Máron.
Máron.
Maron (1458), Márony (1497), románul Marinul (1733) talán Málom = Málnásból oláhosan elferdítve, krasznavármegyei helység, melyet 1458 márcz. 11-dikén L. Bánfi István, a maga és fiai: László, János, György, András és Mihály rovására eladományoz örök joggal; Nagyfalvi Márton fia Mihály hű szolgálataiért kapta.*
* Mátyás királynak Nagyfalusi Márton fia Mihály és a kolozsmonostori konvent számára 1458-ban kiadott levele ezen konventnek Bánfi Farkas számára 1784-ben kiadott átiratában Bl. fasc. JJ. és Dl. 27670.
1497-ben L. Bánfi László cserébe adja Máronyt L. Bánfi János más megyebeli birtokáért.*
* Bl. fasc. A. nr. 22.
1508-ban Bánfi János Báthori István meg Bánfi Zsófia neveivel találkozunk, a mikor a Zsófiát illető leánynegyed tisztázásáról van szó.*
* U. o. fasc. kk. nr. 18. és Lelesz, Act. an. 1508. nr. 3.
50Báthori István és Bánfi László Máron birtokukat bizonyos alapítványok fejében misék végzésének kötelezettségévei a nagyfalusi Pálos-remeték klastromának ajándékozták. Ezt 1530 máj. 3-dikán János király helybenhagyja* és 22-dikén a kolozsmonostori konvent be is iktatta a Pálosokat,* a kiknek a mároni jobbágyait Izabella királynő iölmentette az adózás alól.*
* Tört. Tár 1898. évf. 158. l.
* U. o.
* Bl. fasc. SS.
1556-ban II. János király L. Bánfi Istvánra ruház át egy mároni részbirtokot.* 1563 máj. 3-dikán Máront a Báthoriaknak adja Mátyás, a zárda priorja.*
* Bl. fasc. M. nr. 5.
* U. o. f. FF. nr. 5.
1571-ben a mároni részbirtok felosztása tárgyában szerződést kötöttek Báthori István, erdélyi vajda és Báthori Kristóf, továbbá L. Bánfi Farkas és Kristóf.*
* U. o. N. nr. 4. és f. M. nr. 15.
1575-ben L. Bánfi Pál e birtokának felosztása ellen tiltakozik Kozárvári Nagy Péter a maga és fenti Pál fiai: Boldizsár, Gábor és László meg Bánfi György és Farkas nevében.* 1648-ban Rákóczi-birtok.*
* U. o. KK. nr. 16.
* U. o. nr. 4. és Orsz. l. Gyulaf. kápt. XXIV. Lib. Reg. fol. 16.
1671-ben egy Kolozsváron kötött egyezséglevél szerint, idősb Deák (alias Kiss) Thobias eladja itteni birtokát, de visszavehetőleg Belényesi Szabó Istvánnak.*
* Bl. fasc. N. nr. 11.
1677-ben özv. Bánfi Dénesné Bornemissza Katalint iktatták be egy itteni részbe.*
* U. o. fasc. MM. nr. 7.
1759-ben két egyenlő részre osztják a birtokot Bánfi Ferencz és Boldizsár.*
* U. o. fasc. ZZ. nr. 18.
1760-ban és 1768-ban az ezen vidékbeli helységek ismerős adatait találjuk Máronnál is, mikor a kincstári igazgató felmutatott okmányok alapján jogigényt támaszt a birtokhoz L. Bánfi Farkas, kormánytanácsos és a királyi tábla elnöke, Bánfi Ferencz, krasznamegyei főispán, Bánfi Boldizsár és Imre meg özv. Nagy-Barcsai Barcsai Györgyné Naláczi Sára 51alperesek ellenében,* azután pedig a birtokból L. Bánfi Farkas és Bagosi Erzsébet fiaitól: Farkastól, Mihálytól és Györgytől peres úton leánynegyedet kapnak ezek nővérei Vargyasi Dániel Gábor felesége. Krisztina, gr. Bethlen Ádámné Zsuzsánna és Patai Szilvási Jánosné Erzsébet.*
* Bl. fasc. O. nr. 17.
* U. o. fasc. LL. nr. 10.
1808-ban Máronból összeírták a gr. Bánfi és br. Bánfi birtokos nemes családok tagjait, összesen 7-et, a kiknek kezén volt összesen 51 antiqua és 17 nova jobbágytelek. Legtöbb telke volt gr. Bánfi Györgynek (13 antiqua, 5 nova) és br. Bánfi Jánosnak (13 antiqua).*
* Szv. lt.
Máronban a gör. katholikusok fatemplom a 1780-ban épűlt. Anyakönyvök az 1824. évben kezdődik.* Iskolájokat (egy tantermű) 1830-ban szervezték.
* Sch. 1886. 148. l.
1594-ben öt kapuszámot,* 1658-ban huszonhat jobbágycsaládot és tizenöt puszta háztelket írtak össze. Jobbágyszolgálmányait már előbb láttuk.*
* V. ö. II. k. 195. l.
* V. ö. II. k. 212. l.
1708-ban nagyon szomorú képe volt a falunak. «Ezen helységbeliek falujokat pusztán hagyták; ki által a Meszesen Erdélyre s némelyik imide-amoda eloszlottak, nem tudatik hol laknak.»* 1715-ben is lakatlan; már 1720-ban 11 háztartás van benne, mind magyar. Lélekszáma tehát 99 lehetett ekkor.*
* Orsz. lt. Cons. et Urbar. fasc. 113. nr. 57.
* V. ö. Magy. Stat. Közl. XII. k. 68. és 69. l.
1733-ban (Marinul) oláh családjainak a száma 16.*
* Tr.
1750-ben 151 gör. kath. lélek volt. Egy templomról, papról, sekrestyés egyházfiról s belső telekről van szó.*
* Tr. 1901. IX. 388. l.
Báthori Zsófiának 1669-diki rendelkezése szerint Máron, mint a somlyai jószág tartozéka évenként háromszázharminczhat kősót tartozott kiszállítani és négy ökörrel adózott.*
* V. ö. II. k. 225. l.
1847-ben a lakosok száma 284: valamennyi gör. kath.* 521890-ben 588 lakosa van; nyelvre nézve német 11, oláh 577; vallásra nézve gör. kat. 577, izr. 11. Házak száma 109.
* Nagyv. Nvk. 1847. 102. lap.
Szántóföldje 1720-ban 44 köblös, rétje 49 kaszás.* 1895-ben gazdaságainak száma 153, területe 1550 katasztrális hold, a melyből szántóföld 657, erdő 297, legelő 256, rét 206, kert 71, nádas 9, szőlő parlag 4, terméketlen 50 hold.*
* Magy. Stat. Közl. XII. köt. 68. és 69. l.
* Mg. St. 498.
A községnek 1900-ban 9091 K 72 f becsértékű cselekvő vagyona van, állami egyenes adója 2292 K 24 f.
Határrészei: Vălceaua Bisericii = Valcsáuá Biszericsij (a templom völgyecskéje, a templom szomszédságában elterülő völgyecske), Vălceaua Oveselor = Valcsáuá Oveszëlor (a zabvetések völgyecskéje), Válceaua Hotarelor = Valcsáuá Hotárëlor (határszéli völgyecske), Pojar = Pozsár (egykori erdőterület, melyet felgyújtottak s azóta csak cserjék vannak rajta), Colţul Hireazului = Kolczul Hirjázuluj (Hirjázzúg), Dealul Gras = Gyálul Grász (a termékeny domb), Ciuc Leş = Csuk Lës (szétbomlott hulla).
Mátyás-Horváti. L. Horvát.
Mátyásülése. L. Tormafalva.
