23. IKLÓDSZENTIVÁNY
23. IKLÓDSZENTIVÁNY
1334-ben de Sancto Johanne formában jelentkezik az oklevelekben. (C. Suciu: Dicţionar istoric.; Documente. XIV. C., III. 190.; Kádár: Szolnok-Doboka vm. IV. 91, 101.)
1345-ben Zenthyuan, 1470-ben Iklod-Zenthywan, 1587-ben Iklodzenthiwan, 1610-ben Iklod-Szentivány (C. Suciu: i.m.) néven jelentkezik.
Középkori plébániatemplom létére két adatból lehet következtetni.
1334-ben a de Sancto Johanne-i Miklós pap a pápai tizedjegyzék szerint 2 garast fizet. Ezt az adatot Kádár, a Documente és C. Suciu is Iklódszentivánnyal azonosítja. Beke azon a véleményen van, hogy Vasasszentivánnyal azonos. (Beke: Az erd. egyházmegye. 192.)
Ugyanebben az időben egy Demeter pap is szerepel de Sancto Johanne-ból, 3 garas befizetéssel. A kettő közül legalább az egyik ennek a templomnak lehetett a papja.
Függetlenül attól, hogy a két adat közül melyik vonatkozik Iklódszentiványra, maga a név Keresztelő Szent János tiszteletére szentelt templomának hiteles tanúja.
Középkori lakói a reformáció idején reformátusok lettek.
A falu korán elpusztulhatott, templomával együtt, mert bár 1643-ban még 29 jobbágy lakója van, ugyanennyi házastelekkel, 1662 után már elpusztult falunak írják. Pusztulása után csak annyi emléke maradt fenn, hogy 1863-ban a református egyháznak még dézsmakárpótlást utalnak ki itt fekvő birtoka után.
Egykori lakóiról a helynevek vallanak: 1442-ból Szentiván, Szilváskert, Gorothi határszél, Bíró rétje, Hosszú, Cserevég, Meggyeskert, Agyagos oldal; 1643-ból Bákássziget, Cegély, Csipkésalj, Sósaj, Sóskút, Horgascser, Monyóhalma, Ménes, Péntek cseréje. (Kádár: i.m. IV. 101.)
Az elpusztult falu Nagyiklód és Dengeleg között feküdt.
