45. MÁRTONTELKE
45. MÁRTONTELKE
1319-ben említik először az oklevelek villa Morteni néven. (C. Suciu: Dicţionar istoric.) 1359-ben Martontelke, 1399-ben Mortumteleke, 1414-ben Martini, 1497-ben Mertersdorf (uo.) formában fordul elő.
1414-ben plébániatemploma van, az oklevelekben ecclesia S. Martini néven jelentkezik, s papja György. (Beke: Az erd. egyházmegye. 18.; Urkundenbuch. III. 599, 600.)
A templom máig megőrzött formái szerint a késő gótikus kor alkotása, a XV. századra jellemző kivitelben. Mivel a templom már 1414-ben Szent Márton néven szerepel, ebből következik, hogy a település is Szent Mártonról kapta a nevét. Ez a név viszont már egy századdal előbb, 1319-ben feltűnik, s így kétségtelen, hogy a templom is a XIV. század elején már meg volt.
A szentély megőrizte gótikus kori keresztboltozatát, de a hajó (egyhajós) stukkódíszítéses sík mennyezettel van fedve. Feltételezik, hogy korábban boltozatos volt. A szentély egykori csúcsíves ablakát befalazták. A hajót a XIX. században meghosszabbították. Diadalíve majdnem köríves.
A szentélyben a vakolat alatt festmények nyomait fedezték fel, de feltárásuk még várat magára. (V. Drăguţ: Arta gotică. 246, 266/147.) Megmaradt a szentségfülke is. Két harangja középkori, egyik pontosan 1497-ből.
A szokásos erődítések a templomnál hiányzanak. Ehelyett háromszögű alaprajzú, erős védőfalakkal vették körül, melyeknek töréspontjainál és a falak hosszában tornyok állottak. Ezekből most csak egy bástya és egy védőtorony áll. (Fabritius: S. Kirchenburgen. 64.; Kemény–Gyimesy: Ev.
templomok. 156.) Egyik bástyáját a múlt században toronnyá építették át.
Középkori katolikus lakói a reformáció során lutheránusok lesznek, a templommal együtt.
A XVIII. században lutheránus anyaegyház, és e század elején is az. (Benkő J.: Transsilvania. II. 210.)
Lutheránus templom
