36. LÖVÉTE
36. LÖVÉTE
1332-ben Lueche néven a pápai tizedjegyzékben szereplő plébániával azonosítják. (Beke: Az erd. egyházmegye. 174; Documente. XIV. C., III. 147.) 1567-ben a regestrum 35 kapuval jegyzi (SZOKL. II. 219.) 1583-ban Lövetfalva (C. Suciu: Dicţionar istoric.) és 1602-ben Levéte (uo.) néven említik.
1332-ben plébániatemploma van, ebben az évben György papja a pápai tizedjegyzék szerint 3 régi banálist fizet. (Beke: i. m. 174.; Documente. XIV. C., III. 147.) 1333-ban Lukács pap (De Sancte Laurentio) 2 régi banálist fizet. (Mon. Vat. I. 132.)
Orbán Balázs (Székelyföld. I. 84.) arra hajlik, hogy ezt Lövétével azonosítsa, azon az alapon, hogy a szomszéd Homoródalmás mellett van bejegyezve, és ami még valószínűbbé teszi: Szent Lőrinc-kápolna vagy templom állott a településtől fennebb a Lövéte pataka völgyében, ahová még a XVIII. században is jártak búcsúsok. Onnan költözött le Lövéte egy része. Lövéte ugyanis 6 faluból olvadt össze: Lőrincfalva, Gábosháza, Telekfalva, Sófalva, Lázfalva és Lövéte. Orbán szerint egy pestisjárvány pusztítása után költöztek össze a megmaradt lakók Lövéte mai helyére. Lőrincfalván megvolt még a régi temető is.
Bármelyik azonosítást vesszük is alapul, kétségtelen, hogy plébániatemploma volt, s talán éppen Szent Lőrinc tiszteletére.
A falu mai helyén XVII. századi templomról tudnak, amely az 1770-es évekre romlásnak indul és szűknek bizonyul. Ezért 1776-ban építik a ma is álló nagytemplomot. (Schematismus. 1882. 184.) A középkori templom kincsei: egy nyolcszögű kehely alakú gótikus keresztelőmedence, egy szenteltvíztartó pillér, mely román kori és gótikus stílusjegyeket visel; egy késő gótikus kehely, melyet a Batthyaneumban őriznek. (Dávid L.: A középkori Udvarhelyszék. 196–197.)
A hívek mindvégig változatlanul megmaradtak a katolikus vallásban. Más egyház nem volt.
Katolikus templom
