41. NYÁRÁDKÖSZVÉNYES
41. NYÁRÁDKÖSZVÉNYES
Első okleveles említése 1484-ből ismeretes. (SZOKL. I. 243, 247.) Az 1567. évi regestrumban Keezwenyes néven szerepel. (Orbán: Székelyföld. IV. 92., 1. jegyz.)
Az 1484. évi oklevél már plébánosát említi. (Kelemen: Művészett. I. 258., 22. jegyz.) Ekkor tehát már biztosan plébániatemploma van.
A templomról a következő dátum 1522-ból való, amely a szentély boltozatából került ki és a torony falában elhelyezett faragott kövön maradt meg.
A régi templomot lebontják és 1822–1826-ban újat építenek. A régiből megmaradt a középkori keresztelőkút és egy szép kehely 1633-ból, felirata: „Memorare novissima tua A.D. 1633”. (Orbán: i.m. IV. 92.; Benkő K.: Marosszék. 183.)
Az új templom építési idejét kőbe vésett feliratok jelzik: „Fundum via cambiali cedente Dno Ludovico Pálfi de Péterlaka 1822”; „Aedes et turris aedificata est anno 1823” .
A nyárádköszvényesi plébánia gondozta a nyárádremetei, mikházi filiákat is, ahol jóval később létesültek önálló plébániák.
Lakói mind katolikusok voltak és a reformáció változásai után is azok maradtak. A XVI. század végéig 40 éven át nem volt papjuk. Ebben az időben kísérlet történt a nyárádszentmártoni és csíkfalvi prédikátorok részéről a reformálásukra, de a falu asszonyai elűzték őket.
1629-től négy éven át két boszniai ferences szerzetes viseli gondjukat az akkor még felszentelés előtt álló Domokos Kázmér segítségével, aki mint tolmács is közreműködik. (György: A Ferencrendiek. 425.; Schematismus. 1882. 142.)
Katolikus templom
