41. NAGYDEVECSER
41. NAGYDEVECSER
1173–1796 között Deuecher Superior néven jelentkezik a forrásokban. (Györffy: Az Árpád-kori. II. 66.; C. Suciu: Dicţionar istoric.) 1347-ben Devecher, 1369-ben Feldeuecher, 1406-ban Feldemeter, 1431-ben Nagydeweczer (C. Suciu: i.m.) fordul elő.
1460 körül katolikus templom épül a Boldogságos Szűz Mária tiszteletére. Plébánosa Benedek. (Kádár: Szolnok-Doboka vm. III. 306.)
1643-ban a hegyen álló templomát újjáépítik. (Kádár: i.h.; Kovács: Magyar ref. templomok. II. 694.) Az 1754-es összeírásban cinteremmel szerepel a templom. 1830-ban a kőtemplom mellett harangláb áll egy haranggal. 1838-ban romladozásnak indul, 1851-ben egyik oldala bedől, összeomlás fenyegeti. 1863-ban újjáépítik. (Kádár: i.m. III. 307.; Kovács: i.h.) Tornya nincs.
A középkori katolikus plébánia és templom átéli a reformáció változásait, a református egyházé lesz, és a hívek is mind reformátusok.
A XVII. századi háborús idők meggyérítik a lakosságot, és az 1717-es utolsó tatárbetörés is sok áldozatot szed, fogságba hurcolva a lakosság jelentős részét. Ennek ellenére mindvégig megmarad anyaegyháznak: 1643-ban, 1830-ban és ma is. (Benkő: Transsilvania. II. 184.; Kádár: i.m. III. 208–209.; Helységnévtár. 1913.)
Régi nagyságát a temető jelzi terjedelmével, sok sírhalommal és sírkővel. (Ref. Névkönyv. 1887. 14.)
A helynevek lakóiról vallanak: 1347-ből Alaperőfej, Bérc, Turmastó, Bükerdeje (Documente. XIV. C., IV. 389.); 1414-ből Deák kútja, Aszály; 1622-ből Alsóhegy, Kecskés, Nagytó, Nyáras, Tóhely, Bika holdja, Kass kútja; 1745-ből Alsó forduló, Felső forduló, Kecskésaj, Kecskés alatt, Körtvélykút, Halom nyáras, Apáthi felé; 1754-ből Halom, Bodonkút, Puszta szőlő, Cinterem, Szőlőhegyek, Nagyszőlők, Ördög ráka, Tógát, Pad, Szénafű, Eklezsia erdeje, Magyaros, Köszörűs, Fogadók mellett, Országútja, Nemesek erdeje, Vásárhelyi határszél, Alsó szőlőhegy, Göc erdőszél. (Kádár: i.m. III. 309–310.)
Református templom
