3. ARANYOSSZENTMIKLÓS
3. ARANYOSSZENTMIKLÓS
1329-ben már Zentmiklos néven jelentkezik a forrásokban. (Kádár: Szolnok-Doboka vm. II. 48.; Documente. XIV. C., II. 280.) 1341-ben Arunszentmiklos, 1449-ben Aranyszentmiklos, 1598-ban Aranias Zentmiklos, 1827-ben Aranylábú Szent-Miklos formában fordul elő. (C. Suciu: Dicţionar istoric.)
Nevének eredete a Szent Miklós tiszteletére szentelt templom tanúja.
A templom és az egyházközség a XVII. század végén pusztulhatott el, mert azóta nincs adat róla. Középkori katolikus lakói a reformáció idején előbb reformátusok, majd unitáriusok lesznek. Az 1603. évi pusztítások nyomán csak 5 lélek marad az egész faluban, 5 háznál. Újra megerősödik, annyira, hogy erős unitárius egyházközségként él tovább, amelyre 1638-ban kolozsvári papok is érdemesnek tartják pályázni.
A XVII. század közepén újabb pusztítások végleg megsemmisítik a középkori örökséget. Eredeti, egykori katolikus lakóiról vallanak a helynevek is: 1329-ból Lovászbérc, 1498-ból Lovásztelek; 1475-ból Nagy-Gyertyános, 1537-ből Lovastelke, Túrosdomb. (Kádár: i.m. II. 55.)
