54. HOLDVILÁG
54. HOLDVILÁG
1309-ben jelentkezik először oklevélben Hulduualach néven, 1311-ben villa Abbatis, 1332-ben Holduilag, 1335-ben Holdwilág, 1411-ben Nogholdwylag, 1432-ben Holbalegen, 1587-ben Holdwilagh formában jegyzik. (C. Suciu: Dicţionar istoric.)
1332-ben plébániatemploma van, papja, János a pápai tizedjegyzék szerint 1333-ban 88 dénárt fizet. (Beke: Az erd. egyházmegye. 145.; Documente. XIV. C., XII. 145.) Plébánosa 1428-ban is szerepel: plebnus de Holdvylag. (C. Suciu: i.m.) 1432-ben hospites de Holbalegenről szól oklevél, ami szász telepeseket jelent. (uo.) 1448-ban Appa Györgyné Anna végrendeleténél jelen van a holdvilági plébános, aki a végrendelkező gyóntatója is volt. (Urkundenbuch. V. 265.; Beke: i.m. 45., jegyz.; Teleki Codex. II. 39.)
Egy 1466. évi oklevélből az is kitűnik, hogy a templomot Szűz Mária tiszteletére szentelték. Ugyanezen oklevél a templom javára engedélyezett búcsúról is szól. (Urkundenbuch. V. 166.) A XV. századi harangtornyát a XIX. században lebontják.
1702-ben tűzvész pusztítja, 1724-ben is. Újjáépítik 1724–1730-ban, majd 1828–1834-ben tornyával együtt. Várfalait 1893-ban és 1906-ban lebontják.
Középkori katolikus lakói a reformáció idején mind lutheránusok lesznek a templommal együtt.
A XVIII. században és e század elején is lutheránus anyaegyház. (Benkő J.: Transsilvania. II. 211.; Helységnévtár. 1913.)
Lutheránus templom
