Erdő-Oláh-Vásárhely.
409Erdő-Oláh-Vásárhely.
Nevének változatai: 1378-ban* Torokvasarhely. 1507-ben* Wásarhely. 1599-ben* Vassárhely. 1617-ben* Olá-Vásárhely. 1831-ben* Oláh-Vásárhely. Oláhul Osorhely.
Dl. 28066.
U. o. 128011, 32459–77.
Gr. Kornis cs. ltára.
8. L. Reg. 250.
Consign. stat. topogr. 139. l.
Nevét valószinüleg egykor itten tartott vásárjáról kapta, oláh neve mint láttuk, 1617. évben fordul elő először. Erdő előneve 1870 után keletkezett.*
A hagyomány azt tartja, hogy az alparéti lázadás alkalmával tartottak volna itt vásárokat s innen kapta volna nevét, de mint látjuk, már előbb meg volt a neve, s hogy miért nevezték török előnévvel, nem tudjuk, adatunk reá nincs.
Fekszik a Deberkepataka völgyében, két hegyoldalon elterülve, az Antos felől jövő Valye Antesuluj-patak déli részét mosva, Alparét felé siet s a Deberkével egyesül.
A község mai helyére, a Hereusvölgy torkolatától 1760* körül költözött, előbbi helye a „Ludu” dülőén volt, hol még ma is láthatók az épületek alapjai, sírkövek jelzik egykori temető helyét. Deéstől 25·1 kilométernyire fekszik a csákigorbói járásban.
Gr. Kornis Viktor levéltára. Conscr. Szt-Benedek 577. s köv. l.
Erdő-Oláh-Vásárhely először akkor emlittetik, midőn azt a király reája szállván, 1378-ban* Bebek Györgynek s Imrének adományozta oda.
Dl. 28066.
Ezután Alparét tartozéka lőn s mint ilyen, 1507-en* nádasdi Ongor János fiainak: János és Miklósnak magvaszakadtával, valamint az ezeknek Szobi Péter fia Mihálylyal kötött kölcsönös örökösödési szerződése alapján, királyi adományból ezen Szobi Mihályra szállott.
U. o. 28011, 32459. és 77.
1521-ben* Héderfái Barlabási Lénárd erdélyi alvajda itteni részét végrendeletileg leányaira: Katalin Nyujtódi Demeterné, Magdolna Somkereki Erdélyi Gergelyné és Zsófia, Borbála, Fruzsina hajadonokra hagyja.
Gyf. kápt. Divers. Cott. I. fasc. 2. nr. 33.
Pelsőczi Bebek család egyik czímere.*
Siebm. Wb. IV. B. 15. Abth. 36, 37. Taf.
1577-beli adat szerint* e birtokot 1577 előtt Barrabássi János csanádi püspök birta, ki Barrabássi Mihály és Ferencz, Bogáti Ozsvátnéval osztozott meg rajta. A Barrabássiak kihaltával Kendi Antalra szállott ezek birtoka neje Bogáthi jogán, de hűtlensége miatt fejét, birtokát 410elvesztvén a királyné Bogáti Anna Alárd Miklósnénak adta egy részét s így örökölte anyja jogán fia Ferencz.
Gr. Kornis levéltára.
1577-ben* Báthory Kristóf a hűtlenségbe esett Békés-párti Kendy Gábornak itteni részét Kendy Ferencznek adományozza. Másik birtokos Nagy Ambrus, egyik jobbágya Pintye.
2. L. Reg. Sig. Báthory 100–103.
1593-ban* egyik birtokosa Nagy János, 1595-ben is.
Deés város ltára.
1594-ben* Báthory Zsigmond a hűtlenségbe esett Kendy Ferencz részét Kereszturi Kristófnak adományozza.
Gr. Kornis cs. ltára.
1599-ben* birtokosa Kereszturi Kristóf özvegye Körösi Ilona és leánya Ilona, kiknek 14 jobbágy családja van.
U. o.
1602-ben* itteni birtokos Kornis Boldizsár, Kereszturi Ilona neje jogán, ki Bástától itteni birtokára nézve a dúlás ellen oltalomlevelet kapott.
U. o.
1608-ban* Deési Zákány Ferencz özvegye Mátyus Anna itteni részét húgának, Pereczi Katalinnak Fejér Gáspárnénak hagyja.
Km. prot. D. 12.
1642-ben Mihály, Szalárdi Anna 1656. Erzsébet, kisenyedi Veres Boldizsárné Veres Samu Éva, Érsekujvári Samuné István † Kata, deési Somogyi Andrásné Fejér Kata 1. Szőcs Istvánné 2. Detári Andrásné 1652. Deési Filep, Fejér Gáspár és Perecsi Kata 1608-ban* Kendy-féle kisebb részbirtok tulajdonosai Fejér Anna 1. Suba Lászlóné, 2. ótordai Erdős Mihályné Judit 1. Kászoni Józsefné Kászoni Anna 1. deési Dadai János Dadai Erzsébet, Kovásznai Samuné Kovásznai Judit 1721 Szigeti Gyula Györgyné György 1772 Márton Anna 2 jobbágy 2. Széki Mártonné Zsófi Tőke Istvánné 2. Kolozsvári István enyedi professorné Kolozsvári Anna Ecsedi Jánosné Ecsedi László 1750. Zsuza, véggyantai Boros Lászlóné* György
Torma gyüjt.
L. Nagymező, Muncselnél.
1617-ben* e falubeli részét a fejedelem a Kornis családnak adományozza új adomány czimén.
8. L. Reg. 250.
1650-ben* II. Rákóczy György Deési Fehér Györgyöt k.-monostori requisitor, Kászoni Józsefnét Erdős Juditot, Fehér Katalint Detári Andrásnét 411és néh. Deési Fehér Mihály árváit: Istvánt, Erzsébetet és Katalint itteni inscriptiós birtokukban megerősíti.
25. L. Reg. 303.
1650-ben* II. Rákóczy György Kornis Ferenczet a Gáspár fiát itteni zálogos részében megerősíti.
25. L. Reg. 381.
Kornis Ferencz nejétől Wesselényi Katától való gyermekeire hagyta, ezek közül egyik Kata Haller Jánosné, másik Kornis Gáspár. Annak fia Haller István, második neje Csicsókereszturi Torma Borbálától való gyermekeire Haller Kata Csáky Zsigmondnéra és Haller Jánosra szállott, annak leánya Csáky Kata, Bethlen Miklósnétól való unokája Bethlen Róza Csáky Jánosné hagyta fiára Csáky Józsefre, kitől testvére Rózsa br. Jósika Jánosné vette meg. Haller Jánosnak Dániel Zsófiától való leánya Anna Kornis Zsigmondné s ennek gyermekei: Kornis Ignácz és Imre, Gábor, Anna, Kata, Klára 1784-ben* úgy apai, mint anyai részen birnak egy nemesi udvarházat, a mezőn egy földet, 2 jobbágyot és 11 zsellért s ezen részt 1826-ban Kornis Ignácz és Imre örökölte.* Többi birtokosok: Weér András, Haller János gr., a Kornisok az egész községnek felét birják, Weérnek van egy felülcsapó lisztelő malma.*
Conscriptió gr. Kornis Viktornál Szt-Benedek, 577. s köv. l.
Torma gyüjt.
Conscript. gr. Kornis ltára.
A már emlitett Kornis Gáspárnak, a Ferencz fiának Csáky Máriától leánya Kornis Anna gr. Haller Györgyné, kinek egyik fia István, másik fia György Csáky Borbálától való fiára Jánosra szállott s ez pedig magtalan neje gr. Nemes Annára hagyta özvegyi tartásul; harmadik fia Pál Prinyi Krisztinától a többek közt gyermekei: Júlia gr. Teleki Károlyné (Kornis Ignáczné gr. Teleki Annának anyja) és gr. Haller Péter s ennek gyermekei: Haller Anna br. Henter Antalné és Haller János.
1652-ben* II. Rákóczy György Deési Pávai Dávidot fejedelmi al-kincstárost 50 aranyért azon itteni részében, melyet Fejér Gáspár özvegyétől 300 frtban magához váltott, megerősíti.
25. L. Reg. 547.
1652-ben* Kászoni József s neje Erdős Judit és Detári András s neje Fejér Kata ezen fiscusi részt Pávaitól 500 frtért magához váltván, abban megerősittetnek.
E. F. L. III. 209. A.
1658-ban* Kornis Ferencznek itt 6, Fejér Gáspárnak 2 adófizető jobbágya volt.
Torma cs. ltára.
1694-ben* birtokosai: Haller János és a Kornis család.
Gyf. Szathmár fasc. 2. nr. 35, 56.
1696-ban* néh. Fejér Gáspár leánya Anna Erdős Mihályné, leánya Judit Kászoni Józsefné, leánya Anna Kolozsváry Istvánné óvást tesz 412az ellen, hogy rokona Somogyi Erzsébet Sós Gergelyné itteni részét, mely egykor azon Fejér Gáspáré volt, Visky Pálnak eladta.
Km. prot. Rákosi III. 287.
1695-ben* Veres Boldizsár fia Boldizsár itteni részének elidegenítése ellen tiltakozik.
Gyf. prot. Nequid nimis 54.
1696-ban* Erdő-Oláh-Vásárhely török hódoltsági falu.
Gyf. Misc. III. fasc. 5. nr. 38.
1702-ben* augusztus 8-án Kászonyi József veje Kolozsvári István enyedi tanár itteni birtok iránt való jogát a fiscus előtt igazolta az 1653 május 11-én történt beigtatással.
Erd. főkormsz. és fisc. ltár.
1708-ban* az itteni Viski-rész a Korda Zsigmondé.
E. F. L. XII. 20. D.
1713-ban* az előbbi háborúkban lakói szerteszéledtek s csak most szállingóznak haza.
Megyei ltár.
1714-ben* idevaló nemesi birtokos Ujvári Miklós.
Torma gyüjt.
1721-ben* Ujvári Miklós és részbirtokos Kolozsvári István itteni birtokát a fiscus adta cserébe másutt elfoglalt s katonásitott birtokáért.
E. F. L. XII.
1733-ban* birják Timándi István gör. egy. esperes, Ujvári Ferencz és János, Horváth Kata Szoboszlai Jánosné, Gombás Mihály és János, Borsai Zsigmond, Kibédi Dániel, Szentkirályi Samu és Todorás szamosújvári örmény.
U. o. III. 209. B.
1738-ban* az Ujvári-részt a fiscus valószinüleg kiváltván, Szamosújvárnak adta zálogba.
U. o. XII.
1766-ban* a Kornis-féle részt gr. Kornis Zsigmond s br. Haller János, a másik Fejér-féle részt pedig Ecsedy László, Szigethy György, Dadái János, Szilágyi István deésaknai helv. hitv. plébános birják, mely utóbbi a fiscusnak, a zálogösszeg lefizetésével, ítéltetett oda, ki azt 1768-ban* birtokba is vette.
U. o. III. 209. C.
U. o. F.
1768-ban* a fiscus Vas Ferencztől, Miksa Istvántól, Pávai János és Szilágyi Istvántól, Szigethy Györgyné Márton Annától az itteni részt visszafoglalta s Szamosujvár közönségének adta.
Torma gyüjt.
1778 körül* monori, gledeni, oroszfalui katonásitott birtokrészért cserébe kaptak Rohinak nagy részével együtt br. Bánffy József, István, Imre testvérek, mint fiakat illető birtokot, melyekben őket 1781-ben november 30-án a fejedelem is megerősítette, de Bánffy József még 1779-ben ápr. 25-én rohii s itteni részét 2000 frtba Weér Andrásnak adta zálogba, a kitől 1789 november 23-án annak testvére br. Bánffy Anna először Cserényi Istvánné, másodszor Méhesi Péterné magához váltotta s ettől szállott Méhesi Józsefre.
U. o.
4131820-ban* birtokosai: br. Bánffy Anna Méhesi Péternének van 9 telke, gr. Kornis Imrének 6, gr. Kornis Ignáczné gr. Teleki Annának 3, gr. Csáky Józsefnek (Haller jusson) 1, Szamosujvár közönsége az Ujvári Miklós-féle zálogos fiscusi részben.
Erd. kanczellária ltára.
1839-ben* birtokosai: gr. Kornis Imre fia Eleknek van 18 telke, gr. Bethlen Kata: gr. Kornis Ignácz fia Mihály özvegyének 4, báró Jósika Jánosnak 1 (Csáky jusson birja), Méhesi Józsefnek 6 telke és 7 szegénye, ki e részét anyja br. Bánffy Anna, br. Bánffy József leánya, ki bonificatióban kapta e részt a fiscustól.
E. F. L. III. 209. F.
1841-ben* helyben lakó birtokos Méhesi József.
Megyei ltár.
1863-ban* Méhesi József, br. Jósika Samu, Lajos és János, gróf Kornis Zsuzsánna, Korpos Nina, gr. Kornis Mihály, Szilveszter János úrbéri kárpótlásban részesültek.
Urb. Wes 83–179. lap.
1866. évben* nemesi jogú birtokosa br. Diószegi Géza.
Erd. főkormsz. ltár.
Jelenlegi birtokosai (1898): br. Diószegi Géza (286 kh., vétel Méhesi Józseftől) s fia Zsigmond, Hirsch Lipót és Toroczkay Sándor vásár útján.
Jobbágyszolgálmányok: 1784-ben* mindenből fizetik a dézmát vagy tizedet, adnak karácsony-tyúkját s tiz tojást, húsvétkor szintén s ezenkivül, a hová és hányszor kívánják, fuvaroznak.
Conscriptio gr. Kornis V.
A mennyiben az oláh e helység nevét magyaros kiejtéssel használja, azt hihetjük, hogy ősi lakosai magyarok voltak, mi ha való, nem sokára ezeket oláhok váltották fel.
1696-ban* a törökök birták s ennek következtében dúlták annyira, hogy majdnem az egész község elpusztult s miután a vármegye 1713 tájt* a közterhek alól kivette, kezdett népesedni.
Gyf. Miscell. III. fasc. 5. nr. 38.
Deés v. ltár.
Földmiveléssel foglalkozó oláh lakosainak főtáplálékuk a törökbúza-kenyér. Öltözetük télen, nyáron egyforma, házilag készült gyapjú- és kendervászon s bocskor.
Házaik s gazdasági épületeik többnyire szalmatetővel fából épitvék, belső felszerelése egy-két ágy, asztal és fapad.
1844-ben* még az egész község gör. keleti vallás híve. 1846 tájt tért az unióra. Temploma állitólag 1826-ban épült. Anyakönyvet 1821 óta vezet. A gör. kath. egyháznak egyedüli pártfogója Méhesi József, ki a törvény által megszabott papi illetéket a községi birtokból kiszakította s 26 hold erdővel megajándékozta.*
Megyei ltár.
Azt tartják, hogy Méhesi (Jánosnak mondják József helyett) azért adta volna az erdőt, hogy a község a gör. kath. vallásra álljon. Az áttérés szerintök 1836-ban történt volna, nem felel meg a valónak, mert 1845-ben is (Torma gyüjt. és megyei ltár) még az egész község gör. keleti, az átállás később történhetett. Papi földdel az egyházközség már előbb el volt látva. (U. o.)
414Jelenlegi papja Marosán Sándor.
Iskolát s tanitót több szomszédos községgel együtt tart.*
K. J. Sz. Dob. Okt. Nev. tört. 78. l.
Éghajlata egészséges, gabonának, gyümölcsnek egyaránt kedvező, jég ritkán szokott lenni, járvány évtizedek óta nem volt.
1713-ban* két fordulós határának kis része tér, a többi déli oldalokon fekszik, jobbára feketés, nyirkos és száraz, de nem fehéres szinü.
E. F. ltár.
Az 1713 és 1750-beli* országos összeírás e község határát ellenkezőleg írják le. Előbb trágya nélkül is jónak, a második összeírás pedig a határ kétharmadát középszerűnek s a többit haszonvehetetlennek s trágyázhatatlannak írja s mégis az első osztályba sorolja, holott egy őszi búzaszem 2, a tavaszi 3 1/2 szemet eresztett. Összes szántója 1713-ban* 85, 1750-ben 286, 1822-ben* 644 vékányi. Ebből őszi búza alá használt 84, tavaszi vetésre 37, tengeri termése 8 1/4 (1713-ban törökbúza vetése 2 véka) vékát tett. Váltólag használt kaszálója 43, (1713-ban 15,) 1822-ben 134 3/4 szekérnyi, melyek közül a térben lévők jók.
Erd. főkormsz. ltár.
E. F. K. ltár.
U. o.
Erdeje épületnek, makktermésre és tűzre való fája elegendő volt hajdan, 1844-ben már szűken. Törökbúzának még ez időben nem volt külön fordulója s ez a lakosságnak az 1840-es években sok bajt okozott, főleg a legeltetésre nézve, a mely mennyiség és minőségre nézve középszerűnek találtatott.
Itatója forrásaiban elégséges, volt 3 korcsmája, 1 pálinkafőző üstje. Köve, malma nincs.
Közterhek alól 1840-es években mentes. Keresete: marha, zab és méh. Deéstől, hová vásárba szoktak jönni, 3 mértföldnyire fekszik, útja síkon vezet, de rossz.
1713-ban* volt 5 ökör, 2 tehén, 2 ló, 6 juh, 5 disznó és 8 méhköpű; 1822-ben 20 igás, 17 fejős, 14 tulok, 31 juh, 2 kecske, 27 disznó, 3 méhköpű; 1841-ben 35 ökör, 64 tehén, 23 borjú, 2 bival, 120 juh, 16 kecske, 30 disznó és 10 méhköpű adó alatt.
U. o.
Jelenleg határa terméketlen, hegyes része kopár, téreit gyakran ellepi a víz s eliszapolja. Terményei: búza, tengeri, zab és alakor. Állatai: a bival és juh. Gyümölcse: alma, szilva.
Tűzoltó-egyesülete 1888-ban alakult, parancsnoka Szél Károly.
4151875 óta körjegyzői székhely.
Van br. Diószegi Zsigmondnak egy kétkerekű és kövü patakmalma.
Határhelyek: 1766-ban* Grun luj Indrej, Koszta Peruluj, Meridz, Peráje, Reburge, Haraburoje, Ritu Kokosuluj, Kapu Pogyereliluj, Ritu Argi, Koszta Urszuluj, Perisore, Ludu, Dragota, Csupa, Irtovány, Vurvu Kirgligetri, Csurgó, Bolos, Zserba, Ritu Burjemluj, Gosztej, Branyistya, Zioszény, Zglameny, Serba, Lupoje.
E. F. L. III. 209. D.
1784-ben* Felsőfordulóban: Fáczá Peruluj La Méricz, Intra Peraje, La Hereburaje, Kokos, Facze la Kályá Olpretuluj, Pereu Moori, Virvu Kirligéczi in Fáczá Peruluj, Pe Kirligátá, La Csurgó, Rituluj Bolos, La Méricz, In Hereburaje, Kapetu Szaluluj, Ritu Vargi, La Izvor Szupt Láb, In Gardu Betrin, Ritu Burjenyelilor, La Pereu Lupoje, Fogedo Helleri, Pojane Oláruluj, La Jipere, In Prilácse, Virvu Kirligéczi, La gardu Betrin, Ungye o murit Popá, La Kobilsó. Alsófordulóban: In Fundu Perisoruluj, La Funtiná Urszuluj, In Gosztej, La Fogedo, Puszta gyela Funtine Gura Luduluj, In Drahota, In Serba, La Csupá, Ritu Ptyetri, Perisor Zborgyie, Ludu, Sozseny, Lunkucza, Kászta uczuluj, La Zlamin, La Czintirim, Meczeristye, In Perszecsej Drohatá, La Beszerike.
Gr. Kornis ltár Conscr.
1864-ben* Pareu Lopoi, Fagetu, Gosteju, Retu Petri, Lunkucze, Perisoru, Sbordea, Padu Crucei, La Pristuru, La Krucse Mestecini, Funtuna Horvatului, Pojana ascunsa, Dosu, Ludu, Guru Luduluj, Pojana lui balanu, Pojana mare, Ciupa, Pojana luipej, Prilógele, Giperea, Cocosiu, Hraburoia, Valea mare, Facza Paruluj, Carligata, Calea boiloru, Valea lui Indrejes.
Pesty Frigyes gyüjt.
Lakossága: 1713-ban* van 3 jobbágy és 1 zsellér lakosa, kik 4 házban laknak, el van pusztulva 2 házastelek.
Erd. főkormányszéki ltár.
1750-ben* 12 népes és 2 puszta,* 2 jobbágy, 10 telkes és 2 e nélkül való zsellér s 3 bujdosó lakosa van.
U. o.
A hivatalos összeírás szerint ezek lakosai Magyarországra költöztek s a birtokot a tulajdonos Ecsedi László foglalta le s fizette utána az adót.
1820-ban* 19 örökség van benne s egy pap.
Megyei levéltár.
1831-ben* lakossága 186.
Consign. statist. topogr. 139. l.
1840-ben 1 róm. kath., 3 ev. ref. és 24 g. kel. családfő lakossal.
1841-ben* 1 férfi, 3 nő, magyar; 99 férfi, 94 nő, oláh; 2 férfi, 1 nő, zsidó; 1 férfi, 2 nő, czigány; együtt 203 lélek.
Megyei ltár.
1844-ben* 2 férfi, 3 nő, nemes; 116 férfi, 107 nő, pór; együtt 228.
U. o.
416Házak száma 1750-ben volt 13; 1844-ben 2 nemes és 40 pór. 1857-ben összesen 39 ház.
Lakossága 1857-ben 174 gör. kath., 8 gör. kel., 7 ev. ref., 1 unitár., 8 zsidó, együtt 198.
1891-ben 197 lakosból 1 róm. kath., 159 gör. kath., 14 gör. kel., 2 ev. ref. és 21 izraelita.
Adója: 1748-ban 131 forint; 1749-ben 114 frt 36 kr.; 1755-ben 80 frt 45 kr.; 1845-ben 146 frt 35 kr. 1898-ban 658 frt 96 kr.
