60. VÁLASZÚT
60. VÁLASZÚT
1325-ben mai nevén, Valazut jelentkezik az oklevelekben. (Györffy: Az Árpád-kori. II. 93.; C. Suciu: Dicţionar istoric.) 1326-ban Walazuth, 1405-ben Walazwut, 1596-ban Válaszut formában fordul elő. (C. Suciu: i.m.)
1332-ben plébániatemploma van, ebben az évben papja, István a pápai tizedjegyzék szerint 15 dénárt fizet, 1334-ben 3 garast. (Beke: Az erd. egyházmegye. 114.; Documente. XIV. C., III. 136, 193.; Györffy: i.h.)
1509-ben mint plébániát említik. (Kádár: Szolnok-Doboka vm. népokt. tört. 193.)
1677-ben templomépítésről írnak, melyet Bánffy Dénes özvegyének érdeméül jegyeztek fel, de a templom felirata szerint is „régi romlásából építteti” , tehát a régit javítja. (Kovács: Magyar ref. templomok. II. 676.; Ref. Névkönyv. 1883. 28.)
Középkori katolikus lakossága a reformáció századában kevés időre református lesz, a templommal együtt, utána unitárius, majd ismét református a XVII. század második felében. A reformátusok Bánffy Dénesné szervezése nyomán kerülnek újra többségbe és ezen a címen kapják meg a templomot is. A templom nélkül maradt unitáriusok beolvadnak a református többségbe. (Kovács: i.m. I. 163.)
A XVIII. században református anyaegyház és e század elején is az. (Benkő J.: Transsilvania. II. 185.; Helységnévtár. 1913.)
Református templom
