43. FELSŐTATÁRLAKA
43. FELSŐTATÁRLAKA
1332-ben Takarlaka, Thachalacha néven jelentkezik az oklevelekben. (Györffy: Az Árpád-kori. III. 562.; C. Suciu: Dicţionar istoric.), 1447-ben Tatarlaka, 1462-ben Thatharlaka formában szerepel. (C. Suciu: i.m.)
1332-ben plébániatemploma van; papja, Konrád ebben az évben a pápai tizedjegyzék szerint 40 dénárt fizet, majd ismét 40 dénárt. (Györffy: i.h.; Documente. XIV. C., III. 131, 145.)
A XV. században épült temploma ma is áll, természetesen a gótikus kori átalakításokkal. Sík mennyezete van.
Szárnyas oltárának korát az 1508-as dátum jelzi, a nagyszebeni Vincecius és Simon mester alkotása. Az oltár csak részben maradt fenn. (Roth: Die d. Kunst in S. 129.; Göllner: Geschichte der D. in R. 184.) Eredetileg Zsidvén állott.
Egykori falfestményei csak nyomokban, nagyon gyenge állapotban maradtak fenn. (Göllner: i.m.183.) A külső falon Szt. Kristóf ismerhető fel.
Egy harangja reformáció előtti. Fatoronyban függ.
Középkori katolikus lakói a reformáció idején lutheránusok lesznek, a templommal együtt.
A XVIII. században lutheránus anyaegyház, és e század elején is az. (Benkő J.: Transsilvania. II. 211.; Helységnévtár. 1913.)
Lutheránus templom
