56. SZÉKELYKÁL
56. SZÉKELYKÁL
Neve a pápai tizedjegyzékben jelentkezik először 1332-ben (Beke: Az erd. egyházmegye. 165.; Orbán: Székelyföld. IV. 99., 1. jegyz.; C. Suciu: Dicţionar istoric.; Documente. XIV. C., III. 134.) Kaalnak írva. 1498-ban is Kaal (Barabás: SZOKL. VIII. 178.) néven szerepel.
1332-ben plébániatemploma van, papja, Leustachius ebben az évben a pápai tizedjegyzék szerint 8 dénárt fizet, 1333-ban Eustachius 5 dénárt, tévesen Faalnak írva, amit – szintén tévesen – Beke Nyárádgálfalvával azonosít. 1334-ben ugyancsak Eustachius 3 régi banálist. (Orbán: i.h.; Beke: i.h.; C. Suciu: i.m.; Documente. i.h.)
A középkori templom a Kripta nevű hegyen állott, ahol az egykori templom alatti kripta helye jól kirajzolódik ma is. Kriptájának egyedüli megőrzött emléke egy sírkő, melynek 1647-ból származó érdekes felirata, részben kibetűzve, a következő: „N. Kun János, Nekem Isten... az... nyomorult vény... Nemsokára elhozatom... Testemet temetni régi megholt Nemzetim és gyermekim közibe az káli templomba
maradékimnak emlékezetire. Cináltatta ez koporsókövet Anno 1647. Átkozott legyen az ki tetemünket kihányja...”
A templom régi harangja is megmaradt, de körirat és korjelzés nélkül. A romlásnak indult régi templom 1725 után Berzeczey István és felesége, Kun Ilona adományából megújul, de nem sokra rá lebontják és ugyanők 1752-ben újat építtetnek, a ma is álló templomot, a hegy alatt.
A templom alatti kripta a templom lebontása után egy ideig még állott, így az 1840-es években a boltozata teljesen ép volt. Később beomlott és betemette a síremlékek egy részét.
A fent idézett síremléken kívül Orbán Balázs még kettőt kiásatott: a Bercsényi Sofiáét és a Kun Borbáláét... Középkori lakossága katolikus volt. A reformáció után 1570-től az unitáriusoké a templom, de 1650-től a reformátusok kapják meg és ők használják 1725-ig. Ekkor a katolikusok veszik birtokukba. Ezt elősegíti Barcsai Károlyi Józsefné áttérése a katolikus hitre, akinek férje már előbb katolikus három gyermekével. (Marosvásárhely Domus Historia. II. 134.) Az 1882. évi Schematismus szerint a református prédikátor is katolikus lesz.
A templom visszavétele után a reformátusok kis fatemplomot építenek, melyet 1937-ben kőtemplommal váltanak fel. (Kovács: Magyar ref. templomok. II. 677.)
A helynevek XVI. századi lakóiról vallanak: Almás, Üvér, Almás vér, Borozda köz, Bő áj, Csorgófő, Ebes far, Iklandi láb, Két bükk köze, Kis Kentőfő, Mosoni észak, Nagy rét, Nyír mege, Pap rétje, Szász Balázs hegye, Székesi aj, Tövissed pataka (SZOKL. VI. 407.), Istand, Ropó völgye, Kecskéshegy, Kajon kútja, Tatárok útja (Orbán: i.m. IV. 98–99.), Kecskéstető, Csizástető, Jártó teteje, Kismezőtető, Hanga, Kecskés, Derék, Puszta, Tokaj, Dajnád, Almás, Üver, India, Tormás aj (Benkő K.: Marosszék. 289–290.).
A Káli patak mentén levő Szent Péter kútjáról a hagyomány azt tartja, hogy ott a reformáció előtt Szent Péter nevű falu feküdt. A faluhely határnév pedig a Tövishegy nevű egykori falu helye volt a dombon, külön templommal. (Orbán: i.m. IV. 98.)
Katolikus templom
