2. ALŐR
2. ALŐR
1405-ben jelentkezik először Alewr néven. (C. Suciu: Dicţionar istoric.) 1495-ben Al Ewr, 1582-ben Alsö Eör (uo.) formában fordul elő.
Az 1405-ös oklevél hungaricalisnak nevezi, tehát lakói katolikusok.
Ebben a korban már állhatott temploma, mert gótikus volt. 1502–1503-ban teljesen elpusztul. (Kádár: Szolnok-Doboka vm. népokt. tört. 69.; Kádár: Szolnok-Doboka vm. V. 338.)
Az egykori kőtemplom alapfalai a mostani falutól nyugatra, a Szamos bal partján, ahol a középkori falu feküdt, a XIX. század végén még láthatók voltak. Kövei eltűntek, amikor a közelében levő malomgátat erősítették. A kiásott köveket a gátba építették be. Erről Kádár személyes tanúként számol be. (Kádár: Szolnok-Doboka vm. V. 331.)
A középkorban tiszta katolikus falu. A reformáció után, a XVI. század második felében unitárius egyházközség alakul, amely örökli a középkori templomot.
Az 1602–1603. évi pusztítás a híveket, a templommal együtt, oly súlyosan érintette, hogy többé feltámadni nem tudott.
A XVIII. században református leányegyház (Benkő J.: Transsilvania. II. 185.), de már a mai új helyére települtekkel. (Kádár: i.m. V. 337.)
