Nevének változatai: 1292-ben Gykynus. 1315-ben Gekenus patak. 1448-ban Also-Gekenes. 1472-ben Alsog˙ekenes. 1616-ban Alsogyékényes. 1831-ben Alsógyékényes, Rohrdorf, Gyékisu.
Nevét az itteni patak mentén termett gyékény-káka után vette.
Délnyugatról keletnek nyúló keskeny völgyben fekszik, keresztül foly rajta a felső-gyékényesi hegyekből eredő s e községről elnevezett patak, mely a falun alól egyesül a Kodori patakkal.
Deéstől 7·5 kilométerre a deési járásban fekszik.
Alsó-Gyékényest kezdettől fogva a Kecsetiek birták. 1448-ban birtokosa Kecseti István fia Péter.
1457-ben birtokosai Kodori Pápó fiai László, András, Pál és János, valamint Ildódi Deési Jánosné Katalin, néhai Kecseti Péter fia János leánya.
5591461-ben Borzási Miklós fiai Péter, Pál, László, Benedek és Keczeli Fele Balázs fiai Balázs és László az itteni résznek eladományozásától a királyt, birtokbavételétől pedig Rápolti Gotthárdot eltiltják, mely rész reájuk néhai Margittól Kecseti Pergelin leányától szállott.
1467-ben Mátyás király Kecseti Jánosnak s fiának Gál deáknak azon szabadalmat adja, hogy itteni részükön katonák meg ne szálljanak.
1472-ben Kecseti Gál deák rokonait, Kodori Pápa fiait Pált, Lászlót, Andrást és Jánost, itteni birtokába osztályos testvéreivé fogadja.
1475-ben Katalint Kecseti Péterfi Péter leányát Deési Jánosnét, valamint Kodori Andrást, Lászlót, Jánost és Pált néhai Kodori Gál deák itteni javaiba testvérré fogadtatásuk czímén beigtatják.
1475-ben ezen új birtokosokat Vingárti Geréb László birtokaira ütve, számos fegyveres néppel megtámadta s birtokukat elfoglalta.
1475-ben a fentebbiek Iklódi Deési Jánost és Pétert azon néhai Kodori Pál deák itteni részének kérelmezésétől tiltják.
Ugyanazon évben Mátyás király Gál deák magvaszakadtával javait Endrédi Ficza Demeternek adományozza. Ez azonban soha birtokába nem vehette; 1476-ban pedig a Kodoriakat Geréb László ellenében, itteni részükbe itéletileg visszaigtatták.
1482-ben Mátyás király e birtokot Vingárti Geréb László erdélyi püspöknek, valamint Geréb Péter és Mátyásnak adományozza, mely őket zálogjogon különben is megilleti, de az igtatásnál Kodori László és János ellentmondtak.
1491-ben Kodori János és fiai György, János, Benedek és László; Kodori András fiai Ferencz és Jakab; Kodori Pápa fiai László és János Ulászló királyt, valamint Geréb László püspököt, Geréb Pétert és Mátyást e birtoknak Bethleni Miklós részére való eladományozásától tiltják.
1503-ban Kodori Jakab és fia Ferencz itteni azon részüket, a mely most Bethleni Miklós kezén van, kinek azt néhai Vingárti Geréb Péter nádor zálogosította el, Bethleni Miklósnak eladják. Ezen kivül a saját részüknek továbbra is birtokában maradnak. Ugyszintén György is a magáéban.
1505-ben Ulászló király Alsó-Gyékényest, mely most Bethleni Miklós kezén van, Kecseti Péter magvaszakadtával Csesztvei Barrabási Jánosnak és Lénárdnak, Kecseti Lászlónak és Kecsetszilvási Kristófnak adományozza.
5601511-ben egy összeírás szerint az egész Gyékényes Bethlen Miklós fiainak János és Farkasnak kezén van.
1518-ban Kodori János fia György s ennek fia Pál itten birt minden jogáról Bethleni Miklósnak s leányának Erzsébetnek Kecskeméti Patócsy Miklósnénak s fiainak János és Farkasnak javára lemondott.
1554-ben Kendy Ferencz 5 részben a kecseti uradalmához itt 9 jobbágyot s 3 szegényt bir (Biró, Purkula, Kozma).
1572-ben egyik birtokosa Patócsyné, jobbágya Nagy Simon. Kenéze Simon.
1578-ban Patócsy Katalin Kendy Sándorné, Patócsy Erzsébet Bánffy Boldizsárné és néh. Patócsy Gáspár leánya Anna e birtokban megerősittetnek.
1597-ben Báthory Zsigmond a hűtlenségbe esett Kendy Sándor e birtokát Sákai Ghiczy Péternek s nejének Kendy Sándor leányának Krisztinának (előbb Kovácsoczy Farkasné) adományozta.
1612-ben a szamosujvári várnak itten két nemes gyalogpuskása emlittetik. Kurta Tamás, Danczia János.
1616-ban Bethlen Gábor e birtokot Haller Zsigmondnak és nejének Kendy Krisztinának adományozta.
1618-ban Ravazdy György fiai: András és István tiltakoznak az ellen, hogy e birtokot, melyet atyja Báthory Zsigmondtól nyert s Mihály vajda elkobzott, most Wesselényi Boldizsár, mint Mindszenti Benedek árváinak gyámja, elfoglalva tartja.
1620-ban Bethlen Gábor Haller Zsigmondot megerősíti azon birtokban, melyet a hűtlenségbe esett Kendy István birt, de Bánffy Margit Allya Farkasné, Bánffy Judit Szikszay Györgyné, Bánffy Borbála Huszár Istvánné, Bánffy Anna Wesselényi Boldizsárné s Bánffy Zsuzsánna Béldy Kelemenné, továbbá Bornemisza Zsigmond, Bornemisza Judit Kornis Ferenczné és Kendeffy Gáspárnak Bornemisza Zsuzsánnától való gyermekei: Miklós, Judit és Anna az itteni Patócsy rész iránt ellentmondtak.
1624-ben Haller Zsigmond e falut testvérére Haller Istvánra hagyja, mely rendelkezését 1630-ban a fejedelem is megerősíti.
1629-ben nemes alsógyékényesi Vajda Farkas.
5611631-ben alsógyékényesi Vajda, máskép Pinte Farkast s általa István és Péter testvéreit Rákóczy György fejedelem Gyula-Fehérvárról június 28-án kelt adománylevele által személyileg és itteni telküket is megnemesiti s czímeres nemesek sorába emeli.
1632-ben Haller György óvást tett az ellen, hogy a fejedelem öcscsének, Haller Zsigmondnak e birtokát, annak magvaszakadtával elfoglalta.
1638-ban Kékedy Zsigmond e birtokát Kékedy Jánosra hagyja.
1640-ben Haller István s neje Zalai Barkóczy Anna a fejedelmet e birtok elfoglalásától tiltják, de úgy látszik hasztalan, mert Rákóczy ezt elfoglalta s Szamosujvárhoz csatolta.
1654-ben a szamosujvári uradalomnak itt levő majorsági földébe mint egy összeírásból olvassuk, 18 és 3/4 köböl búzát vetettek s bordézmába 2 veder és 7 kupát vettek be.
1653–58-ban a szamosujvári uradalomnak itt 20 adófizető jobbágya van. Adózó egy telkes nemesek: Vajda Farkas és Dániel.
1663-ban Apafíy Mihály e birtokot Haller Jánosnak adományozza, mely reá Petki hűtlensége folytán szállott.
1676-ban idevaló nemes a Nemes család.
1678-ban a hűtlenségbe esett Haller János e birtokát a fiscus elfoglalta.
1679-ben e birtokot Apaffy fejedelem Vér Györgynek adományozta.
1681-ben Vér Krisztina előbb Halmágyi Kasza Istvánné, majd Bánffy Zsigmondné e birtokát testvére Vér Györgyre hagyja, a következő évben beigtatása megtörtént, de Vajda Dániel egy nemesi és egy örökségi telekre nézve ellene mondott. Másik itteni birtokos Nemes Ignácz.
1694-ben birtokosai a Weér György árvái.
1696-ban Alsó-Gyékényes hódoltsági falu, a török uralom alatt van.
1702-ben birtokosa Weér Boldizsár; egy telkes nemes Nemes Demján.
1763-ban itt lakó nemes Páh Gábor.
1770 és 73-ban Kőröstarcsai és Muroni Weér Judit birja ősi apai és anyai adomány jogon.
5621786-ban birtokosai: özv. Sombory Sándornénak van 14 jobbágya, 1 zsellére, 2 szegénye, Katona Mihálynak 13 jobbágya, 1 zsellére, Pap Györgynek 3 jobbágya, özv. Rácz Máténénak 1 jobbágya, 1 zsellére, Trif Konstantinnak 1 zsellére, Triff Jánosnak 1 jobbágya, Triff János, Dumitru és Gligornak 1, Szőnye Irimiaszenak 1, Popa Péternek 1 zsellére, Morar Mestyejnek 1 zsellére, 1 szegénye.
1807-ben Pintye Szimion egy telkes nemes.
1820-ban birtokosai: Katona Zsigmondnak van 11 1/2 telke, Weér Anna Harsányinénak 3 1/2, Weér Dánielnek 3, Weér Lászlónénak 3. Kivülök 15 szabad és adózó nemes, kik 1/4-rész örökséget birnak.
1863-ban Katona Juliánna br. Bálintitné és Weér Kata részére úrbéri kárpótlást utaltak ki.
1866. évben nemesi jogú birtokosai: ákosfalvi Szilágyi Albert, 3 Triff, 3 Bora, 2 Marosán, 1 Pap, 3 Tyifor, 1 Revnik, 1 Vajda, 1 Román és egy Pétyer családbeli.
Jelenlegi birtokosa 1898-ban: Szilágyi Albert; 986 hold 472 öl. Katona-féle birtok. Ősi jogon neje után.
Jobbágyszolgálmányok: 1554-ben Szent-Márton napján az egész nyilas jobbágyok egy frtot, félnyilasok 50 denárt fizetnek, karácsonykor egy szekér fát szállitanak be. Oláh jobbágyai 4 kalangya gabonát tartoznak learatni, behordva elhelyezni és 1/2 hold földet a földesúr magjával bevetni. Van akkora makkos erdeje, hogy 100 disznót meghizlalhatnak benne.
Jelenlegi lakosai románok. 1554 előtt magyarok is lakták, de ezek jobbágyok lévén, valószinüleg 1602 körül pusztultak el. Azóta is többször érte pusztulás, nevezetesen 1703–1712 közt.
Lakói földmivelés- és baromtenyésztéssel foglalkoznak. A fiatalság új év reggelére az utakat szőszfonallal köti keresztül, hogy a leánykérők tovább ne mehessenek. Szent-György napján házuk s istállóik ablakait, ajtait csipkebokor-tövissel rakják meg, hogy a gonosz szellemek, vagy a tejet elvivő kuruzslók a fejős marhájuk tejét el ne vihessék. Főtáplálékuk törökbúzakenyér, puliszka, melyeket paszuly, pityóka, tej, túró, ritkán szalonna és még ritkábban juh és kecskehússal fogyasztanak. Öltözetük házilag készült vászon- és gyapjuharisnya, juhbőr mellrevaló. Házaik s gazdasági épületeik rakófa, szalmafedéllel.
1658-ban gör. keleti egyházközség, van két oláh papja.
563Jelenleg gör. kath. egyház! Fatemplomát 1787-ben szentelték föl Mihály és Gábor őrangyalok tiszteletére, valószinüleg ez időben tértek az unióra. Anyakönyvet 1834 óta vezet.
Harangjai 1806. és 1878. évbeliek, mint feliratuk mondja.
1746-ban Alsó- és Felső-Gyékényesnek egy papja volt: Duka Sándor. Lelkészei voltak az újabb időben: Pap László, György, Bakocs, Kintoán, Nemes Antal s jelenleg Perhajcza Zorobábel.
Felekezeti iskoláját az 50-es évek elején létesítette, jelenleg Kodorral, előbb Szekeres-Törpénynyel egyesült tanitóilag.
Ev. ref. egyház 1891-ben 12 ev. ref. lélekkel a diaspora, szétszórt egyházakhoz van sorolva.
Éghajlata mérsékelt, széltől védve, egészséges; járvány, jégverés ritkán fordul elő.
1822-ben határa 4-ed osztályú. Adó alatt van 200 1/2 köbölnyi szántó, 160 1/2 szekér szénafű, 41 ökör, ló, 25 tehén, 3 borjú, 4 juh, 9 disznó.
Jelenleg határa terméketlen, legelőre alkalmas, völgyi része kevés és ez termő. Főbb terményei: törökbúza, zab; állatai: fehér szőrű szarvasmarha, bival, juh, sertés. Gyümölcsfája kevés s főleg szilva és alma.
Csorgó, Petris, Petrásá és Lupuje csorgói és forrásai jó ivóvizet bőmértékben szolgáltatnak. Épületnek való köve bőven és jó minőségű.
1873 óta körjegyzői székhely.
Határhelyek: Kászta korábgyi, Láza Pintyi, Dumbráva, Fintinele, Obicsei, Zepogye, Seszu pe vale, dűlők.
Lakossága: 1713-ban van 5 jobbágy, 2 zsellér családfő lakosa 7 házban, el van pusztulva 19 ház.
1831-ben 347 lélek lakik benne.
1838-ban van itt 10 nem adózó (immunis), 15 adózó nemes lakosa, kik közül kettő írástudó, egy magyar s a többi oláh.
1857-ben 388 lakossal, ebből 377 gör. kath., 11 ev. ref., házak száma 77.
1886-ban 364 lakosból 352 gör. kath., 8 helv. hitü és 4 zsidó.
1891-ben 402 lakosból 386 gör. kath., 12 ev. ref. és 4 izraelita.
Adója 1755-ben 155 frt 58 kr. 1775-ben 268 frt 10 kr. 1822-ben 192 frt 25 kr. 1898-ban 987 frt 45 kr.