13. DELLŐAPÁTI
13. DELLŐAPÁTI
1320-ban jelentkezik először az oklevelekben Apáti néven. (Györffy: Az Árpád-kori. II. 58.; C. Suciu: Dicţionar istoric.) 1330-ban Apáty, 1345-ben Apáthy (C. Suciu: i.m.), 1599-ben Dellő-Apáthi (Kádár: Szolnok-Doboka vm. III. 259.) formában fordul elő.
Hodor állítja, hogy a tatárjárás előtt apátsági monostor volt. Innen kapta nevét. (Hodor: Doboka vm.) Csak bencés kolostor lehetett, mert később is a kolozsmonostori bencés apátság birtoka, amelyért 1402-ben Abaffáy János perel, de az apátság nyeri meg a pert.
Még a tatárjáráskor elpusztulhatott, mert későbbi adat nincs róla.
A reformáció középkori egyházat talál itt. Nem lehet eldönteni, hogy az apátsági templom felújításaként maradt-e fenn, vagy egészen új templom volt. A templom 1600-ig katolikus. A Basta korszakban ez is elpusztul. 1644-ben egykori szentedényeiről (ónpohár, óntányér, harangok) azt jegyzik fel, hogy mind elvesztek.
1697-ben Bánffy György kormányzó és neje, Balog Klára a patak mellett fatemplomot építtetnek, felszerelve szentedényekkel.
1754-ben már csak egy templomhely ismeretes, de nem lehet tudni, hogy a középkori templom helye-e vagy az 1697-ben épített fatemplomé. (Kádár: i.h.)
Egy 1747. évi adatból az derül ki, hogy ekkor legalább egy harangláb áll, mert ebben az évben Lészai László adományából a megfogyatkozott hívek egy harangot kapnak. A harang azonban hamarosan Babucra, majd Szentegyedre kerül. (Kádár: i.h.)
A középkori katolikus lakosság a reformáció idején előbb református, lesz, majd a XVI. század második felében unitárius, a templommal együtt. Iskolájuk is van.
1622-tól, bizonyára a Rákóczi György-féle intézkedések nyomán, itt ismét református egyházközség van. Gyenge egyházközség, mert Kékes filiája. A XVII. század közepén tovább gyengül az Ali basa-féle hadjárat idején, annyira, hogy a maradék hívek a keletiek közé beolvadnak.
A helynevek lakóiról vallanak: 1644-ból Alsó tábla, Felső tábla, Által a forrásnál, Dellő kútja; 1754-ból Felső forduló, Centei út, Ponora, Alsó forduló, Jancsi kútja, Borzási határszél, Várdomb, Bungord. (Kádár: i.m. III. 260–261.)
