40. MEZŐBODON
40. MEZŐBODON
1334-ben Budun néven írják az oklevelek. (C. Suciu: Dicţionar istoric.; Beke: Az erd. egyházmegye. 181.) 1372-ben Bodon (C. Suciu: i.m.), 1493-ban Badon (uo.) a neve.
1334-ben plébániatemploma van, ebben az évben papja, Pál a pápai tizedjegyzék szerint 22 dénárt fizet. (Beke: i.m. 181.; Orbán: Székelyföld. V. 50., 1. jegyz.; Documente. XIV. C., III. 192.)
A templom dombtetőn álló erős kőépület.
Csúcsíves diadalíve, vesszőművel ékes két kapuzata, oldaltámos, sokszögzáródású szentélye a XV. század építészeti emlékeit őrzi. Mivel plébánosa már a XIV. század első feléből (1334-ből) ismeretes, a templom mindenképpen korábbi és a XV. században a gótikus ízlés szerint csak újíthattak rajta, vagy egészen újjáépíthették. (Orbán: i.m. V. 51.; Kovács: Magyar ref. templomok. 218.)
Középkori katolikus lakói átélik a reformáció változásait s végül reformátusok maradnak a templommal együtt.
A középkori önálló egyházközség valószínűleg a reformáció idején megszűnik, mert a reformáció után egy ideig Dátos anyaegyház filiája. 1675-ben lesz újra anyaegyház. (Orbán: i.h.)
A XVIII. században református anyaegyház (Benkő J.: Transsilvania. II. 186.) és a század elején is az (Helységnévtár. 1913.)
Református templom
