Nevének változatai: 1329-ben Zentmiclos. 1335-ben Arony és Arunscentmiclos. 1341-ben Aronzenthmyklosa. 1358-ban Aaron. 1397-ben Haron Zenthmiklos. 1440-ben Arwazentmiklos. 1449-ben Zenthmiklos-Arwa. 1498-ban Aranzenthmyklos. 1500-ban Aronzethmyklos. 1503-ban Arwa-Szent-Miklos. 1511-ben Zenthmiklos. 1598-ban Aranias Zenthmiklos. 1607-ben Olah-Szent-Miklos. 1827-ben Aranylábu Szent-Miklós. Oláhul: Miclausi.
Régi nevét Szent-Miklósról nevezett egyházától vagy Áron-Sz. Miklóssá nevű birtokosa Áron után, a melyből később Arán, azaz Aranyos névvé fejlődött – vette.
Fekszik a kékesi járásban, Deéstől 40·5 kilométernyire, délről északra húzódó völgyben, a rajta keresztül folyó kis patak két partján.
Aranyos-Szt-Miklósról 1335-ben László mint királyi ember emlittetik.
1337-ben Tamás utódai Császári Péter fiai: Simon és János birják Császárival együtt.
Más birtokosai felső-devecseri Ábel fia Lőrincz s az ő fiai István és Miklós ottani részüket t. i. Sz.-Miklós felerészének felét, 1341-ben Pogány Istvánnak adták el, miután már e felerész másik felét Kecseti Jánostól birta vétel útján. Szent-Miklós törzsökös birtokosai azonban ekkor már annak csak a másik felét birták. Ugyanezen évben az erdélyi káptalan előtt Hunt Pázmán nemzetségbeli Pogány István tiltakozik az ellen, hogy Devecseri András fia Miklós itteni ősi örökségéből testvére leánynegyedbeli részét Kecseti Jánosnak átengedte.
1347-ben Áronszentmiklósi János és Simon s ennek fia Gergely.
1358-ban törzsökös birtokosai névszerint: Simon és fiai Miklós (ennek 1359-ben fia János), Gergely és Balázs, valamint János s fiai 49Áron és Tamás, másik felének birtokosa pedig Pogány István elhalván, az ő fia János birja.
1359-ben Szentmiklósi Miklós fia János s ennek fiai: Áron és Tamás egy itteni telküket Miklós fia Jakabnak s Ivánka fia Jánosnak vetik zálogba.
1366-ban Szentmiklósi Ivánka fia János.
1369-ben Miklósi Miklós fia Jakab.
1380-ban Miklós fia László, Ivánka fia Simon.
1392-ben Szentmiklósi Jakab.
1397-ben Zsigmond király a Debreni Miklós fia István mesterről a királyra szállott itteni és gyekei részét Hetheni máskép Feyes Péter fia Istvánnak, György és Gergely fiainak, Imre fia János atyai testvérének új adomány czimén adja és beigtatását elrendeli; a k.-monostori konvent be is akarta vezetni, de Haron Szentmiklósi Mihály fia János, Feldewecseri Imre fia István, Haroni Gergely fiai: László és Ferencz és Haroni Jakab fia János a maguk és Szentmiklósi Péter fia István, Tamás fia Albert, Mihály fia Pál és Balásy fia Balázs nevében ellent-mondtak.
1406-ban Péter fia István (Fejes?).
1416-ban néh. Szentmiklósi László fia László.
1417-ben birtokosa Szentmiklósi, Bethleni és Gyekei Fejes István, a ki részint vétel, részint öröklés útján birja.
1421-ben Szentmiklósi Máté.
1424-ben Szentmiklósi Ferencz.
1426-ban Szentmiklósi Máté és Ferencz.
1430-ban az erdélyi káptalan előtt Heteni György fia Márk és fia Balázs, Ozsváth Miklós Sebestyén mint Fejes Bertalan fia osztályos testvérek, úgyszintén Fejes János fia László és Heteni Pál testvére nevében kijelentik, hogy Gyekéi Fejes István (katona) leányait: Margitot Szentmihályfalvi Péternét, Orsolyát Ősi Jankafi Györgynét, Annát és Mártát, mivel ama Gyekei Fejes István Zsigmond királytól hadi érdemeiért kapta Szentmiklós fele, azaz déli részét s ennek birtokába 50emlitett rokonainak atyjait is bevette, de ezek elhalván, most Márk és László s az ő rokonai úgy birják azt, mint maga a szerző. Ezek tehát hálából, mivel Fejes Istvánnak figyermeke nincsen, leányait s azok utódait örökösökül elismerik és rokonainak tartják.
1431-ben Szentmiklósi Balázs birja.
1431-ben Ősi Janka fia; György, Fejes György fia: Márk és Fejes János fiai: Pál és László, Fejes Balázs, Gyekei Fejes Bertalan fia: Sebestyén és Miklós, Ozsvát; Orsolya, Margit Szent-Mihályfalvi Péterné, Anna Sztrigyi Györgyné és Márta, mint Gyekéi Fejes István leányai tiltakoznak az ellen, hogy Csáki László erdélyi vajda a Fejeseknek itteni birtokát lefoglalta s a királyt is eltiltják annak eladományozásától. E tiltakozásukat 1434-ben is megújítják, de ekkor Martba Szentegyedi Wass Vitusné is tiltakozik, mivel ezek javait néh, Pelsőczi János fiai: István, Miklós, a vajda fia Imre, a nádor fia Péter maguknak adományoztatván, elfoglalták s Búza s ezzel együtt Almásvárához csatolták. 1436-ban Csáki László, az általa elfoglalt s magtalanul elhalt Fejes Istvánnak itteni birtokát, rokonainak ehez való jogát beismervén, visszaadatni rendelte.
1434-ben Gyekei Fejes Pál a birtokos.
1440-ben Szentmihályfalvi Dénes fia Péter a maga és Wass Vid fiai: Mihály, György, Lukács és Bálint nevében Fejes Lászlót itteni részének zálogba adásától tiltja.
1446-ban Szentmihályfalvi Dénes fia Péter a maga és fiai: Gergely, Lukács és Bálint, valamint Fejes Márk s ennek fiai: György, Péter és János, nemkülönben az ő testvére Fejes László s ennek fiai: Miklós, László és János nevében Szentgotthárdi Wass Vid nejét és Mányiki Sztrigyi György fiát Imrét az itteni résztől eltiltják.
1447-ben Árvaszentmiklósi Tamás fia Albert itteni részét a kolozs-monostori apátságnak vetette zálogba, de midőn az apátot ide beigtatták, Károlyi Miklós, Komlódi Lukács és Szentmihályfalvi Dénes fia Péter ellentmondtak.
1449-ben Szentgotthárdi Wass Vid s nővére Orsolya Mátéi Miklósné, valamint fiai: Wass István, Pál, János, Gergely és Tamás és Sztrigyi György fia Imre itteni részüktől Szentmihályfalvi Dénes fia Péter Özvegyét s fiait: Gergelyt, Lukácsot és Bálintot eltiltják.
1450-ben Szentmihályfalvi Péter fiai: Gergely, Lukács és Bálint Mátéi Miklósnét itteni részének beigtatásától tiltják.
511452-ben Szentmiklósi Péter Özvegyét és fiait: Imrét és Györgyöt itteni részébe, a melyből őket Szentmiklósi Károly Miklós és László kizárták, visszahelyezik.
1459-ben Hetényi Fejes László fia János itteni részét az Ősi Jankafiakra bízza.
1461-ben Gyekéi Fejes István leányai: Orsolya, Mátéi Miklósnak és Márta Szentgotthárdi Wass Vídnek özvegye, továbbá azon Wass Vid fiai: István, Pál, János és Zsigmond, valamint Sztrigyi Imre, Szent-Miklós egyharmad részétől Hetényi Fejes Jánost tiltják, de kibékülvén, 1461-ben azon fentnevezettek itteni részeiket azon Fejes Jánosnak adták oda.
1468-ban Hetényi Fejes János Szent-Miklós felének elidegenítésétől Csikszentiváni Kemecz Benedeknét Orsolyát, néh. Mátéi Miklós özvegyét, birtokbavételétől pedig azon Kemecz Benedeket, Sztrigyi Imrét, Wass Vid özvegyét és fiait Wass Istvánt, Pált, Jánost és Zsigmondot eltiltja.
1470-ben Hetényi Fejes János halála esetére itteni részét Orsolyának, Gyekéi Hencz Benedek nejének adományozza.
1476-ban Károly János egyik birtokosa. Károly Demeter pedig itteni részét, egy erdő kivételével, Fejes Jánosnak zálogba veti.
1477-ben Wass Vid leányai: Erzsébet Gesztrágyi Istvánné és Margit, Szentegyedi Székely Lőrinczné, atyjuk itteni részéből testvéreiktől, Wass István, Pál és Zsigmondtól osztályt követeltek, a mit azok megtagadván, perre került a dolog.
1478-ban Kendi Antal s fia Gál, Márta Györgyfalvi Pálné s fia Miklós, s Dorottya Réczei Gergelyné s fiaik: György és Lőrincz, Ilonát Györgyfalvi Nagy Jakab özvegyét itteni részük elidegenítésétől, Györgyfalvi Bálintot pedig annak vételétől tiltják.
1498-ban Szentmiklósi Károly Pál özvegye Erzsébet, Szentmiklósi Károly Ferencz fiának Miklósnak leánya, itteni részét a Lovásztelek nevű földdel együtt Bethleni Miklósnak eladja.
Ennek alapján 1500-ban Bethleni Miklós magát Szent-Miklós és Lovásztelke felébe igtatni akarta, de Mányiki Károly Pál özvegye Erzsébet s leánya Fruzsina, Mányiki Sztrigyi Ferenczné, valamint Köblösi Teke Balázs, János és Imre ellentmondtak.
1503-ban Bethleni Miklóst és fiait Vitálist és Jánost királyi új adomány czimén itteni részükbe beigtatják.
521511-ben egy összeírás szerint Szent-Miklós egészen a Bethleni Miklós fiának János és Farkasnak kezén volt.
1521-ben Hetényi Fejes Ferencz s testvérei Fejes László és Gesztrágyi László Csire Margitot, Bethleni Miklós özvegyét s hát Bethleni Farkast itteni részük eladásától tiltják.
1523-ban Kiskapusi Gyerőfi Zsigmond itteni részét feleségének Ágotának Désházi Mihály özvegyének veti zálogba.
1534-ben Vaikai Péter fia István s fiai Gáspár, Boldizsár és János itteni részüket Jankafi Miklós leányainak Margitnak, Vaikai Márton Annának Gyerőmonostori Kabos Kristóf özvegyeinek, Ágnesnek Bikali Vitéz Andrásnénak, Klárának Cserényi Györgynének és Fruzsinának Kabos Imrénének adják cserébe.
1535-ben János király Kendi Ferenczet, Mihályt és Antalt itteni részükben megerősíti, melyet Gyerőfi Zsigmondtól és Mikola Istvántól vettek meg.
1539-ben Réczei Ilona Réczei Gergelynek Kendi Dorottyától származó leánya Gyerőmonostori Radó Domokos özvegye, itteni részét néh. Kemény Miklósnak Réczei Druzsiánától származó fiainak Ferencz és Mátyásnak, valamint néh. Réczei Mihály fiának Gáspárnak ajándékozza.
1560-ban birtokosa Bornemisza Farkas.
1576-ban Báthory István fejedelem a hozzá hűtlenné lett Patócsy György és János itteni részét Báthory Kristófnak adományozza.
1579-ben néhai Székely György fia Illés itteni részét nejére, Lepsényi Miklós leányára Annára hagyja.
1589-ben Báthory Zsigmond itteni birtokrészét Báthory Endre bibornoknak adományozza, mint Bethlen várához tartozót.
1592-ben birtokosa Horváth Gáspár.
1596-ban Báthory Zsigmond a hűtlenségbe esett Horváth Gáspár itteni részét tudniillik 26 jobbágyot Kornis Gáspárnak adományozza, ki azt 1597-ben hivének Szemere Jánosnak ajándékozza fejedelmi megerősítéssel s abba őt a többi birtokosok: Kápolnai Bornemisza Ferencz és Zsigmond; Patócsy Erzsébet: özvegy Bánffy Boldizsárné jelenlétében beiktatták, de Felső-Szentmártonmacskási Horváth György annak ellentmondott.
531602-ben itteni birtokos Szemére János, kinek birtokát Básta a dulás ellen biztosítja.
1604-ben Szemére János itteni részét halála esetére nejére Dobokai Juditra hagyja.
1607-ben Rákóczi Zsigmond Kápolnai Bornemisza Boldizsárnak Patócsi Annától való fiát Zsigmondot, valamint néh. Bánffy Boldizsárnak Patócsi Erzsébettől való leányát Margitot Allya Farkasnét, Annát Mindszenti Benedeknél, Zsuzsannát Bethlen Gergelynél, Juditot Szikszai Györgynét és Borbarát Huszár Istvánnét itteni részükben megerősíti.
1610-ben Bornemisza Zsigmond itteni részét Egri Györgynek veti zálogba.
1616-ban Veglai Horváth György úgy fia János, mint testvére Gáspár nevében itteni részét, melyet testvérével együtt birt s azt Báthory Zsigmond tőlük elfoglalván, Kornis Gáspárnak adományozta, ki viszont azt hívének Szemére Jánosnak adta oda, most azon Szemerének eladják.
1616-ban Szikszai Györgyné Bánffy Juditnak itt négy jobbágytelke van. (Fejér és Lázár) melyek közül egyik néptelen.
1625 Mindszenti Gábor egyik birtokosa.
1649-ben birtokosa Mindszenti Erzsébet hajadon. Ugyanez, évben Noszolyi Cseffey László mester.
1654-ben Bánffy Anna előbb viczei Mindszenti Benedekné, másodszor Gyekéi Vesselényi Boldizsárné itteni részét 3 puszta jobbágytelket leánya: Vesselényi Kata Kornis Ferenczné és Mindszenti Krisztina id. Csáky Istvánné örökölték.
1659-ben a tatárrabságban levő Kornis Ferencz gyermekei: Haller Jánosné Kornis Kata, Kornis Gáspár, Perényi Gáborné Kornis Anna, Percnyi Ferenczné Kornis Krisztina zálogba vetik atyjuk itteni részét Kapi Gáborné Mindszenti Erzsébetnek.
1694-ben birtokosa Jábróczky Mihályné, a ki 1702-ben is mint özvegy birja,
1738-ban itteni birtokos Toldalagi Krisztina Szabó Józsefné.
1770-ben összeírt birtokosai Csikszentmártoni Szabó Gábor és Jábrodi Jábróczky János anyai jogon.
1786-ban birtokosai: Szabó Ferencznek van 14 jobbágya, 8 zsellére, Jábróczky Jánosnak van 12 jobbágya.
541809-ben birtokosai: Jábróczky Antalnak van 10, Szommer Jánosnénak 8, Gencsi Józsefnének 8, gr. Mikes Istvánnénak 1, Kolozsvári Ábelnek, 1/8 Szebeninének 1/16, Szabó Antalnak 1 telke.
1820-ban birtokosai: Gencsi József, Szommer János, Hatfaludi László, br, Inczédi Mihály, Vass Antal, gr. Mikes János, Gál János, Tarcza János és Szabó Antal utódai.
1837-ben birtokosai: br. Wesselényi és Keczeli családok.
1863-ban Szabó Lajos, Nemesné Wass Ágnes, Szebeny Antal örökösök, Hatfaludi László, Ajtai Gábor és György, Inczédi Borbára és László, id. Mósa József és neje, Gencsi Albert.
1866-ban az itt összeírt 55 füstből 9 nemesi füst volt. Nemesi jogú birtokosai voltak: Gencsi Albert, Réthi Dénes, Hatfaludi Ferencz és László, Szilasi János és Sándor, br. Inczédi László, Molnos Elek, Kászonyi Sándor, Karácsonyi Sándor és Décsei János.
1869-ben Száva Gáspárné Lakatos Eszter.
Jelenlegi birtokosai (1898): Haragai Antal szamosujvári lakos, 279 h. 574 öl, vétel Gencsy Alberttől és nejétől árverés útján; Szilasi Sándor gör. kath. esperes (lakik Beszterczén), 215 h. 1265 öl. Örökség apjától, annak magánszerzeménye.
Lakói kezdet óta magyarok voltak, kik a Szent Miklós tiszteletére szentelt templomban imádkoztak s a reformatió korában az új hit elveit fogadták el.
A Básta irgalmat nem ismerő zsoldosai úgy elpusztították, hogy 1603-beli hivatalos összeírás szerint nem maradt benne meg több öt léleknél s az egész községben öt háznál.
1638-ban az unitáriusoknak itt olyan híres anyaegyházuk volt, hogy a kolozsvári főiskolabeli lectorok versengtek érte, a mely évben a papságot Bonyhai György, a kolozsvári szentpéteri iskola tanára nyerte el.
Magyar lakosai 1657 és 61, úgy szintén 1704–11 közt török, tatár s labanczok pusztításainak eshettek áldozatául s helyébe a gyakran változó birtokosok oláh jobbágyokat telepitettek, kik 1753 tájt a gör. keleti egyház elveit elhagyván, gör. katholikusokká lettek. Fából épült templomukat 1805-ben Jábróczky földbirtokos segélyezése mellett a 55község keleti részén emelkedő dombon a Szent Miklós tiszteletére szentelték föl. Anyakönyveit 1828 óta vezetik. Tudható lelkészei Szilassi János, Filipán József s a jelenlegi Buxbaum János.
1868 óta Czentével közösen tartanak fenn iskolát. 8 ref. magyar lakosa 3 tankötelessel N.-Devecserhez tartozik egyházilag.
Lakosai szorgalmasak, földmiveléssel s főleg állattenyésztéssel foglalkoznak, Szent-György nap éjjelén istállóik ajtaját betöviselik, hogy a tehenek tejét a boszorkányok el ne vihessék, új év éjjelén az utczákat kenderfonallal kötik keresztül-kasul, hogy a leánykérőknek a levágásban minél több dolgot adjanak s tovább ne mehessenek.
Határhelyek: 1329-ben Lovászbércz, hegy. 1498-ban Lovásztelek, föld.
1476-ban Nagy-Gyertyános, erdő.
1537-ben Lovasteleke, kaszáló. Turósdomb, hegy.
1864-ben in kapu Bratuluj, La Jisineu, La Korabie, Leku manyicseszk, in dosz, Dumbráva, Kopecselu, Czika, La Kesztej.
1898-ban Tyityinyeu, Osztyelek, Kopacsel, Dumbráva, Pe Fácze, Pe Fityicsare, La Akesztej. Patakja: Pereu de la Lunka, csurgeu Boteu és Csurgó de la Borte.
Határa két fordulóra van osztva, földje sárga, oldalos, részben félig fehér, nem termékeny, trágyázást kivan, kétszer szokták e helyet 6-6 ökörrel szántani, őszgabonát szintén terem, szénája elégséges, közép minőségű tűzre való fája van; hadi úton gyakran dolgoznak. Vásárra és őrölni a két mértföldre fekvő Szamosujvárra járnak.
1721-beli hivatalos összeírás szerint 4 jobbágy, 3 zsellér, 5 kóborló lakosa van, kik ez utóbbiak kivételével 7 házastelken laknak, el van pusztulva 9 ház. Van benne: 8 ökör, 11 tehén, 6 bornyú, 2 ló, 19 juh, 5 sertés. Termőföldje 69 köböl vetésre való; elvetettek 8 köböl őszi, 5 köb. tavaszgabonát s termett 62 kal. búza, rozs, 20 kal. zab, árpa, 10 kal. kender, van 2 1/2 véka törökbúza vetésük, melyből lett 10 véka, termett 32 szekér szénája.
1750-ben van 8 jobbágy ugyanannyi telken és házban, 18 zsellér 15 házastelken lakik és van egy czigány lakosa.
1821-beli Cziráky urb. összeír, szerint határa a III. osztályba tartozik.
561837-ben kevés szántója szűken terem, legelője tágas, erdeje, szőlője csekély, nagyobb tavaiban halak tenyésznek.
1857-beli összeírás szerint a búzai járásból a szamosujvári kerülethez tartozó községben van 60 ház, 10 róm. kath., 288 gör. kath. és egy zsidó, összesen 299 lélek.
1886-ban gör. kath. 318, róm. kath. 2, zsidó 9, összesen 329 lakosa, van benne 67 ház. Határa 1398. k. hold.
1891-ben 19 róm. kath., 346 gör. kath., 7 gör. keleti, 6 ev. ref., 18 izraelita, együtt 396 lakossal.
Adója 1721-ben 136 frt; 1898-ban 801 frt 26 kr.