31. KISSOLYMOS
31. KISSOLYMOS
Az 1567. évi regestrum Kis Solijmos néven 32 kapuval jegyzi. (SZOKL. II. 219.) 1492-ben és 1506-ban már szerepel a neve. (Dávid L.: A középkori Udvarhelyszék. 181.) 1576-ban Kis Solymosként (C. Suciu: Dicţionar istoric.) említik a források.
Orbán Balázs örökíti meg, hogy „Kissolymoson alol, a völgy bal oldalán egy régi templomrom volt, melynek már az ő idejében is csak a helynév őrizte emlékét”. A dombot, ahol a temploma állott, most is Szentegyházbércnek vagy Csonkaháznak nevezik. Jelenleg az unitáriusok temetője. Pontos helyét ma se ismerik. Annyit azonban megőrzött a hagyomány, hogy a falu két faluból alakult s költözött a mai helyére. A csonkatemplom lehetett a költözés előtti falu temploma, s akkor ez olyan régi, hogy biztosan a középkorban épülhetett. (Orbán: Székelyföld. I. 152.)
A faluban levő templomról 1638-ban vannak adatok, amely már a csonkatemplom felhagyása után, de 1638 előtt megvolt, mert ekkor már arról folyik a vita, hogy melyik protestáns egyházé legyen a templom.
1697-ben egy tanúvallomás beszél az egykori csonkatemplomról, mely az alsó határban volt valamikor. Egy másik tanú pedig azt vallja, hogy a csonkatemplom alatt volt a megye földje. (Dávid L.: A középkori Udvarhelyszék. 182.)
Az 1638-ban már létező templomot valószínűleg 1642-ben lebontják, mert ahogy a vallomás kifejezi „... fából építenek új templomot a helyén, amint a szószéken olvasható AEDE HAEC SACRA SANCTAE TRINITATI DEO AEDIFICATA ERAT EX FUNDAMENTO E MATERIALIBUS LIGNEIS ANNO 1642...”
Ugyanezen felirat szerint ezt a templomot 1784-ben egészen újraépítik, most már kőből, tornyostól: „ANNO 1784 RURSUS EX FUNDAMENTO UNA TURRI E MATERIALIBUS LAPIDEIS... EXTRUCTA.”
Szürkére festett kazettás mennyezete 1848-ban készült. 1880-ból való különálló faharanglábja messze a templomtól, a régi temető mellett áll.
Középkori tiszta katolikus lakói a reformáció idején többségben unitáriusok lesznek és nekik marad az 1638-ból ismert – tehát már a faluban lévő – templom, a fejedelmi bizottság döntése alapján, a kisebbségben maradt reformátusok hátrányára.
1640-ben azonban megváltozik a helyzet. Ekkorra a faluban tért hódító szombatosok a Rákóczi György-féle törvények kényszere nyomán reformátusok lesznek, s így a reformátusok jutnak többségbe, s ők kapják meg a templomot, javaival együtt. Ezt erősíti meg egy 1679. évi vallomás: „Az, mely templomba itt Kis Solymosban én most járok, gyermekkoromban az Unotáriusoké vala… Az Szombatosoknak pedig az Égető János kertiben vala templomok…” (Dávid L.: i. h.)
A templom nélkül maradt unitáriusok csak jóval később tudtak maguknak templomot építeni, mert 1726-ban azt írják a templomukról, hogy „nemigen régen építtetett”. Helyébe 1799-ben építik a mai templomot. (Dávid L.: i. h.; B. Nagy M.: Stílusok. 49.; Juhász: Ref. egyházmegyék. 42.)
A XVIII. században unitárius és református anyaegyház (Benkő J.: Transsilvania. II. 188, 227.), és e század végén is csak unitárius és református temploma van. (Helységnévtár. 1913.)
Református templom
