Nevének változatai: 1603-ban Vyfalu. 1831-ben Csaballyafalu. Oláh neve: Valye-Réa, jelenleg Valeare és Valare.
Előnevét a szomszédos Csaba községtől vette. Oláh neve pedig völgyet, rosz patakot jelent.
Fekszik a Csaba felől jövő patak két partján, délről északra húzódó völgyben, Deéstől 28 kilométerre, a kékesi járásban.
Csaba-Újfalu a szamosujvári uradalomhoz tartozott, de ennek tartozékai közt 1553–58-ban még nem fordul elő, csakis az 1603-ik 336évi összeírásban, tehát 1553–1603 közt keletkezett, de 1590 körül már meg volt, mert ekkor Báthori Zsigmond fejedelem Mindszenti Benedeknek adja Ferdinánd király és a török császárnál fejedelme érdekében tett hűséges szolgálataiért e falut Vicze, Báton és Csabával együtt.
1607-ben viczei Mindszenti Benedek és neje Losonczi Bánffy Annát Rákóczi Zsigmond fejedelem új adomány czimén megerősíti.
1630-ban birtokosa Mindszenti Gábor.
1677-ben Apaffy Mihály Péchy Erzsébetet, előbb Mindszenti Gábor, majd Haller Péter özvegyét s utóbbi férjétől való gyermekeit: Lászlót, Jánost, Györgyöt, Erzsébetet Bethlen Elek jegyesét, valamint első férjétől való leányának néh. Erzsébetnek Kapy Gábornénak leányát Kapy Krisztinát e birtokukban megerősíti.
1694-ben birtokosa Apor István, Kapy Teréz Apor Lazárné jogán.
1697-ben Kapy Erzsébet Jábróczky Ádámné óvást tesz az ellen, hogy bátyja Kapy György e birtokát Gyulay Ferencznek eladta.
1700-ban Kapy Erzsébet Jábróczky Ádámné kéri a guberniumot, hogy itteni birtokát gr. Apor Istvántól elvevén, adattassa vissza.
1721-ben Kapy János és Erzsébet birják egy negyedét.
1738-ban itteni birtokosok Jábróczky Gábor Özvegye Szereday Borbála s fiai Gábor, Ádám, Mihály, János és Zsigmond.
1749-ben az egész falut néh. Jábróczky Gábor fiai birják, a fiscus megváltotta 1771-ben e birtokot tőlük, br. Kemény Miklósra és leánya Kemény Krisztinára gr. Bethlen Pálnéra szállott.
1772-ben Jábróczky József birja.
1786-ban birtokosa ifj. gr. Bethlen Pál, van 25 jobbágya, 5 zsellére.
1820-ban birtokosai: Bardócz Eleknek van 12 telke, gr. Bethlen Pálnak 10, gr. Bethlen Károlynak 4. 1 pap, 1 udvarbiró.
1829-ben a fiskus az itteni részt cserébe adta katonásitott birtokaikért a br. Kemény, Huszár, Perényi, gr. Haller és Lázár, Alsó, Keresztúri, Jábróczky és Jékei családnak.
1843-ban birtokosai: Makó Mártonnak van 14 telke, Bardócz Eleknek 12, Pap 1, haszonbérlő 1.
1863-ban Herczeg Róza Inczéné, id. Fekete Sámuel itteni birtokaik után kárpótlást kaptak.
3371866. évben nemesi jogú birtokosai: Ábrahám Emil (Kolozsvárról) és Incze Ferencz (Bálványos-Váraljáról),
Jelenlegi birtokosai (1898): Placsintár Dávid; 484 h. vétel Makó Mártontól s egyesektől. Özv. Boros Józsefné bálv.-váraljai lakos, 238 h. fricsi Fekete birtok, örökség Barducztól Benére és Inczére, ettől vétel útján jelenlegi tulajdonosa birja.
Kezdettől fogva oláhok lakták, kik gör. kath. fatemplomukat a község nyugati részén építették föl 1750-ben és Dóka (?) szentről van elnevezve. Papjai ugyanazok voltak, mint Csabának. Iskolát is közösen tartanak.
Lakosok szorgalma, épületei s öltözete, úgyszintén határa s termesztményei Csabáéval egyezők. Van egy jó vizű forrása, melyet Bonanak neveznek.
Van egy felülcsapó két kerekü malma Placsintár Dávid birtokosnak.
1750-ben határa két fordulóra van osztva, hegyes s ezért nem termékeny. Semmi keresetforrásuk nincs, földtermékeiből sem fedezhetik szükségleteiket, hanem napszámra mennek; a tehetősebbek Szamosújvárra szoktak vásárba járni, melytől 6 óra járásra fekszik. Határa trágyázva nincs, 6-8 ökörrel szántható. Egy köböl őszvetés 5 kalangyát s kalangyája másfél véka szemet ad, a tavaszbúzát nem termesztik, a zab kalangyája pedig 2 véka szemet ereszt. Szőlője kevés, a must vedre 15 kr., erdeje elég, legelője kevés, kaszálni fordulónként szoktak.
Van adó alatt: 183 köb. férőű szántója, 44 szekér szénára való rétje, termett 89 köb. őszi búza, 39 kal. zab, 12 köb. köles, borsó és törökbúza, 62 veder bor, 58 jármas barma, 30 tehén, 12 borjú, csikó, 68 juh, 39 disznó, 20 méhköpű.
Határa 1822-ben adózás tekintetében 3. osztályú. Adó alatt volt ekkor 246 3/4 köböl szántó, 84 szekér szénát termő rétje, 15 vedernyi szőlője, 20 ökre, lova, 12 tehene, 6 juha.
Határhelyek: 1749-ben Alak, Doszul Boldiséri, Doszul korosuluj, Voszkoje, Kolnik, erdők.
1769-ben Bartuk, Vatastinye, Tamseny.
1864-ben Kotroptyina, Pojenyile, Kále Zsiczi, Funaczale, Zsezsu-nyilc, Rutu, Pe Podor.
1603-ban 9 lakosa van, kik ugyanennyi házban laknak.
3381713-ban 7 jobbágy, 14 zsellér 22 házban lakik, el van pusztulva 10 ház.
1750-ben lakossága: 13 jobbágy, 8 telkes és 7 e nélkül való zsellér s 3 ily özvegy, kik 25 1/4 telken 31 házban laknak, köztük 1 szűcs.
1857-ben 47 ház, 230 gör. kath., 9 ev. ref., 8 zsidó, együtt 247 lakossal.
1891-ben 53 ház, 272 lakos, melyből 247 gör. kath., 13 ev. ref., 12 izr. Határa 1584 k. hold.
Adója: 1749-ben 165 frt 45 kr. 1775-ben 108 frt 62 kr. 1775-ben 164 frt 34 kr. 1822-ben 128 frt 30 kr. 1898-ban 809 frt 15 kr.