Linkner
Linkner. Linckner Mihály, szatmárvármegyei (igy!) jegyző, 1741-ben Közép-Szolnokban tett homagialis esküt. Egy Udvarhelyi (Udvarhelly) Linkner Mihály 1794-ben Közép-Szolnok vármegye követe a kolozsvári országgyülésen. Mihály 1797-ben magyar- és oláhcsaholyi, Mihályné királydaróczi kisebb, Mihály utódai oláhnádasdi és szilágyszegi főbb birtokosok. Mihály 1801–1807. assessor s 1806-ban hites táblabíró Közép-Szolnokban, e «Közép-Szolnok vármegyében lakó» Mihálynak Oláh-Keczelben 1808-ban egy antiqua jobbágytelke van. László 1823–1828. tiszteletbeli aljegyző, 1826-ban adj. szolgabíró, Ferencz pedig 1833-ban esküdt Közép-Szolnokban.
Egy Linkner Mihály 1732 szept. 11-dikén III. Károlytól czimeres nemes levelet kapott. Czímere: «négy felé osztott paizs, az első és negyedik osztály kék udvarában zöld téren fehér gólya áll, csőrében kígyót tartva, a második és harmadik osztály vörös udvarában zöld téren, kettősfarkú oroszlán ágaskodik, első jobblábával háromszál arany búzakalászt tartva. A paizs fölötti sisak koronáján vörös mezű kar könyököl, aranymarkolatú kardja hegyén kék-turbános levágott s vérző török fejet tartva. Foszladék jobbról ezüst-kék, balról aranyvörös.»*
* Nagy Iván, VII. 117.
