71. KŐHALOM | Tündérkert | Reference Library

71. KŐHALOM

Első ízben 1324-ben említi oklevél castrum Kuholm néven. (C. Suciu: Dicţionar istoric.) 1334-ben Keohalum, 1349-ben Rubas, 1436-ban Kwhalom, 1508-ban Roepesch, 1594-ben Repysz, 1630-ban Keöhalom, 1658-ban Reps (uo.) formában jegyzik az okiratok.

Feltételezik, hogy még a szász telepítés előtt, a XI. században a város feletti hegyen, ahol most a várfalak állnak, királyi vár volt. Neve is a szász telepítés előtti eredetre mutat: Kőhalom.

1451-ben törökök rombolják le, de utána megerősítik, 1791-ben pedig vihar hagyja fedélzet nélkül. Már a várban kápolna volt, amely fedél nélkül ma is áll a várfalak között. 1954-ben a falakat restaurálják.

Plébániatemploma a szász telepítés korában (XII–XIII. század.) épül. (Teutsch: Geschichte. 4.; Roth: Die d. Kunst in S. 12.)

Mai temploma a XIV. században épülhetett. (Szent István Emlékkönyv. III. 211.) 1488-as felirata javítására vonatkozik.

1444-ben András a plébánosa: „plebanus ecclesiae parochialis in Rueppas”. (Urkundenbuch. V. 149.) 1502-ben dékánság székhelye, amint az II. Gyula pápa okleveléből kitűnik, amelyben az esztergomi klérus privilégiumait a szebeni, brassói és kézdi dékánságokra is kiterjeszti. (Schematismus. 1882. 38.)

A templom stílusjegyeiben egyszerűséget mutat. Mennyezete sík. Kőkerítéséből csak falmaradványok maradtak.

A déli falon a vakolat alól középkori falfestmények nyomai kerültek felszínre: életnagyságú szenteket ábrázolnak. (Oprescu: Bisericile cetăţi. 201–202.)

Újabban egy középkori feszületet is felfedeztek, melyet a később rákent festéktől meg kellett szabadítani és restaurálni. (V. Drăguţ: Arta gotică. 300, 304/65.)

Gótikus szentségfülkéje is megmaradt.

Középkori emléke továbbá egy gyönyörű kehely, legkésőbb a XVI. század elejéről. (V. Drăguţ: i.m. 314, 380.) Két harangja is középkori; az egyik

1402-ből „O rex glorie” felirattal, a másik 1488-ból: „S. Spiritus dicit nobis gratia” felirattal. (Szeghalmi, in: Az EME évkönyve. 189.; Orbán: Székelyföld. I. 191.)

Középkori tiszta katolikus lakói a reformáció idején lutheránusok lesznek, a templommal együtt. 1541-ben a Besztercéről ide került Glatz Máthé plébánost még elűzik, mivel az újítás felé hajlik, de hamarosan győz a szász vidéken előretörő új hit. (Teutsch: i.m. 238.)

A XVIII. században lutheránus anyaegyház, és e század elején is az. (Benkő J.: Transsilvania. II. 210.; Helységnévtár. 1913.)

A katolikus vallás szervezkedésére 1752-ben történik kísérlet, amikor Gábor Mihály, egy Kőhalmon letelepedett obsitos katona lakást ajánl fel a ferenceseknek, de a városi tanács nem engedélyezi. (György: A Ferencrendiek. 257.) A terv 1761-ben valósul meg. A Brassóban katolikussá lett, de kőhalmi származású Glatz András mint konzul kerül vissza Kőhalomra. Korán elhalt fia számára kriptát építtet és hozzá 1762-ben oratóriumot. Ez hamarosan szűknek bizonyul, ezért 1779-ben nagyobbat építenek. 1802-ben leég, helyette 1807-ben új templomot emelnek. (György.:

A Ferencrendiek. 258–259.; Schematismus. 1882. 38–39.)