116. RIOMFALVA

Full text search

116. RIOMFALVA
1283-ban jelentkezik először oklevélben villa Rihini néven (S. Suciu: Dicţionar istoric.) 1359-ben villa Richini, 1492-ben Rychenfalwa, 1532-ben Rychesdorf (uo.) formában fordul elő.
1383-ban már van temploma, melynek papja Henrik. (Urkundenbuch I. 145.)
A templom szentélyében az 1453-as évszám egy későbbi építkezés befejezését jelzi. Stíluselemei alapján a templom eredetét az előző századra kell tenni, sőt a XIII. században is lehetett elődje, mivel a szász telepítés ekkor már megtörtént ezen a tájon. (Kemény–Gyimesy: Ev. templomok. 125.; Roth: Die d. Kunst in S. 93.; Komm mit. 1976. 158.; Göllner: Geschichte der D. in R. 33.)
1453-ból plébánosa is ismeretes: Christianus. (Urkundenbuch. V. 366, 380, 427.)
Temploma háromhajós bazilika. A mellékhajók szentélyeit elfalazták: a délit kápolnának, az északit sekrestyének használták. Utóbbiba a főszentélyből szép csúcsíves ajtókeret nyílik. A mellékhajók a főhajóhoz 5 pár árkádívvel kapcsolódnak. Mindhárom hajóját és szentélyét is bordás keresztboltozat fedi.
A sekrestyeajtó keretében a berethalmi ajtószárny mása áll 1516-ból. (Balogh J.: Az erd. renaissance. 145, 328.; Kemény–Gyimesy: i.m. 126.)
Az északi kapunak csak kőkeretét sejtik, mert a kőkerítés építésekor befalazták. A déli kapu csúcsíves. Előtte a régi oltárasztal köve fekszik.
A szentélyt, az oldalhajókat változatos kőráccsal díszített ablakok világítják meg, melyek két-három osztásúak. A záróköveket és oszlopfőket szép, változatos kőfaragványok díszítik, ezek: maszkok, pelikán, az Atya keze, emberfő, az Atya képe, két kard között, levéldíszek, az Atya mellképe, Isten báránya, Jézus könyvvel, amint kezét áldásra emeli. A pelikán a szentségfülke timpanonjában is szerepel, szép gótikus keretben.
A nyugati kapu csúcsíves mezejének domborműve Jézus keresztre feszítését ábrázolja. Központjában a feszület töredékesen maradt meg. Jobbján három lovas, kifejezett közömbösségben, balján Mária, Mária-Magdolna és Szent János mély fájdalomban. A feszület karjai között, a felhők mögött, angyalok lebegnek. A faragványok keletkezésének idejét az 1400-as évek elejére teszik, míg a szentségfülkéjét 1520-ra. (Gh. Arion: Sculptura gotică. 50, 52.; Komm mit. 1976. 158, 162.; V. Drăguţ: Arta gotică. 286.; Roth: i.h.; Fabritius: S. Kirchenbürgen. 69, 78/15.)
A templomhoz nem csatlakozik torony: a templomtól 8 méterre külön harangtorony áll.
A szentély és hajó találkozásánál a diadalív kettősségéből és erős pilléreiből arra következtetnek, hogy oda négyzet alakú tornyot terveztek.
A templomot egyszerű fal vette körül, melyből csak egy torony maradt meg és a déli fal egy szakasza 2 méter magasságig, amelyet 1888-ban lebontanak. Az északi fal 1910-ben kerül erre a sorsra.
Szerzetesek is voltak, mert adat van arról, hogy a reformációkor elűzik őket. (Fabini)
Középkori tiszta katolikus lakossága a reformáció idején lutheránus lesz, a templommal együtt. A XVIII. században lutheránus anyaegyház, és e század elején is az. (Benkő J.: Transsilvania. II. 206.; Helységnévtár. 1913.)

Lutheránus templom

A lutheránus templom bejárata

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi