10. CSOMAFÁJA
10. CSOMAFÁJA
1230-ban Chama néven jelentkezik a forrásokban. (Györffy: Az Árpád-kori. II. 65.) 1307-ben Chomafáya, 1314-ben Chamajaya, 1333-ban Chamajáya, 1514-ben Chomaffaija (Györffy: i.h.; C. Suciu: Dicţionar istoric.) formában fordul elő.
1333-ban plébániatemploma van, ebben az évben papja, Domokos a pápai tizedjegyzék szerint 11 kolozsvári dénárt fizet, 1334-ben 1 garast és 1 dénárt. (Györffy: i.h.; Beke: Az erd. egyházmegye. 110.; Documente. XIV. C., III. 169.)
Középkori temploma ma is áll. „O ízlésű (román kori) épület.” (Ref. Szemle. 1883. 17.)
Déli kapuja félköríves, de a XVI. században reneszánsz kerettagolást kap. (Balogh J.: Az erd. renaissance. 221.) Szószéke Sípos Dávid műve.
Az 1860-as években újítják, de az 1880-as években már azt jegyzik meg, hogy „az egyháztagok részvétlensége miatt romlásnak indult”. (Ref. Szemle. 1883. 17.)
Középkori tiszta katolikus lakói a reformáció idején reformátusok lesznek, a templommal együtt.
A XVIII. században még református anyaegyház (Benkő J.: Transsilvania. II. 185.), a múlt század végén Kolozsborsa, majd Gyula, később Kide filiája.
Református templom
