Nevének változatai: 1405-ben Kawachfalva. 1424-ben Kowaczkapolnok. 1565 körül Kovaczfalwa. 1566-ban Kowács Kapalnak. 1567-ben Kovaczkapalnak. 1583-ban Kawachi Kapalnak. 1602-ben Faurest. 1650-ben Kovas-Kapálnak és Koás.
Előnevét kovács mesterséget folytató vagy ily nevü alapitójától vette. Kápolnok utóneve nem más, mint a szláv „tapolňik,” mely meleg patakot jelent. E patak ma Kapnik, 1566-ban Kapolnik, 1427-ben Tapoly patak s ebből eredt a község mai neve. Oláhul Fauresti.
A kapniki hegyekből eredő s Kápolnok-Monostor felé folyó Kapnik patak két partján szűk völgy hosszában fekszik, Deéstől 69·2 kilométernyire a magyar-láposi járásban.
Hagyomány szerint a község régen a „Depe Urszoji” hegyen keletkezett s csak később huzódott volna mai helyére. Egykori templomának helye a község északkeleti vagy felső végén még kivehető.
Kővár tartozéka s oláh falu volt, s mint ilyen már 1405-ben előfordul, midőn Zsigmond király Kővárt Balk fiainak Demeter és Sandrinnak s Drág fiainak György és Sandrinnak adományozta.
Az 1424-iki osztály szerint az a Drág fiának György és Sandrinnak jutott. 1543-ban Drágffy Gáspáré, 1546–52-ben már özvegyéé.
1553–54-ben Drágffy György birja.
1556-ban Izabella királyné a magban szakadt Drágffy György e birtokát Báthory Györgynek, nejének Báthory Annának s fioknak Istvánnak adományozta.
1560 körül végrehajtott adóösszeírás szerint Drágffy e birtokából 6.06 porta után 2 frt adót fizet.
1565-ben Báthory György Miksa császár ellen fellázadván s leveretvén, feje váltságául Kővárt s azzal e tartozékot a császrnak engedte át.
1567-ben II. János király visszafoglalván Kővárt Miksa császártól, azt összes tartozékaival, tehát e tartozékot is beregszói Hagymás Kristófnak adományozta.
4251583-ban Báthory Zsigmond e falut a kapniki ezüstbányászat czéljából 2 évre, majd 1685-ben 12 évre Herberstein Felicziánnak adta haszonbérbe.
1591-ben a fejedelem Herberstein Feliczián halálával a haszonbért örököseivel további 6 évre megújitotta.
1602-ben Báthory Zsigmond e birtokot Cserényi Farkasnak adományozta.
1603-ban a kápolnok-monostori járáshoz tartozott.
1612-ben birtokosa Lónyai Menyhért.
1617-ben a fejedelem Lónyay Menyhért e birtokát, melyet Báthory Gábortól kapott, elfogadta.
1639-ben K.-Kápolnok a kapniki bányához tartozik.
1650-ben mint tisztán fiskusi birtok, Kővár tartozéka.
1659-ben Barcsay Ákos a kapniki bányát ez és több más birtokkal együtt, Hartman Jánosnak adja bérbe.
1663-ban Apaffy Mihály e birtokot Kapnikbányától elvonván, Érszentkirályi Szikszay Györgynek s nejének Balásy Erzsébetnek adja zálogba.
1669-ben összeírt nemesek: a Jancsi család, továbbá a Pap László oláh esperes családja. Puskások a Kozma és Páska családok 7 taggal.
1690-ig e falu Kapnikbányához tartozott, de felhagyván a bányászattal, újra Kővárhoz csatoltatott.
Oláh nemesek: a Kuk, Iváncsa és Páska családok.
1719-ben a fiskus e birtokot a gr. Teleki családnak átengedte.
1809-ben birtokosai: gr. Teleki Imrének van 5 jtelke, id. gr. Teleki Józsefnek 2, gr. Teleki Károlynak 5, gr. Teleki Tamásnénak 4, ifj. gr. Teleki Józsefnek 3. Egy telkesek: 7 Biltz, 2 Floreán, 3 Grosz, 3 Páska, 1 Mikle, 1 Bibol, 1 Marosán, 1 Pap, 2 Joncse, 1 Kozlár család.
1820-ban birtokosai: gr. Teleki Imre, gr. Teleki Tamás özvegye, gr. Kornis Ignácz özvegye, gr. Teleki János, gr. Teleki József özvegye.
1683-ban gr. Teleki István, gr. Teleki Domokos, gr. Teleki Miksa s a kir. kincstár részére úrbéri kárpótlást utaltak ki.
426Kovás-Kápolnok jelenlegi nagyobb birtokosai (1898): Leib Salamon; 106 h. Vétel a kincstártól. Látis Elek, Anka Sándor, Zsorzs és Páska János örökség és vétel folytán.
Jobbágy családnevek: 1556-ban vajdájuk a Szurduk-Kápolnokon lakó Kápolnoki György, birájuk pedig Tokos volt.
Jobbágyok: Nemes, Bud, Zakusz, Topa, Bota, Vlágy, Borra, Botiz, Muszka.
Jobbágyszolgálmány: 1566-ban adó: Szt-György és Szt-Mihálynapon 4-4 frt.
Ajándékok: 7 quart. vaj, 7 sajt, 1 tehén minden nyáj után 1 juh, karácsonykor 7 szekér fa. A Kapnik vizében a halászat tilos.
Birság: minden vérontásért 1 frt, verésért 60 denár, az idézésre meg nem jelenésért 1 frt, nőszöktetésért 2 frt, erőszaktételért 12 frt, a feleség elhagyásáért 7 frt.
Tizedet adtak: a kövér makkos sertésből, legelőre járó disznók után, ha 100 van s ha tiz is, egyet, ezen alól darabonként fizettek 2 magyar pénzt, úgy fizették a méhtizedet is s az ezekből bejövő pénz a tisztet illette, valamint őt illette a szabadosok által „karulypénz” czímen fizetni szokott 57 denár adó. A pap egy ágypokróczot vagy 1 frt 23 denárt kellett hogy adjon. Kisebb község egy három éves ünőt, a nagyobb pedig egy nagy tejelésre alkalmas tehenet. A családok egy negyed mérték vajat és sajtot adtak, ha juhok vagy tehenük volt. Minden akol vagy stronga után egy juhot, s kinek tiznél kevesebbje volt, nem fizetett.
A biró köteles a várnak egy karvalyt vagy 25 denár karvalypénzt adni, karácsonykor pedig egy őzet, vagy annak fejében 32 denárt.
Az 1603-ik évi urbarium szerint adó: szent-mihálynapi 4 frt; szent-györgynapi 6 frt.
Ajándékok: 6 drb sajt ŕ 12 denár, 6 budai justa vaj ŕ 12 denár, 1 harmadfű tehén, 1/2 nagybányai mérő borsó, köles, lenmag.
Tized: minden disznócsorda után 1 disznó vagy megváltva drbját 4 denárral, a malaczot 2 denárral. Minden juhnyáj után 1 juh és 1 bárány, a kinek kevesebbje van, 1 báránybőr vagy helyette 25 denárt. Méhektől szintén tizedet adnak vagy minden méhkas után 2 denárt. Disznóadó gyanánt kosárpénzül 4 denárt adnak.
Robot: a vár számára évente 4 hold vagy faczia földet szántanak búza s ugyanennyit zab alá, a termésből pedig 4 nagybányai mérő búzát adnak. Minden kaszáló után 1 boglya szénát.
427A birák és szabadosok karuly- vagy őzpénz fejében 60 denárt fizetnek fejenként.
Lakosai románok, földmivelés- és baromtenyésztéssel foglalkoznak.
A húsvéti pirostojás festés, pünköstkori búza vagy határszentelés szokásos, mikor a község apraja-nagyja virágos lobogókkal vonul ki. Öntözni Szt-Györgynapján szokott a fiatalság, azt azonban, a ki ez évben tavaszkor legelőbb szántott, husvétkor öntözik is. Keresztelést, temetés rendesen lakomával végzik.
Táplálékuk zöldség, tej, turónemü és hús, böjt alkalmával aszalt gyümölcs-lé, melyet törökbúza- s rozskenyérrel fogyasztanak. Öltözetük házilag készült harisnya, bocskort, csizma, czifra varrottas derékszij (lüszü), sapka, kalap, bőrmellény, bunda, guba.
Házak (lakó és pitvar utczasorban) s melléképületek rakófából valók, szalma s zsendelyfedelüek, fehérre meszelve. Majdnem minden udvaron gémes kút.
Gör. keleti egyházközség, fatemploma az utolsó tatárjáráskor, állitólag 1717-ben (de volt 1790-ben is) már meg volt. Szt-Mihály és Gábor őrangyalok tiszteletére van szentelve. Három harangja közül az egyik 1808-ból, a másik kettő 1850–55. évből valók. Kolozsvárt öntötték, felirattal vannak ellátva. Papjai: Greble János, Csokás Gergely, esperesek Joancsa Nekita és Lup, a jelenlegi Csokás Sándor.
Gör. kath. lakosai a rusori egyházhoz tartoznak.
Az izraelita vallásuak zsinagógája 1868-ben épült, benne a kápolnamonostori rabbi végzi az isten tiszteletet.
Iskoláját a népoktatási törvény meghozatala után alapitotta. 1857-ben a magyarláposi gör. kath. iskola számára adózott. Jelenleg több szomszédos községgel együtt fizeti a tanitót, melynek fenntartásához 1896 óta az állam 172 frttal járul; tanitója Tyira László.
Éghajlata enyhe, széltől mentes, egészséges jég 20 évben egyszer ha előfordul.
Határát a Kapnik pataka gyakran elönti s e miatt az 1720-beli összeírás szerint nagy károkat szenved; legelője és tüzelésre való erdeje elég nagy és jó.
Jelenleg határa nagy, de nem termékeny, nagy szorgalom mellett terem annyi, a mennyivel a lakosság szükségletét fedezheti. Főterményei: a tengeri, búza, zab, pityóka, kerti növények, kender; állatai: erdélyi fajta szarvasmarha, ló, juh, kecske, közönséges sertés, bival s 428házi szárnyasok és méh. Gyümölcse: alma, körtve, szilva, cseresznye és dió-félék. Épület-, mész- és kavicsköve bővön és első minőségü.
Itatója számos forrásai- és patakjaiban elegedő.
1876 óta körjegyzői székhely.
Házi iparuk a szövés, fonás, de eladásra is készitenek; marha-, gabona- és gyümölcskereskedéssel is foglalkoznak.
Van négy malma a Bilcz család, Les Pál, Sánta Samu és Foransberger Károly tulajdonában.
1830. év junius havában a székely határőrkatonák voltak ide vezényelve őrállásra. Cornietől a Rotundáig oly tömötten voltak felállitva, hogy egymást jól láthatták. Itt fából magtáruk épült, mint jelenleg a 63-ik szám alatt levő ház cyrill betüs felirás mondja, ekkor egy véka törökbúza 5 frt volt. Hogy miért és meddig voltak ide rendelve a székely katonák őrállása, határozottan nem tudjuk. Valószinüleg azért, mivel e község a határszélben feküdt s az ekkor feltételezhető éhség s ennek következtében a kivándorlás megakadályoztatására.
1848 őszén, mint a községbeliek állitják, a község közepén a nagy padló mellett a puskás magyarok s a felbujtogatott oláh lándzsások közt ütközet volt, mely alkalommal 7 esett el a románok közül s többen megsebesültek, a magyar veszteségre állitólag 1 vezető s néhány közlegény, de határozottan nem tudják, mivel ezek visszavonultak Dióshalom Pe Poduri nevü helyére, a hol halottaikat eltemették.
Határhelyek: 1715-ben Dumbrava, erdő; Lazur, Izvorul Plopisuluj, Ruteste Vasas, Karpeny, Zapodie, Rakest, Magurits, Halastó, Kalye Banyi, Gradinutz, Plopis, Satra, hegy.
1864-ben Dimbu mori, részei: Lunka gyin szusz, Rakistye; Umbrariu, részei: Dimbu mare és urszuluj; Grumazi, Zsdabu, Dealu grosuluj, Halasteave, Secaturile, Virvu Lapusenescu, Gramma Zurii. Alsó forduló: In Lunka gyin doszu, részei: Leordar, La Buora Ponare, Pe paduri, La gruiu, Valea rosie.
1898-ban vizei: a Kapnik pataka, a melybe foly a Valea Pojani, Valea Tyuz, Valea Satuluj, V. Secueasca, V. Carpinuluj, Izvoru plopisuluj, V. Ursuluj, V. Umbranulu és V. Lazuluj; forrásai: Fontana recse, Fontana Aniczie.
429Lakossága: 1566-ban 12 jobbágy, 2 szegény, egy nemes lakosa van, az egész községben 13 lakó s 2 puszta ház.
1603-ban 21 jobbágy, két nemes lakossal, van a községben 23 lakó s 18 puszta ház.
1639-ben fiaikkal együtt 68 jobbágy, lakosa van, kik 30 házban laknak.
1661-ben 90 jobbágy, 4 nemes lakosa van fiaikkal együtt s az egész faluban 33 ház.
1680-ban fiaikkal együtt 72 jobbágy lakik benne, van a községben 28 lakó s 15 puszta ház.
1684-ben 59 jobbágy, 3 zsellér, 17 nemes és szabados lakosa van fiaikkal együtt s 30 lakó, 8 puszta ház.
1700-ban 16 jobbágy, 16 zsellér, 6 szegény lakosa van fiaikkal együtt s az egész községben 13 ház.
1715-ben fiaikkal együtt 53 jobbágy, 18 zsellér, 8 nemes vagy szabados lakossal, kik 33 házban laknak, puszta ház 22 van benne.
1720-ban fiaikkal együtt 57 jobbágy és 55 nemes vagy szabados lakosa van s az egész községben 25 lakóház.
1831-ben 365 gör. kel. lakossal.
1886-ban lakossága 560, melyből görög. kath. 8, görög. kel. 470, zsidó 87.
1891-ben 656 lakosból 1 róm. kath., 20 gör. kath., 546 gör. keleti és 89 izraelita.
Adója 1898-ban 126 fr 17 kr.