119. SÁLYA
119. SÁLYA
1331-ben Saal, 1368-ban villa Sauli, 1414-ben de Schalis, Scalis néven írják az okiratok. (C. Suciu: Dicţionar istoric.) C. Suciu Zimmermann 1414. évi adatát a fenn idézett Sálfalva helyett Sálya templomával azonosítja. (Beke: Az erd. egyházmegye. 24.)
Ettől függetlenül temploma középkori, a XV. századból. Szt. Orsolya tiszteletére szentelték. Egyhajós építmény. Bár nagyon átalakítva maradt fenn, külső falaiban, szentélyének keresztboltozatában és a nyolcszög felével záruló apszisában megőrizte eredeti formáit. 1832-ben hosszabbítják.
1834-ben leég, majd újjáépítik. Régi templomából megmaradt a keresztelőmedence.
Déli oldalán álló sekrestyéjét a XV. századi erődítések során toronnyá építik át. Kaputornyát bástyává erődítik.
Szabálytalan sokszögben épült háromrészes fal veszi körül, melynek falába egy román kori kápolna elemeit építették be. Egy régebbi építkezés emléke lehet. (Kemény–Gyimesy: Ev. templomok. 155.) Kör alakú várfal veszi körül, melyet tornyokkal erősítettek meg. A harangtornyot 1583-ban lebontották.
A XVIII. században lutheránus anyaegyház, és e század elején is az.
