13. KÁPOSZTÁSSZENTMIKLÓS
13. KÁPOSZTÁSSZENTMIKLÓS
Neve 1332-ben tűnik fel először, mégpedig a pápai tizedjegyzékben, De S. Nicolao néven. (Beke: Az erd. egyházmegye. 170.; Orbán: Székelyföld. IV. 51.; C. Suciu: Dicţionar istoric.) 1451-ben már magyarul írják: Zenth miclos (C. Suciu: i.m.), 1497-ben pedig előnevével együtt: Káposztás Szentmiklos. (C. Suciu: i.m.) 1567-ben 7 kapuval szerepel. (Orbán: i.h.)
Nevét Szent Miklós tiszteletére szentelt templomától kapta, mely plébániatemplom volt. Papja, Péter 1332-ben a pápai tizedjegyzék szerint 16 dénárt fizet, 1334-ben 3 banálist, 1335-ben 6 veröczeit és 5 sasost. (Beke: i.h.)
A többi Szent Miklós tiszteletére szentelt templommal együtt a legrégibb erdélyi templomok közé tartozik. Alátámasztja ezt a lebontott diadalívből származó téglába karcolt 1202-es dátum is. (Benkő K.: Marosszék. 361.) Ebbe Orbán Balázs szerint az 1622-es évszám volt bekarcolva, de ő tévesen idézi Benkőt, aki az 1622-es dátumot azzal kapcsolatban említi, hogy ekkor jegyzik fel először az 1202-es dátumot a református egyház levelei között. Orbán a kettőt összekeverte. Sajnos, az eredeti tégla eltűnt.
Az 1202-es dátumot alátámasztja a templom egykori stílusa is: a szentély román kori apszissal záródik és félköríves volt a lebontott diadalív is. A lebontás 1622-ben történhetett.
A templom többi része sok átalakításon ment keresztül. A szentélynek magas, keskeny ablakai voltak Kakasdi Sámuel lelkész 1778-ból származó feljegyzése szerint. (Orbán: i.h.) Az ablakok körül sötét színű kockás cifrázatok látszottak. Az átalakításkor eltűntek az oldalpillérek is. A szentély boltozatát ugyancsak lebontották, amikor eltűntek az egykori falfestmények, melyek a leomló meszelés alól kerültek elő: „veresen festve tisztán szemlélhetők voltak papi palástban és díszruhában bizonyos papi személyek... amelyek közül az egyik kezében püspöki görbe pálca is látható vala és a másik keze úgy rajzoltatott, amint az előtte letérdepelt communitásnak az úrvacsorai kenyeret nyújtja (vagy áldást ad a népre)”, idézi Orbán (i.h.) Kakasdi Sámuel feljegyzése alapján.
A lebontott boltozat helyébe kazettás mennyezet kerül, amelynek egyik kazettáján felirat jelzi a dátumot is:
„Midön az ezres előfordult egyszer,
A százas s a tizes mikor betölt hétszer,
Az egyes nem többször, csak hatszor meg kétszer,
A hold megtölt vala s el is fogyott négyszer. “
A százas s a tizes mikor betölt hétszer,
Az egyes nem többször, csak hatszor meg kétszer,
A hold megtölt vala s el is fogyott négyszer. “
Volt egy régi harangja, valószínűleg még a katolikus korból, de újraöntötték. Másik harangja felirata szerint 1643-ból való: „Gloria in excelsis Deo, pax hominibus. Káposztás Szent Miklós öntette 1643-ban.”
A templom közelében fekvő temetőben egy medaliont találtak; ezen két üveglemezt rézsodronnyal készült virágdísz foglal egybe, közötte selyemre rajzolt papi alak püspöki süveggel. Ez is a katolikus kor emléke. (Orbán: i.h.)
A középkorban katolikus falu volt, a reformáció után meg református. Más egyház Káposztásszentmiklóson nem volt.
A helynevek is ezt jelzik; a XVII. századból: Bodorok elő, Gál pataka, Göböc, Gödör, Horgas, Kis, Hosszú, Köleföld, Közép, Láb, Nagy nyíl, Nyilas, Tóköz (SZOKL. VI. 410.), Akasztófánál, Göbec, Telek, Bancsi (Benkő K.: i.h.)
1842-ből van először említés görög katolikus hívekről, fatemplommal a falu végén. (Benkő K.: i.m. 261.; Schematismus. 1900.)
Mind a középkorban, mind pedig sokáig a reformáció után is több filia anyaegyháza, amint alább következik.
Református templom
