Nevének változatai: 1305-ben Katel. 1330-ban Ketel. 1332–37 közt Ketyl. 1435-ben Keethel. 1511-ben Kethel. 1576-ban Ketel. 1610-ben Ketely. 1837-ben Kétel. Oláhul Tyety. 1863-ban Kettel.
Nevét valószinüleg Ketel személynévtől vette, ki egyúttal alapitója is lehetett. De úgy is értelmezhetjük, hogy neve „Ketel” a későbbi kötélsás-t jelent, mely a mellette elfolyó Melles patakán ma is bővön terem.
Először emlittetik 1305-ben Terre-Katel néven, mint föld.
Magyar-Borzástól keletre, a Gyalu lung hegy lankás oldalán fekszik, a Melles patak jobbpartján, a kékesi járásban, a megye székhelyétől Deéstől 44·6 kilométernyire.
353Első birtokosaiul 1305-ben a mai gr. Bethlen család ősei emlittetnek és pedig az azon évi osztálylevél szerint Ketel Apa fiának Jakabnak jutott, 1330-ban pedig Jakab fiának szintén Jakabnak birtokában találjuk.
1345-ben Mike a Peth Lőrincz sógora itteni birtokrészét András erdélyi püspöknek és a székesegyháznak adományozta, a püspök pedig egy nemesi telket adott érette Mikének Zilahon.
1435-ben Bethlen János fia Miklós, Gergely és Antal Ketelt maguk közt három részre osztják. S ekkor Thyves János, Ökrös Domokos lakosok emlittetnek.
1467-ben Bethleni Antal itteni részét Tőki Bálintnak veti zálogba.
1492-ben Kéthel is mint Bálványosvár tartozéka emlittetik.
1493-ban Bethleni Bernát itteni részét testvérének Bethleni Mihálynak eladja.
1496-ban e községet a Bethlen családnak László király új adomány czímén adományozza.
1499-ben az erdélyi vajda itélet-levele alapján Bethleni Bernát neje Anna, Bethleni Miklós ellen, azon Bethleni Bernátnak itteni 3 jobbágytelkébe (Varga, Baltazár (Boldizsár), Hencz) és nemesi kuriába beigtattatik.
1503-ban Bethleni Miklóst és fiait Vitálist és Jánost kir. új adomány czímén itteni részükbe beigtatják.
1511-ben egy összeírás szerint e község egy részét Bethleni Miklós fiai János és Farkas birják.
1576-ban Bethlen János felhatalmazza Báthory Kristóf erdélyi vajdát, hogy általa itten elzálogositott részét magához válthassa.
1576-ban Báthory István fejedelem a hűtlenségbe esett Patócsy György és János itteni részét Báthory Kristófnak adományozza oda, kit ebbe 1577-ben be is igtattak; ugyanekkor birtokos volt még itt Forgách Magdolna, előbb Patóchy Gáspárné, utóbb Bornemisza Farkas özvegye, kinek Boldizsár Albert, Bán Máté jobbágyai emlittetnek.
1578-ban Apaffy István és fia László Bethlen Jánost itteni részének elidegenitésétől tiltja.
3541584-ben néh. Bethlen Gergely fiai György és János s néh. Bethlen György fiai Miklós, Ferencz és Mihály magvaszakadásuk esetére az Apaffyakat teszik itteni részük örökösévé.
1584-ben e Bethlenek tiltakoznak az ellen, hogy itteni részük Csányi Gáspár kezén van.
1589-ben Báthory Zsigmond itteni Bethlen várához tartozó részét Báthory András bibornoknak adományozza.
1590-ben buni Bethlen Farkas itteni részének kiválthatási jogát sógora Károlyi István a fejedelem udvari gyalogkapitányára ruházza át.
1601-ben Tahy István itteni, Báthory Zsigmondtól nyert, a hűtlenségbe esett Báthory András bibornok részét neje Kendy Zsuzsánnára hagyja.
1601-ben Bethlen Farkas itteni részét Mindszenti Benedeknek adja cserébe, sőt a most Bánffy Ferencznél zálogban lévő részét is ha kiváltaná, neki adni igéri.
1507-ben Rákóczy Zsigmond Bornemisza Boldizsárnak Patócsy Annától való fiát Zsigmondot, valamint néhai Bánffy Boldizsárnak Patócsy Erzsébettől való leányait Margitot Allya Farkasnét, Annát Mindszenti Benedeknét, Zsuzsánnát Bethlen Gergelynét, Juditot Szikszay Györgynét és Borbálát Huszár Istvánnét itteni részükben megerősiti.
1607-ben Kendy István itteni részét Mindszenti Benedeknek átengedi.
1610-ben Bornemisza Zsigmond itteni részét Egri Györgynek veti zálogba.
1610-ben Báthory Gábor fejedelem egyik birtokos, ezen kivül Buni Bethlen Farkas.
1618-ban Szikszay Györgyné Bánffy Juditnak 2 népes jobbágytelke (Boldizsár család) van.
1619-ben Kendy Krisztina férjének Haller Zsigmondnak átengedi e birtokát, de az igtatásnál 1620-ban Bánffy Margit Allya Farkasné, Bánffy Judit Szikszay Györgyné, Bánffy Borbála Huszár Istvánné, Bánffy Anna Wesselényi Boldizsárné s Bánffy Zsuzsánna Béldy Kelemenné, továbbá Bornemisza Zsigmond, Bornemisza Judit Kornis Ferenczné és Kendeffy Gáspárnak Bornemisza Zsuzsánnától való gyermekei Miklós, Judit és Anna az itteni Patócsy-rész iránt s Bethlen Ferencz ellentmondtak.
3551624-ben Haller Zsigmond itteni részét testvérére Haller Istvánra hagyja, mely rendelkezését 1630-ban a fejedelem is megerősiti.
1632-ben nemes a Kettely Árpástói család.
1637-ben Rákóczy György Haller István itteni részeiben megerősiti.
1651-ben tanuk vallják, hogy Bornemisza Boldizsárnak itt 6 ház jobbágya volt, a melyeket Wesselényi Boldizsárnak adott el.
1654-ben Bánffy Anna, előbb viczei Mindszenti Benedekné, másodszor gyekei Wesselényi Boldizsárné gyermekei: Mindszenti Gábor fiának leánya, illetőelg unokája Mindszenti Erzsébet Kapy Gábornénak jutott nagyanyjának itteni részéből 2 puszta jtelek; Wesselényi Kata Kornis Ferencznének 1 népes- és 2 puszta-, Mindszenti Krisztina id. Csáky Istvánnénak 2 puszta jtelek. (Szakács, Hencz, Nagy, Boldizsár, Varga jobbágycsaládok.)
1659-ben a tatár rabságban levő Kornis Ferencznek itteni részét Kapy Gáborné Mindszenti Erzsébetnek vetik zálogba, Haller Jánosné Kornis Kata akaratjából, melybe Kornis Gáspár, Perényi Gáborné Kornis Anna és Perényi Ferenczné Kornis Krisztina is beleegyeztek, édes atyjuknak a rabságból való kiváltsán igyekeznek.
1672-ben a bethleni uradalomhoz tartozott 3 jobbágy 2 fiuval, 5 zsellér 6 fiuval és 3 puszta házhely.
1688-ban Kapy Erzsébet Jabroczki Ádámné szülőiről maradt itteni örökségébe jutott egy rész az osztály alkalmával.
1694-ben birtokosai a Bethlen család.
1702-ben itt lakó birtokosa Bocskor Mátyás.
1754-ben gr. Bethlen Lajos és Jabroczky Mihály birják.
1770-ben összeírt itteni birtokosok: Jabróczky Mihály apai, Török Sámuel pedig vétel jogán.
1786-ban birtokosai: gr. Bethlen Pálnak van 1 jobbágya, gróf Haller Pálnak 2, gr. Bethlen Gergelynek 11 jobbágya, 3 zsellérre, gr. Rhédei Mihálynak 2 jobbágya, Jábróczky Mihálynak 8, Jábróczky Zsigmond özvegyének 10 jobbágya, 2 zsellére, Bodoni Józsefné 2 zsellére.
1809-ben birtokosai: gr. Bethlen Ferencznek van 7, gr. Haller Józsefnek 1, gr. Rhédei Ferencznek 1/8, Fráter Antalnénak 3, Ajtai 356Györgynek 3, Kolozsvári Ábelnek 6, Jékei Sándornak 6, Bodoni Józsefnének 1, Gál Jánosnénak, gr. Rhédei Mihálynak 1/8, Szebeninének 1/8 telke.
1820-ban birtokosai: Jékei Zsigmond, gr. Bethlen Ferencz, Vass Antal, Ajtai András, Vultzer Ádám özvegye, Gál János, gr. Rhédey Mihály, Gruzda Ferencz, Bodoni Sándor és Tárcza János.
1837-ben birtokosai a Bethlen gróf, Ajtay, Fráter, Gálné, Jékey nemesek.
1863-ban gr. Bethlen Sándor, gr. Haller Ferencz, Fráter Farkas, id. Ajtay György, Szebeny Antal örökösök, Ajtay Gábor, gr. Rhédei János, Szentgerliczei Zsigmond itteni birtokuk után úrbéri kárpótlást kaptak.
1866-ban az itt összeírt 75 füst közül 3 nemesi füst volt.
Nemesi jogú birtokosai voltak: gr. Bethlen Sándor, Ajtay Gábor és Réthi Károly.
Censusjogú birtokosai közül a legtöbb adót fizető Keresztes Sándor volt.
Jelenlegi (1898-ban) nagyobb birtokosai: Ajtay Ákos és István, Marosán János, örökölték szüleiktől.
Lakói hajdan magyarok és szászok, kiket Básta irtó hada pusztitott s gyilkolt le. A XVI-ik században török, tatár hurczolta rabságra lakóit. Helyébe lassanként oláhság húzódott s ma egy-két magyar család kivételével ezek lakják. Földmiveléssel foglalkoznak.
Házaikat s gazdasági épületeiket paticsból és boronából épitik, szalmával, náddal fedik.
1848 deczember közepe tájt Teke felől Arszintye oláh határőrbeli katonatiszt vezette oláh tábor kékes és Veresegyháza közt letelepedvén, egy csapat a szász-zsombori oláh paptól nyert utasitás folytán Kéthelyre rohant. A már előbb Urbánhoz hurczolt és betegen fekvő Ajtai Andrást mindenéből kirabolták, leányát, a híres szépségü Juditot megfertőztették. Egy hét mulva saját birájának neje, fanatisált oláhné, Kurtyán Gázsia, testvéreivel s fiaival az öreg Ajtayt halálra verette, három fiát, vejét a leány meggyalázására kényszeritette, jóllehet a szerencsétlen leány bármelyikhez férjhez menni igérkezett, nem nyerhetett kegyelmet. A két nagyobb engedett, de a kisebbik ily tettől megiszonyodott, sőt a leányt menteni igyekezett. Az elvetemült anya boszuját még ekkor sem látta kielégitve, fiai s még 7 falubeli társa segélyével emlőit s azután kezeit 357vágatta le. Az apát leányával együtt félholtan egy veteményes verembe vetették, hol együtt lelék kínos halálukat. Vagyonát egymás közt felosztották. 1849 márczius havában Szamosujvárt láttak mind a 12 felett itéletet. A kisebbik fiú volt a 13-ik, a ki anyja s hozzátartozói akasztását végig nézte, kegyelmet kapott.
Róm. kath. egyházközség hajdan. Plébánosa (de Ketyi) Benedek 1332–37 közt fizetett pápai tizedbe 2 évre 8 denárt.
1664-ben ev. ref. egyházközség, Magyar-Borzás leányegyháza. Van egy aranyozott ezüst pohara, ónkantája s kenyérosztó tányéra és egy kis keresztelő ónkancsója. Fatemplomában egy kis harang. A pap részére az egyháztagok adtak egy darab földet a felső fordulóban, ezen kivül van két hold szántója s két drb rétje. Fizettek a papnak dézmát.
1754-ben egykori templomának helye is alig látszik a falu felső részében, zsellér lakik rajta. 3 és 3/4 köböl vetésre való szántója és 3 drb rétjén 9 szekér széna terem. Jövedelmét az esperes és a borzási pap élvezi.
1863-ban az itteni ev. ref. egyház számára úrbéri kárpótlást utaltak ki. 1898-ban M.-Borzás fiókegyházközsége 5 lélekkel.
1838-ban róm. kath. fiókegyházközség alakult meg benne 11 lélekkel.
Jelenleg a gör. kath. hitfelekezetnek van temploma, fából épült 1780-ban. Mihály és Gábor angyalok tiszteletére szentelve. Harangjai is ez időből valók. Anyakönyvet 1850 óta vezet.
Papjai: Pap Jákob, Keresztes Sándor után a jelenlegi Hosszu Ananias.
Iskolát M.-Borzással együtt tart 1850. év óta.
Éghajlata enyhe, egészséges, jég határát nem bántja.
1721-beli hivatalos összeírás szerint két fordulóra osztatott határának nagy része keletre, más északra fekszik, földje félig fekete, nedves, közepes termésü, trágyában szűkölködik. E helyett kétszer szokták szántani 6 ökörrel. Vegyesen termi a búzát; szénája meglehetős jóságú; hadi út terheinek ritkán van kitéve; erdejében tűzre való fája van. Vásárba és őrölni Szamosujvárra, mely 2 és Beszterczére járnak mintegy 3 mértföldre.
Van 24 ökrük, 14 tehén, 15 bornyu, 8 ló, 73 juh, 6 méhkas, 32 sertés. Mivelésre való szántója 189 köböl férőű. Elvetettek 30 köböl 358őszi, 12 köb. tavaszgabonát s termett 267 kal. búza rozs, 94 kalangya árpa, zab; van két véka törökbúzavetésük, rétjük 73 szekérre való. Van 30 frt készpénzük és 19 frt adósságuk.
1821-ben a Cziráky-féle úrbéri osztályzat szerint határa II-od oszt.
Hodor szerint határa szép fekvésü és terjedelmes; jó borát, erdejét, kövér róna szántóját, tágas legelőjét dicsérik.
Jelenleg talaja kötött, közepes termésü, erdélyi fajta szarvasmarhát, juhot, lovat és kevés bivalyt tenyésztenek.
Nemes fajú gyümölcsei: alma, körtve, szilva, cseresznye és baraczk-félék. Ujabb időben Ajtai István mintegy 12 holdas területet ültetett be nemes fajú gyümölcsfákkal.
Határhelyek: 1644-ben Felső tábla, Forgókút, Alsó forduló, Hegyes hegy, Gál Antal kertje, szántók, kaszálók.
1754-ben Forgókút vagy oláhosan Funtina rivuluj, Padura Popi, Czikla, Jonáskucz.
1811-ben Veresegyháza felé való forduló; Funácza; Böőd felől való forduló; Czigla.
1864-ben Teu Gyalu cse lung, Dimbu Stini, Koszta Ploptyilor, Stubii Ripa, Ritu Fintinilor dülők.
Lakossága: 1700-ban 28 jobbágy lakosa van, kik ugyanennyi házban laknak.
1721-beli összeírás szerint 12 jobbágy, 3 kóborló, egy nemes lakosa van, kik a vándorlók kivételével, 13 telken laknak, el van pusztulva 30 ház.
1750-ben lakik itt egy telkes nemes egy házban, 21 jobbágy 16 telken 18 házban, 18 zsellér 17 telken 17 házban és 7 szegény zsellér 6 házban.
1831-ben 236 lakossal. 1837-ben lelkek száma 207, a házaké 40.
1854-ben lakosainak száma 272.
1857-ben 258 lakosból 10 róm. kath., 239 gör. kath., 9 evang. helv. Házaik száma 62.
1886-ban 257 lakosból 4 róm. kath., 250 gör. kath., 3 zsidó.
1891-ben 248 lakosból 4 róm. kath., 233 gör. kath., 6 ev. ref. és 5 izraelita.
Adója 1721-ben 157 frt 30 kr. 1898-ban 1081 frt 48 kr.