1. ALPESTES
1. ALPESTES
1302-ben Pestus néven jelentkezik az okiratokban. (C. Suciu: Dicţionar istoric.; Györffy: Az Árpád-kori. III. 298.) 135-ben Inferior Pestus, 1346-ban Pesthus, 1431-ben Alpesthes, 1520-ban Alpestwes formában fordul elő. (Györffy: i.h.; C. Suciu: i.m.)
1302-ben László vajda oklevele Mindenszentek tiszteletére szentelt templomról beszél. Ebből kitűnik, hogy egy keresztúri birtok tulajdonjogát igazoló okmányt a pestesi Mindenszentek templom ládájából mentették ki, amikor a háborús időkben lerombolták a templomot. A birtokvásár a nagy tatárjárás után történt négy évvel, amiből az következik, hogy a templom a második tatár betöréskor jutott veszélybe, s így a két tatárjárás között már megvolt, sőt a nagy tatárjárás előtt, mert alig hihető, hogy már 4 évvel a nagy tatárjárás után felépíthettek templomot. (Documente. XIV. C., I. 14, 16.; Budai: A hunyadi főesperesség. 28.)
A XIII. század végén újra felépítik a templomot. Két évszázad múlva is áll, mert 1526-ból ismeretes plébánosa, Máté alesperes, akit az erdélyi püspök a dévai várnagy, Scholsz György elleni vádak kivizsgálására küld ki, a dévai és hunyadi plébánosokkal együtt. (Budai: i.h.)
A középkori katolikus hívek a reformáció idején reformátusok lesznek, a templommal együtt.
A XVIII. században még létezik mint református anyaegyház Tamástelke, Felpestes és Keresztúr filiákkal együtt. (Benkő J.: Transsilvania. II. 182.)
A múlt század végén is anyaegyház. (Helységnévtár. 1913.)
Református templom
