11. ÉNLAKA
11. ÉNLAKA
1333-ban Jandalaka, illetve Jandlaka néven jegyzi a pápai tizedjegyzék. (Beke: Az erd. egyházmegye. 174.; C. Suciu: Dicţionar istoric.) 1567-ben Janlaka néven a regestrum 28 kapuval jegyzi. (SZOKL. II. 220.) 1602-ben Jenlaka (Jakab–Szádeczky: Udvarhely vm. 305, 368.) formában szerepel.
1333-ban plébániatemploma van, ebben az évben papja, Péter a pápai tizedjegyzék szerint 2 banálist fizet, 1334-ben 1 banálist. (Beke: i. h.; Orbán: Székelyföld. I. 123., 2. jegyz.; Documente. XIV. C., III. 169, 201.)
A mai templom a késő gótikus kor alkotása. A hajó támpilléres, téglalap alakú, a keskenyebb szentély szintén támpilléres és sokszögzáródású. A XV. századra utal a csúcsíves diadalív, a pálcatagos profillal keretelt szentségfülke, a nyugati csúcsíves kapuzat, a déli oldalkapu, vesszőmű tagozattal keretezve, a délkeleti csúcsíves, kőrácsos ablak, hiányzó osztósudárral. Eredetileg boltozott volt, de az 1661. évi tatárdúlás következtében a boltozat beomlott. Jelek vannak arról, hogy tűzvész is pusztította.
1668-ban készült a szép virágdíszes és gazdag felírásos festett kazettás mennyezet. Ennek egyik kockája a mennyezet készítéséről vall: „D. O. M. S. HOCCE TEMPLUMPER MAN. NOXIUX IMMANIUM TARTARORUM ANNO 1661 IN CINERES REDUCTUM BENEFICIO ET PIO ERGA DEUM ZELO INCOLAR. JENLAKIENSIS ET MARTONOSIEN. IN HONOREM UNI VERO DEI LACUNARE TECTUM ARTE PICTORIA INSIGNIT A. 1668 GEORGIUS MUSNIENESEM. PASTORE EXISTENTE JOHANNE ARKOSI.” Több kockájának felirata a bálványimádásról, az erényekről szól. Musnai György rovásírással is megörökítette nevét: „DEUT. VI. EGY AZ ISTEN. GEORGIUS MUSNAI DAKI.” (Dávid L.:
A középkori Udvarhelyszék. 98.; Ref. Szemle. 1966. 168.; Orbán: i. m. I. 124.)
1828–1848 között nagyobb méretű építkezésekre kerül sor a templomban. 1828-ban készül a szentély ma is álló boltozata, 1830–1833-ban a torony, amely a körbefutó kőfalból emelkedik ki.
Az 1333. évi adatból kétségtelen, hogy a gótikus templomnak elődje volt, amelyből csak kevés töredék maradt fenn: a XII. századra jellemző indadíszes párkánytöredék (elhelyezve a szentély déli falában), a hengertagos profilú ajtózárkő letört sarka, kint pedig a késő román kori kapubéllet darabja. Az előkerült freskós vakolatdarabok az egykori falfestmények hírmondói.
Több római eredetű kő egy hajdani Jupiter szentély létét feltételezi. Az 1976-os renováláskor két feliratos oltárkő (Firminusé és Serenusé) került elő, amelyek a templom falaiba voltak beépítve és onnan kerültek felszínre. (Dávid L.: i. m. 100–101.)
A középkorban tiszta katolikus falu a reformáció idején átéli a kor vallásváltozásait, és lakóinak többsége az unitárius vallásnál állapodik meg, a templommal együtt.
A XVIII. században unitárius anyaegyház. (Benkő J.: Transsilvania. II. 227.), és e század elején is csak unitárius egyháza és temploma van. (Helységnévtár. 1913.)
Unitárius templom
Kazettás mennyezet rovásírással
