19. MAKFALVA
19. MAKFALVA
Első ízben 1507-ben jelentkezik oklevélben. (C. Suciu: Dicţionar istoric.) Az 1567. évi regestrumban 29 kapuval szerepel. (Orbán: Székelyföld. IV. 24.)
Templomáról egykori haranglábjának megmaradt vitorláján olvasható dátum beszél: 1572. (Balogh J.: Magyar fatornyok. 169.)
Az egykori templom középkori létéről tanúskodik az a leírás, amely Benkőnél (Marosszék. 231.) olvasható: „csinos kőépület, keleti része (tehát a szentély) ódon gót stílusú. Megmaradt gótikus ajtaja is a szentélyen”.
A mellette álló faharangláb helyett 1797-ben kőtornyot építenek. 1860–1886 között az egész templomot újítják. (Ref. Névkönyv. 1900. 10.)
Mai templomát 1928-ban építik. (Kovács: Magyar ref. templomok. II. 645.)
A középkorban az egész falu katolikus. A reformáció során reformátusok lesznek, de nem egyszerre tér át az egész falu. (Ref. Névkönyv. 1900.) „Később mindinkább szaporodva a reformált hívek, az akkori idők szokása szerint erőszakkal elvették a templomot a megmaradt római katolikusoktól, akik azután is fenntartották egy ideig vallási jellegüket, istentiszteletet is tartottak egy-egy magányos háznál, de rendre idővel mind beolvadtak a református egyházba” – írja a Református Névkönyv. (1898. 9.; 1900. 10.) Más egyházról nincs adat sem a középkorban, sem később.
A helynevek régi lakóiról vallanak: Párnás él, Korosvészhegyese, Nyerges, Hajmék, Hegyes teteje, Várhegyese, Gál dobosa, Ecsedtető, Galambhegyese, Mihály cseréje, Ember gyepűhegyese, Ecseny patak, Nagymagos árka;1731-ből: Szilas, Veresmart, Lászlófiak földje, Veresmartháttya, Apó patak, Bere, Berekenyés, Halmék, Párnás (Benkő K.: i.m. 235–237.), Várpataka, Tehénűző (Orbán: i.m. IV. 25.).
Református templom
