88. SZAMOSFALVA
88. SZAMOSFALVA
1280-ban jelentkezik először az oklevelekben. (Györffy: Az Árpád-kori. III. 370.) 1332-ben Zomus néven írják az oklevelek. (C. Suciu: Dicţionar istoric.) 1345-ben Sommusfalva, 1391-ben Zamusfalva, 1546-ban Zamosfalva, 1595-ben Szamosfalva (uo.) formában fordul elő.
1332-ben plébániatemploma van, ebben az évben papja, János a pápai tizedjegyzék szerint 50 liliomos dénárt fizet, majd ismét 50 liliomos dénárt és 1 közönséges dénárt, 1333-ban 1 garast és 20 dénárt, 1334-ben 5 garast és 4 új dénárt (Beke: Az erd. egyházmegye. 139.; Documente. XIV. C., III. 130, 146, 167, 190, 212), 1334-ben még 3 garast és 3 dénárt. (Györffy: i.m. III. 371.)
1480-ban Balázs a plébános. (Schematismus. 1882. 115.)
1533-ban az ombozi peres ügyben Szamosfalva plébánosa mint kiküldött szerepel. (Beke: i.m. 12., jegyz., az Erdélyi Múzeum után.)
A templom Szent Erzsébet szentté avatásának századában, a XIII. század közepén, 1241. után épül Szent Erzsébet tiszteletére.
A XV. század végén és a XVI. század elején nagy átalakításokat végeznek és új szentélyt építenek. Erről a szentély zárókövének címere és a déli oldalon befalazott melléktábla ad hírt: „Opus egregii Domini Ladislai Mikola de Zamosfalva...” (Balogh J.: Az erd. renaissance. 283–284.)
A Mikola címerét megörökítő zárókő díszítése már reneszánsz jellegű. (Balogh J.: i.m. 282.)
A Mikola család történetének írója a szentély építésének befejező évszámát is említi: „Inter caetera pietatis opera Honori Divino et Magnae Matris sine macula conceptae cultui Templum lapideum is pago Samosfalvensi erexit coemeterio lapdeo cinxit... aedificavit hoc templom 1530.” (Mikola L.: Ilustr-Familiae Mikola Genealogiolica Historia.; Balogh J.: i.m. 283.; Tonk: Erdélyiek. 1269.)
Ide temették Mikola Lászlót, amiről 1557-ből sírköve tanúskodik. Megmaradt felesége sírköve is. Töredékesen az Erdélyi Múzeum őrzi. (Balogh J.: i.m. 195.)
A szentély keresztboltozatos. A módosításokon átesett papi fülke köríves. Az 1838. évi átalakításkor a szentély keresztboltozatának bordáit és gyámköveit lefaragták.
A XVI. században, amint azt a Mikola idézet megörökíti, kőkerítéssel vették körül, s az ezen belüli terület egyben temetőül is szolgált.
1724-ben a desolata állapotban lévő templomot Mikola Ferenc újíttatja, 1806-ban pedig a Gyerőfi család utódainak költségén Josinczki Sándor. (Schematismus. 1882. 115.)
A középkori katolikus lakosság a reformáció idején református lesz, a templommal együtt.
A XVIII. században református anyaegyház (Benkő J.: Transsilvania. II. 184.), és e század elején is az. (Helységnévtár. 1913.)
1724-ben a reformátusoktól a katolikus egyház visszakapja a templomot. A templom visszavétele után Kolozsvár filiája. (Helységnévtár. 1913.; Schematismus. 1913.)
A Szent Erzsébet-oltárkép Bergmann József alkotása.
Katolikus templom
