5. ALSÓZSUK
5. ALSÓZSUK
1314-ben Suk néven jelentkezik az oklevelekben (C. Suciu: Dicţionar istoric.; Györffy: Az Árpád-kori. III. 379.) 1475-ben Magyar Swk, 1503-ban Magyarzwk, 1515-ben Alsoswk, 1652-ben Magyar Also Duk formában jegyzik. (C. Suciu: i.m.).
1332-ben plébániatemploma van, ebben az évben papja, István a pápai tizedjegyzék szerint 30 új banálist fizet, 1333-ban 3 garast, 1334-ben Mihály pap 2 garast, 1335-ben 5 garast. (Beke: Az erd. egyházmegye. 146.; Documente. CIV. C., III. 146, 190, 211.; Györffy: i.m. III. 381.)
1332-ben egy határjárási oklevél megörökíti, hogy a Szamos felé, ahol a Szamosban egy sziget és egy malom volt, a Szent Lénárd (S. Leonardi) tiszteletére szentelt templom és iskolaház (domus scolaris) állott. (Documente. XIV. C., III. 264, 568.) .
1482-ben is említik a templomot. (Beke: i.m. 138., jegyz., a Teleki Codex. II. 149-re hivatkozva.) 1509-ben somkereki Erdélyi János úgy végrendelkezik, hogy a kötelendi halastó tizede a zsuki papé legyen. Ezt elismeri a besztercei domonkosok főnöke, Szebeni Péter perjel is. (Beke: i.m. 138., jegyz., a Teleki Codex. II. 312. után.)
Mivel a középkorban egymás mellett három Zsuk ismeretes, az 1913. évi egyházmegyei Schematismus mindhármat úgy tünteti fel, mint ahol egykor középkori plébánia volt (Olim Parochia). Valószínű azonban, hogy csak Alsózsukon volt plébánia, Szent Lénárd-templommal.
A reformáció idején a templom híveivel együtt református lesz, de a templom korán elpusztul és nem támad fel újra. Később a helység görögkeletiekkel népesül be.
Alsó- és a mellette fekvő Nemes-Zsuk középkori lakosságáról tanúskodik az 1332-ből említett határjárási oklevél helyneveivel: Pudurvölgy, Kisvölgy, Hegyeshalom, Bérc, Fűzfa, Köves lejtő, Sóshíd, Cseresnye-bérc, Cseresznyefa, Kedelen-tó, Cseresznye-patak, Halom, Kedelen-patak, Nagykedelen-bérc, Gerfa-bérc, Suma-telek, Kőröserdő, Zárazpatak, Kiserdő-telek, Bodróvölgy-telek, Víztelek, Kórus-telek. (Documente. XIV. C., III. 568– 570.); 1326-ból pedig Ménes, Woryda-patak, Woryda-teleke, Berech, Buzias-erdő, Körösér, Vysa erdeje, Elusbérc, Ménes erdeje, Kályán pataka, Wynadfája, Hattyú pataka, Hegyes-halom, Kiserdő, Apát harasztja, Apát lába, Hukur-tó, Ökör-tó. (Documente. XIV. C., II. 193–194.)
