Doboka (Kis-).
Doboka (Kis-).
Nevének változatai: 1553-ban* Doboka. 1590-ben* Dobokafalwa. Oláhul 1822-ben* Debucsén, 1831-ben* Dobrocsél, jelenleg Dobaceni.
Transilv. fasc. 9. nr. 69.
Km. prot. A. 126.
Megyei ltár.
Consign. Stat. topogr. 89. l.
Neve az ó-szláv dluboku = mélység, völgyelés szónak régen megmagyarosodott formája. Előnevét megkülönböztetésül a volt doboka-vármegyei Dobokától kaphatta, melynél nagyságára nézve jóval kisebb.
Nagy-Ilondára vezető állami útban fekszik a Szamos jobbpartján, dombos helyen, határát a Szamos vágja át. Deéstől 34·3 kilométerre a nagy-ilondai járásban.
Csicsóvár tartozéka volt, de mint ilyen először csak 1553-ban* fordul elő. Vajdája Maxin János. Kenéze István.
Transylv. fasc. 9. nr. 69.
1571-ben* fejedelmi birtok, kenéze Ignat; a jobbágyok: Dobokai, Voyne és Hago nevüek.
Gyf. kápt. Cent. B. 13.
3421590-ben* birtokosa Bocskay István, egyik jobbágya Doboka Lázár. Kenéze Lázár Ignat.
Km. prot. A. 126.
1590-ben* Báthory Zsigmond e birtokban Bocskay Istvánt mindkét ágra, annak kihalásával pedig nővérei Judit Bánffy Kristófné, Krisztina Palocsai Horváth Györgyné s Ilona Haller Gáborné, valamint néh. Sára Balásfalvi Bagdi Györgyné és gyermekei István, Erzsébet, Krisztina és Margit javára megerősíti.
Km. Lib. Reg. Sig. Báthory 94. és Szolnok int. b. 84.
1600-ban* Erdély rendei e birtokot, melyet Mihály vajda Rácz Györgynek adományozott, Hethesi Pethe László kassai kapitánynak adják oda.
Erd. országgyülési emlék IV. 571–2.
1607-ben* Rákóczy Zsigmond, néh. Bocskay István fejedelem e birtokát, végrendelete értelmében Haller Gábornak Bocskay Ilonától való fiainak Györgynek, Zsigmondnak és néh. Bánffy Kristóf és Bocskay Judit fiának Lászlónak adományozta oda.
4. Lib. Reg. 29.
1609-ben* birtokosa Haller István.
6. Lib. Reg. 76.
1618-ban* birtokosa Haller György, ki ez évbeli lustrára Csukás Mihály gyalogpuskást állitja ki itteni birtoka után.
Rettegi S. gyüjt.
Torma cs. ltár.
Km. Szolnok Int. L. 18.
1694-ben* birtokosa a Haller család. Lakosai az erdőn laknak. 1700-ban* itt egy görög kereskedő telepedett le.
Gyf. Szathmár fasc. 2. nr. 35, 56.
Megyei ltár.
1727-ben* Kornis Zsigmond meginteti Csukás János falusbirót s általa az egész falut, mint gr. Haller György jobbágyait, hogy e falu és a buzamezei határok szomszédságában, Oroszmező felől a Branyistában levő reketyés füves helyet, melyet a Szamos elhagyott, ennek felét, mint őt illető részt, ne tisztittassa.
Gr. Kornis ltár.
1739-ben* Haller Ferencz gróf birja.
U. o.
1750-ben* Haller Pál birja.
Erd. főkormsz. ltár.
1786-ban* birtokosa gr. Haller Antalnak 23 jobbágya van.
U. o.
1820-ban* birtokosai: gr. Haller Istvánnak van 15 telke, gr. Haller Zsófia Inczédy Sámuelnének 3, gr. Haller Antalnak 1.
Erd. kanczellária ltára.
1863-ban* László Sándor, gr. Haller Czeczil, Felényi János úrbéri kárpótlást kaptak.
Urb. Wes. 105–163. l.
1866-ban* az itt összeírt 41 füstből egyetlen nemesi füst sem volt.
Erd. főkormsz. ltár.
343Jelenlegi birtokosa (1898): Rotschild Lázár, 210 hold, vétel gróf Eszterházy Mihálytól.
Lakói oláhok, mezőgazdasággal foglalkoznak. Főtáplálékukat törökbúzalisztből készítik. Házilag készült kender és gyapjú nadrág s czondrát hordanak, lábbelijök bocskor; sapka télen, nyáron szalmakalap a fövegük.
Gyümölcsoltó-Boldogasszony napján (ó-naptár szerint) szokták a gyümölcsösöket tisztítani s a hulladékcsomókat meggyujtják, hogy az egész gyümölcsöst füst borítsa be, azon hitben, hogy ez által minden ártalmas rovartól, féregtől s főleg jégveréstől mentessé teszik.
Épületeiket boronafából, szalmafedéllel építik, lakóházuk egy szoba és nyári konyha vagy pitvarból áll. Gazdasági épületeiket elszórtan építik a belső telkeken.
Gör. kath. egyháza az unióra 1840-ben lépett, kőből épült temploma Mihály és Gábor őrangyalok tiszteletére 1817-ben szenteltetett föl. Anyakönyvei 1821 óta. Harangjai is ez időből valók, felirat nélkül. Papjai: Pap András, Dán László, Hens Máté, Perhajcza János, a jelenlegi Hosszu Sándor.
Felekezeti iskolája 1870 előtt is volt névleg, ekkor Sósmezővel egyesült s jelenben a tanitó felváltva végzi a tanitást.
Éghajlata egészséges; a község s határa szélnek ki van ugyan téve, de a jég ritkán bántja.
1713-ban* van 20 köböl vetésre való szántója, 16 szekér szénarétje, 2 véka törökbúzavetése, 2 ökre, 1 tehene és 2 sertése adó alatt.
Erd. főkormsz. ltár.
1750-ben* határa nagyon terméketlen, jövedelmét a baromtenyésztés képezi, vásárba is ritkán járnak, mert a földjük terméke alig elég fentartásukra. Két fordulóra osztott határa 6 ökörrel szántható s javítást kíván, de hegyes volta miatt inkább a kerteket trágyázzák. Egy köb. őszi búzavetés 6 kalangyát vagy 9 véka szemet ad; tavaszi vetésük a zab, 6 kalangya 12 véka szemmel fizet. Tüzelésre való fája van; legelője a határ szűk volta miatt kevés, kaszálni a kertekben és fordulónként szoktak. Törökbúzavetésre évenként egy darabot szoktak kiszakítani határukból.
U. o.
Adó alatt van 49 köböl vetésre való szántó, 21 3/4 köböl őszi búza, 11 1/2 köböl zab, 1 3/4, köböl törökbúza; borsó és 24 szekér szénarét, 26 ökör, ló, 28 tehén, 8 tulok, csikó, 12 juh, kecske, 15 disznó és 5 méhkas, főzőüst jövedelme 1 frt 8 kr.
3441822-ben* határa adózás tekintetében 4. osztályú, adó alatt volt ekkor 154 köböl szántó, 125 szekér szénát termő rétje, 10 ökör, ló, 12 tehén, 6 borjú, 7 sertés s fizetett érette adóba 85 frt 33 krt.
Erd. főkormsz. ltár.
Jelenleg kevésbbé termékeny határán a törökbúzán kivül őszi és tavaszi búzát, zabot, mesterséges takarmányt (luczerna, lóher), burgonyát termesztenek. Állatai: szarvasmarha, juh, kecske és disznó. Gyümölcsöseiben közönséges alma s főleg beszterczei szilva található.
Mésznek és épületnek való köve bőven. Forrásai közül kiváló, jóságánál s bő vizénél fogva magára vonja az utas figyelmét, báró Bánffy Dezső megyénk volt főispánjáról elnevezett, díszes kőmederbe vezetett s felirattal ellátott: Bánffy-forrás az állami út balján.
A Szamoson Rothschild Lázárnak van egy két kövü malma.
Jobbágyszolgálmányok: 1553-ban* jobbágyai Szt-Márton napján felerészben 50, felerészben 25 denárt fizetnek adóban; Szt-Györgykor pedig juhaikból 50-edet adnak.
Transilv. fasc. 9. nr. 69.
Kenézeik évente 1 ágypokróczot, 1 őzet, 1 karvalyt, 1 tehenet s 1 berbécset adnak.*
Bővebben Csicsóváránál.
1552-ben* a törvényes illetéken felül adtak: 1 tehenet, 1 ökröt, 4 frt 50 denár; 3 bárányt, 33 denár; 2 pint vajat, 50 denár; 2 sajtot, 10 denár; Deésre a tisztnek 3 köböl zabot 1 frt értékben s fizettek birságot.
U. o.
Határhelyek: 1706-ban* Lapojnicza.
E. F. L. III. 242. B.
1898-ban: Kapu, Virfuluj, Pojnicza, Korny, Peste, Somes, Gyelnicze, dűlők.
1553-ban* 4 kapu jobbágy s 6 szegény lakosa van.
Transilv. fasc. 9. nr. 69.
1703 körül* 2 jobbágy lakosa van; 8 telek közül el van pusztulva 6. Adó alatt van: 2 ökör, 1 tehén. Ez évi adója: 5 frt 8 kr., 3 köböl búza s ugyanennyi zab és 1/4 szekér széna.
Erd. főkormsz. ltár.
1706-ban* fiaikkal együtt 23 jobbágy lakosa van, kik 9 házban laknak, el van pusztulva 3 ház.
E. F. L. III. 242. B.
1713-ban* van 4 jobbágy, 5 régi, 3 új zsellér, 2 vándorló lakosa, 2 puszta telke.
Erd. főkormsz. ltár.
Lakossága 1750-ben* 19 jobbágy, 2 ily özvegy, 1 telkes, 3 enélkül való zsellér családfő, kik 14 1/4 telken, 19 házban laknak; el van pusztulva 2 telek, egyik kihalás, a más elköltözés folytán s elfoglalta Haller Ferencz özvegye.
U. o.
3451822-ben* 25 családfő gör. kel. lakosa van.
Erd. főkormsz. ltár.
1831-ben* lakossága 139.
Consig. Stat. topogr. 89. l.
1857-ben házak száma 37, lelkeké 190, ebből 184 gör. kath. és 6 zsidó.
1886-ban lakossága 248.
1891-ben 257 lakosból 6 róm. kath. magyar, 239 gör. kath. oláh, 1 ev. ref. és 11 izraelita. Házak száma 50, határa 901 k. hold.
