62. SÁROS
62. SÁROS
1206-ban villa Sars néven fordul elő. (C. Suciu: Dicţionar istoric.,Györffy I. 72.) 1289-ben Sarustelek, 1389-ben Scharos, 1499-ben Saraz, 1507-ben Saros (uo.) formában jelentkezik.
1449-ben János bíboros oklevele szerint Szent Jakab tiszteletére szentelt temploma van, amely megkapja azt a kiváltságot, hogy 100 napi búcsúban részesíthesse azokat, akik az oklevélben felsorolt ünnepeken igaz bűnbánattal és szent gyónással, áhítattal meglátogatják a templomot és annak javítására, fenntartására és felszerelésére adakoznak. (Urkundenbuch. V. 289–291.) Eszerint a XV. század közepe előtt már temploma volt, mégpedig a késő gótikus kor jellegzetességeit magán viselő egyhajós, tornyos templom.
1466-ban újabb búcsúengedélyt kap (40 napost) János, moldovai püspöktől. (Urkundenbuch VI. 229.)
Szentélye egyenlő szélességű a hajóval, a nyolcszög felével zárul s hálóboltozat fedi. (Nägler: Die Ansiedlung. Tafel XVII./34.)
A hajót újabb, utólag beépített pilléreken nyugvó cseh boltozat fedi, öt boltszakaszban. 1507-ben a szentélyt is átalakítják, védőemeletet kap, lőréses erkélyeit felmagasított pilléreken nyugvó boltívek tartják. (Kemény–Gyimesy: Ev. templomok. 159.) Ezeket az erődítési építkezéseket a fent idézett búcsúengedmény tette lehetővé. Ezért feltételezhető, hogy legkésőbb az előző században állott, sőt elődje is lehetett, lévén a település XIII. századi.
Oltára a barokk kor alkotása: fő képét Márton Stock festette. (Göllner: Geschichte der D. in R. 373.) A templomot bástyás várfal vette körül. 1900-ban lebontották. Középkori tiszta katolikus lakossága a reformáció idején lutheránus lesz, a templommal együtt. A XVIII. században lutheránus anyaegyház, és e század elején is az. (Benkő J.: Transsilvania. II. 211.)
Lutheránus templom
