Nevének változatai: 1173–1196 közt Igalia villa. 1288-ban Zenthandras. 1340-ben Sancto Andre. 1345-ben Zenthanduryas. 1615-ben Sajó-Szent-András. Ezen innen is Szent-András néven fordul elő 1857-ig, ekkor ismét Sajó-Szent-András néven jő elő újból.
Először emlittetik 1173–1196 közt Igalia néven a Sajó (Syow) folyó mellett, melyben Szt-András tiszteletére épült templom van, a melyről vette nevét.
Kies fensíkon a Sajó folyó jobbpartján észak-déli irányban húzódik, főutczája a Besztercze felé vezető államút:, mely mellett kétfelől hosszú sorban épültek csinos házai. Kelet felől végig zöldelő hegyhát, szép erdőséggel, míg nyugaton a község hosszában a Sajó völgye húzódik. Deés, vagyis a megye székhelyétől 40·4 kilométernyire fekszik a bethleni járásban.
III. Béla király (1173–1196 közt) ezen Igalia helységet (villa), Görögországban tanúsított vitézi érdemeikért, a melyeket Manuel halála után III. Béla a görögökkel vívott, Lob-nak és testvérének Tamásnak, a mostani gróf Wass család őseinek adományozta.
Lobról e birtok fiára: Csornára (Chama) szállott, kit is 1230-ban IV. Béla király ebben meg is erősített.
Alig lehet kétség, hogy ezen Csoma utóda Viszló, kinek fia Lőrincz, fia Péter 1288-ban Szent-Andrást a Beszterczéről való s utóbb Kajlai Welkyn (Wlkyn) szász ispánnak eladta.
Kaylai Welkin fia János, fiai János és László Szent-Andrást zálogba vetik Somkereki András fia Domokosnak 1348-ban, de nem adták kezéhez s ezért 1350-ben panaszol.
Az említett Welkyn utódai voltak fiai Kajlai János, Pál és László 32s László fia Lukács. De 1394-ben a női ág perbe fogván Lukácsot, a birák 1408-ban Szent-Andrást így osztották fel. Szent-András felét azon Kajlai Welkyn leányának Katalinnak férjétől Somkereki Giléth-től származó László fia Miklós fia: Somkereki János, és Becse fia István fia: Világosberki Demeter kapták. Szent-András másik fele három részre osztatott, melynek egyike azon Kajlai Welkyn fia János két leányának: Ilonának Mihálczfalvi Cseh Lőrincznének és Margitnak: esküllői Ördögh Benedeknének, a másik ama Kajlai János harmadik leányától Szentegyedi Lászlónétól származó fiának Szentegyedi Lökösnek jutott és csakis az utolsó harmadrész maradt meg Kajlai Lukács birtokában.
1340-ben Szentandrási Pouch és septéri Poncz fia Demeter s neje Ilona a leánynegyed felett a Sombori nemzetségből való Sombor fia Petheovel, a neje testvérével kiegyezvén, neki 10 septéri telek jutott.
1406-ban Somkereki Antal testvére nevében panaszt emel Zsigmond király előtt, hogy Velkin Ilona Szentandrási Cseh Lőrinczné és Margit a Velkin János leánya, Gőczi Mihály neje Kata, felhasználván a Somkerekiek távollétét s magukat Szent-András birtokába beigtatták.
1420-ban Szentegyedi Lökös fia Antal és Tamás Szent-András és Kajla iránt Iklódi Domokossal egyezkednek.
1456-ban Szamosfalvi Gyerőfi László fia Antal perbe fogja Gyerőfi Lászlót és nejét özv. Gőczi Mihálynét, hogy itteni anyai részéből ki akarják zárni. 1456-ban V. László király Szent-András egy részét, mely Czegei Lökös Tamásé volt, annak magvaszakadtával Toldalagi Andrásnak s fiának Balázsnak adományozta oda.
1485-ben Szentegyedi Lökös László leánya Veronika Szentegyedi Székely András özvegye itteni részét Valkay Jánosnak és Székely Lőrincznek eladja.
1486-ban Szamosfalvi Gyerőffy Antal fiai István és Péter, testvérüket Pált, itteni részük elfoglalásától tiltják.
1492-ben Ulászló király Cserényi Mihály gyulafehérvári őrkanonokot s testvéreit Lászlót és Pált ősi jogon itteni részükbe beigtatni rendelte, a mi ellentmondás nélkül megtörtént.
1493-ban Harinnai Farkas Tamás itteni részét somkereki Erdélyi Jánosnak veti zálogba.
331502-ben néhai Valkai János leánya Klára Szentegyedi Wass Jánosné és fiai Wass Pál és Tamás 2 itteni jtelkét (Székely) Galaczi Valkai Mártonnak eladja.
1503-ban Rődi Cseh Márk és fia Kálmán itteni részüket néhai Szamosfalvi Gyerőfi Pál gyermekeinek Imre és Klárának s néh. Gyerőfi Péter fiának Péternek eladják.
1507-ben Petronella Somkereki Erdélyi János özvegye férje végrendeletének értelmében itteni részét, melyet férje néh. Harinnai Farkas Tamástól megvett, nemes szolgáinak Udvarhelyi Nagy László és Tamásnak, valamint szekérberetei Biró Zsigmondnak adományozza oda.
1508-ban Somkereki Erdélyi Márton szolgájának nemes Nagy Lászlónak egy itteni jtelkét eladja. Nagy Tamásnak pedig szintén egy jtelket ad el.
1510-ben Szentpáli János 1 itteni jtelkét (Völgyi) Cserényi Pálnak veti zálogba.
1523-ban Jankafi Miklós s nővére Zsófia Csegedi Ferenczné azon itteni részt, melyet néh. Jankafi Máté Uobokai Tamásnak ajándékozott, annak özvegyétől közösen magukhoz váltják s az Csegedi Ferencznének jutott osztályrészül.
1531-ben néhai Cserényi László leánya Magdolna itteni részét testvérének Cserényi Boldizsárnak veti zálogba.
Alsóbalázsfalvi Cserényi család czímere.
1533-ban néh. Valkai Péter leánya Zsófia Hidalmási Kántor Gáspárné itteni házát Cserényi Boldizsárnak eladja, a mitől őt azonban Pujoni Medgyesi Pálné Dorottya, Valkai Péter leánya s Valkai István eltiltják.
1534-ben Jankafi Miklós leányai: Margit Valkai Mártonnak, Anna Gyerőmonostrai Kabos Kristófnak özvegyei, Ágnes Bikali Vitéz Andrásné, Klára Cserényi Györgyné és Fruzina Kabos Imréné itteni részüket Valkai Péter fiának Istvánnak s fiainak Gáspár, Boldizsár és Jánosnak adják cserébe.
1543. és 44-ben sajószentandrási Cserényi Boldizsár emlittetik.
1547-ben itteni birtokosok: Cserényi Boldizsár, Módra András.
341553-ban néh. Erdélyi István fia Tamás, fia Gergely, fiai Miklós és Lénárd és azon Erdélyi István fia Tamás, fia Gergely, fia Bertalan, fia Gergely magukat néh. osztályos testvérüknek azon Erdélyi István fia Márton, fia Ferencz fiának itteni részébe, magvaszakadván, beigtattatják. Más birtokos Cserényi Boldizsár.
1555-ben néh. Valkai Péter leánya Dorottya, itteni atyai részét férjének Pujoni Medgyesi Máténak eladja. Ugyanez évben Módra István idevaló birtokos emlittetik.
1561-ben II. János király Somkereki Erdélyi Miklóst, Lászlót és Gergelyt itteni birtokukban megerősíti.
1562-ben idevaló lakos Nagy László.
1570-ben Szentandrási Módra István fiának Györgynek osztályban egy itteni házhelyet ad.
1578-ban birtokosai néh. Erdélyi István fia Tamás, fia Gergely, fia Bertalan, fia Gergely és azon néh. Erdélyi Gergely fia Miklós, fia Miklós.
1580-ban Báthory Kristóf vajda Gyerőmonostrai Kabos Gábort s fiait Sándort, Istvánt és Jánost itteni részükben megerősíti, a kik abba be is igtattatnak a többi itteni birtokosok: Módra György és István, Bocsárdi Demeter, Cserényi István özvegye Erzsébet és Székely János jelenlétében.
1588-ban Módra Gáspár, Cserényi Mihály és idevaló nemes a Nagy család.
1591-ben Módra János itteni zálogban levő részét Cserényi Mártonnak itteni udvarházával elcseréli.
1594-ben Erdélyi István sajóudvarhelyi Székely Zsigmondnak és veje özöni Nagy Gergelynek hű szolgálatáért itten egy részt zálogosít el, melyet később szintén leánya Székely Borbála özöni Nagy Gergelyné kap zálogba.
1594-ben a Wass család ezen birtokát, hűtlenségbe esvén, elvesztette.
1598-ban birtokosai Kabos Boldizsár, Székely János, Földvári György, Sombori Mihály, Lupsa Tivadar és Gerla Balázs.
1607-ben nemes a Szentandrási Nagy család.
1609-ben Nagy Györgyné Deák Klára birtokos.
351615-ben egyik itt lakó birtokos vajdaszentiványi Szabó János és Székely István.
1616-ban Bodony János nemes.
1619-ben Bodoni Gáspárné Wass Kata megvette Módra György itteni házát leányától Druzsitól.
1630-ban mivel azon itteni rész, melyet az Erdélyiek régen a Székely családnak adományoztak, Székely Zsigmond és Ferencz magvaszakadtával Erdélyi Istvánra szállott vissza, ez azt ismét testvérének Sajó-Udvarhelyt lakó Nagy, alias Koszon Gergelynek adományozza azon szolgálataiért, melyeket neje Mindszenti Krisztina életében családjuk iránt teljesített.
1635-ben Rákóczy György helybenhagyja, hogy Erdélyi István halálával annak itteni része nejére Mindszenty Krisztinára, ha pedig újból férjhez menne, fele részben reá, felében pedig Korlátovics Pálra szálljon.
1640-ben sajószentandrási Nagy István nemes.
1645-ben Módra Fruzina itteni részét Török Ferenczné Horváth Annának átengedi.
1647-ben néh. Cserényi Farkasnak itteni adományos része néh. fia János árváira Farkas és Zsuzsánnára, a Módra György-féle szintén adományos része, valamint azon rész, melyet egykor Vajda Jánostól kapott cserében, a fentebbieken kivül, másod és harmad részben mostoha fiára Sulyok Istvánra s leányára Cserényi Erzsébetre Kamuthi Miklós özvegyére szállott.
1648-ban özöni Nagy Gergelyné Székely Borbála itteni részét örökre elzálogosítja második férje Gyulai Farkas Ferencznek.
1656-ban Cserényi János fia Farkas 2 itteni telkét hívének Baksi Csanády Tamásnak eladja.
1662-ben itteni birtokosok: Baksi Tamás és Fejérvári Boldizsár.
1672-ben Köblösi György a nála zálogban levő két telket Szabó Györgynek visszaereszti.
1673-ban Kollatovich György a Mindszenti Krisztina Csáky Istvánná halálával ennek itteni részét örökölte.
1676-ban Apaffy Mihály borbereki Alvinczy Pétert nejének Székely Klárának itteni részében, melyet az reá hagyott, megerősíti.
361682-ben Alvinczy Péter itteni részében újólag megerősittetik, másik itteni birtokos Deési Kocsis János.
1694-ben kis nemesek birják.
1702-ben birtokosai: Orbai György, Fejérváry Boldizsár, Erdélyi János, sarradi Szarvadi István, Haji András, özv. Tarkanyi Péterné. Egy telkes nemesek: Vass István, Bodoni András.
1715-ben Erdélyi Jánosné Szabó N. Kata fia György s neje Balog Borbála gyermekei: 1. István, ennek gyermekei Borbála, Zsuzsa, Krisztina; 2. Kata, Somboriné; 3. Anna Siska Elekné, fia Siska Elek s neje Székely Teréz (1811), gyermekeik Siska János (1715) és Siska Anna Balog Józsefné (1736); 4. Borbála def.; 5. János def.
1730 tájt Nádudvari és Sombori családnak az Erdélyi-féle birtokból egy-egy örökség jutott.
1735–36-ban Szászczegői Balogh György és Torma Éva gyermekei Balog Zsigmond és Krisztina m.-csesztvei Eperjessy Zsigmondné, Balog Klára Kakucsi Péterné, Borbála Erdei Györgyné, Kata Fejérvári Boldizsárné, Zsuzsánna Székely Gáborné s Torma Évának első férjétől Alsó Mihálytól való leánya Juli Gámán Andrásné szülőik itteni örökségén megosztoznak.
1754-ben Toroczkai György, veglai Horváth Gáspár, Orbai László, Erdélyi György, szépkenyerü-szentmártoni Szoboszlai István, Károlyi István, Fejérvári Boldizsár, Murányi örökösök.
1764-ben midőn az Alsó erdőt felosztották, Erdélyi György, Fejérvári Miklós, György és Zsigmond, Orbai László, Lészai György a 33 őstelek után 4 részre, e szerint: Erdélyi rész 8 örökség (antiqua), Fejérvári rész 8 örökség, Bethlen rész 8 örökség, melyből a Bethlen résznek volt 2, Csáki résznek 2, Szénási résznek 2, Toroczkai és Cserényi résznek egy-egy; Orbai rész, ebből az Orbaié 4, a Szabó Mihály, Horváth, Murányi Ferencz, Székely Ferencz, Bodoni Samu egy-egy telkével együtt 9 örökség volt.
1770-ben összeírt birtokosai: szentandrási Bodoni József anyai, rettegi Erdélyi György és János apai, Üregdi Szabó János apai s székesfehérvári Fejérváry Miklós, Gábor, György és Zsigmond anyai jogon.
1774-ben Erdélyi János néhai Balog Borbála-féle egyik házastelkét Fejérvári Zsigmondnak adja zálogba.
371786-ban birtokosai: gr. Bethlen Miklós özvegyének van 3 jobbágya, gr. Bethlen Domokosnak 1, Fekete Lőrincz özvegyének 1, Fekete Lajosnak 1, Baranyai Józsefnek 1, Lészai Györgynek l. Murányi Ferencznek 1, Somlyai Mártonnak 7, Fejérvári Zsigmondnak 1, Fejérvári Gábornak 1, Fejérvári Györgynek 1, Orbai László özvegyének 1, Orbai György özvegyének 1, Harsányi Zsigmondnak 2, Bodoni Józsefnek 2, Boér Lászlónak 2.
1794-ben Erdélyi János és Anna néhai anyjuk Balogh Borbála itteni javain megosztoznak.
1809-ben birtokosai: Fejérvári Györgynek volt 4, Fejérvári Zsigmondnénak 2, Viski Mózesnek 2, Lészai Lőrincznek 1, gr. Wass Samunak 1, Fekete Samunak 2, Kovács Jánosnak 2, gr. Kemény Samunak 2/3, Nagy Sándornak 2, Balog Sándornak 2, Halmágyi Imrének 2/3, Léczfalvi Antalnak 1, Székely Ádámnak 2, Fejérvári Ferencznek 1, Dominics Jánosnak 3, Fejérdi Károlynak 2, Zsiska Eleknek 3, Boér Samunak 1, Széplaki Jánosnak 3, László Józsefnek 1, Boér Mihálynak 1, Cserényi Dániel örököseinek 1, ifj. Boér Samunak 2, Bodoni Józsefnénak 1, Bodoni Andrásnénak 2, Bakó Mártonnak 1/2, Alsó Istvánnak 2/3, Szoboszlai Ferencznek 2, Somlyai Mártonnénak 5, Fejérvári Imrének 1, Rozsnyai Istvánnak 1/2, Weér Józsefnek 1, Fejérvári Gábornénak 1 telke. 1809-ben püspöki Kovács Mihály egyik birtokos.
1811-ben Komáromi N. s neje Tolnai? leányuk Komáromi Rebeka Benécs József ref. papné, leánya Benécs Sára bethleni Székely Mihályné s ennek leánya Székely Teréz Ziska Elekné.
1813-ban néhai Somlyai Márton özvegye Fogarasi Debora az Orbai-féle részt elzálogosította néhai Brencsán János özvegye Kendeffi Erzsébetnek. Ekkori birtokosok: Boér Samu id. és ifj. Boér Mihály, Cserényi Dániel árvái és Bodoni József emlittetnek.
1816-ban Ziska Elek egyik házastelkét Kovács Mihálynak adja zálogba.
1817 és 20-ban Cserényi Zsuzsánna, Sándor és Ágnes itteni örökségeiken megosztoznak, melynek egyik részét Szikszai Páltól váltották ki.
1820-ban birtokosai: Fekete Samu, gr. Csáky József, Lészai Lőrincz, Fejérdy Károly, Fejérváry György és Károly, Székely Teréz, Dominics János, Balog József, Halmágyi Sándor, Bodoni József, Kovács Mihály, Cserényi Ferencz, gr. Kemény Samu özvegye és 5 más birtokos.
381822-ben Szathmári Ferencz és neje Pálfi Anna, Fejérváry Imre, czofalvi Csabai Mihály, Fejér István birtokosok.
1825-ben László József, Boér Sámuel, Fejérváry György, Ferencz, Lőrincz és Zsuzsa, Székely Imre, Kovács Elek, Farkas Dániel, Fejérdi Károly és Sándor, Dominics János, Boér Mihály, Széplaki János, Harsányi rész.
1830-ban Vér József, Szikszai Pál, Nagy Sándor, Székely József, Fejérváry Károly, Lőrincz és Zsigmond, Fekete Sámuel, Rozsnyai István, Boér Mihály, Alsó Rózsa, Vinter rész, Bodoni György és József, Balog József.
1832-ben Nyerges István özvegye Becze Krisztina, Boér Mihály és Sámuel, néhai Somlyai Márton és neje Fogarasi Nagy Debóra halálával reájuk maradt részt zálogba adják Balog Józsefnek.
1834-ben Bodoni József, Nagy Z. Kónya József és Széplaki Mihály itt lakó nemesek.
1836-ban Balog Mihály a Szabó György-féle jogon bir. Birtokosok még: czofalvi Csabai Miklós és neje Cserényi Zsuzsa.
1837-ben idevaló birtokos családok: Balog, Bodoni, Boér, Dominich, Fekete, Fejérváry, Fejérdy, Farkas, Halmágyi, László, Nagy, Rosnyai, Szathmáry, Széplaky, Veér, Zsiska nemesek.
1841-ben Ziska János, Barducz Elek, Rozsnyai Istvánné Fekete Mária, Dalnoki Kovács János.
1844-ben Siska Anna Fotosi Balog Józsefné átiratja az 1794-beli osztály alapján örökölt birtokait. Ugyanez évben nyárádszentimrei Balogh Mihály itteni telekrészét Fotosi Balog József és neje Ziska Annának adja cserébe, melyet ezek 1845-ben is birnak.
1844-ben Báthori Zsigmond által 1590-ben kolozsmegyei Alsó-Rajtócz stb. Fejérvári Miklós s 1591-ben udvarhelymegyei több községben adományos nemességet nyert Zékesfehérvári Balás deák utóda Fejérvári Károly egyik birtokos.
1863-ban Lészai Lőrincz, br. Wesselényi Zsuzsánna, gr. Kemény Sámuel, br. Jósika Samu, Lajos és János, özvegy Cserényiné Keczeli Eszter, Bardócz Elek, Alsó Róza, Fricsi Fekete Sámuel és Klára részére úrbéri kárpótlást utaltak ki.
1866-ban az itt összeírt 108 füst közül 70 nemesi füst volt. Nemesi jogú birtokosai voltak: fotosi Balogh József, Mihály és Lázár, 39br. Bornemisza János (Kolozsvárról), Buday András, Cserényi Ferencz (Alőrről), Dominits Antal, Lajos és Sándor, Csiszár Farkas, Szabó Sándor, Fejérdi Elek, Fejérvári Sándor, József, 2 Károly és Lajos, Gál Tamás, Klapacsek Hippolit (Bánffy-Hunyadról), Léczfalvi 2 György, 2 Mihály s István, Maidlat Károly és Mihály, Makó Sándor, Szemerey Dániel, Sallak Ferencz, Sándor Ferencz, Székely Károly, György és Imre, Simai Gergely (Somkerékről), Széplaki György, János és Mihály, Újhelyi Ferencz és Zsigmond, Dohi Ferencz, Debreczeni József és Veér Károly 2 és József.
Jelenlegi birtokosai (1892 és 1898-ban): Balog József, atyja Balog József utáni öröklés, 454 k. hold; Erdélyi birtok, melyet örökölt neje után és sógorától megváltott. Fejérváry Károly, részben atyja utáni öröklés, részben szerzemény, 350 kat. hold; Erdélyi birtok, birja jelenleg fia Fejérváry Jenő; Orbán Endre.
Hajdan tiszta magyarlakta község. Mai lakói magyarok és oláhok. Ezek a magyarság pusztulásával 1700 után telepedtek meg. Jobbára földmiveléssel foglalkoznak. Földbirtoka kevésnek van, s ezért részibe dolgozik vagy napszámra jár. Fő táplálékuk a málé és paszuly. Nyáron fehér vászonnemüben, télen fehér szőrharisnyában járnak, szürke és fekete czondraposztó zekét viselnek, alatta bőr mellrevalóval. Épületeik jobbára rakófa, kivül-belül megtapasztva. A ház egy szoba, pitvar, szabad tüzelővel, nyílt füstjárattal. Bútorzatuk egy lócza, asztal, 2–3 ágy. A falakon tányérok, csuprok függenek; kés, villa, kanál pedig a padlásgerendák közé van behelyezve.
1848-ban az itt alakult magyar nemzetőrség dobosát Mezei nevű birtokost a felbujtogatott oláhság ez év őszén a lekenczei táborba hurczolván, a legiszonyúbb módon legyilkolta. Fogságba hurczolták és elverték Balog Józsefet; alsóbalázsfalvi Cserényi Dániel főbirót, Újlaki Lajos adóösszeíró biztossal együtt Naszódra hurczolták Urbánhoz, hol felakasztással fenyegették, hasonló kegyetlenséget követtek el a szomszédos községekben is.
1862-ben a község nagy része leégett, könyöradományokat gyűjtenek számukra.
Róm. kath. kőtemploma a Szt. András tiszteletére volt építve 1173–1196, illetőleg 1230-ban.
1643-ban az ev. ref. esperes tart itt vizsgálatot, ekkor anyaegyházközség; 40leányegyházai 1644-ben Sajó-Keresztur és Sárvár. Van ekkor egy bortartója s egy urasztalára való óntányér- és kancsója, melyet 1631-ben Szántó Mihály ajándékozott s egy úrasztali kelyhe, asztaltakarója, pulpitusra való kendő, keresztelő kancsó, aranynyal hímzett pohártakarója, ez utóbbi a Buzogány Zsófi ajándéka. Egy harang, a templom mellett papi lak, de az iskolaház el van pusztulva. Az ekklézsia fekvősége 2 drb szántó s egy rét.
1735-ben a pap részére van 2 drb szántó és 3 drb rét.
1746-ban Sz.-Brétével képezett egy egyházközséget vagy papságot.
1754-ben a falu alsó végén levő czinteremben a kőtemplom, mellette a papilak, a község alsó végének felső során pedig a temető. Van 11 1/2 köb. vetésnyire való szántója 9 drb, 12 szekérnyi szénarétje 5 darabban, 44 frt 51 krajczárja kamatra adva.
1766-ban 57 fi, 37 nő, együtt 94 ev. ref. egyháztaggal.
1815-beli feljegyzés szerint a papnak a birtokosok fizették a quartát vagy a dézmának negyedét, mely 1863-ban váltatott meg.
1828-ban a templomi székeket az egyes családok csináltatták s így volt: Erdélyi, Harsányi, Orbai, Fejérváry, Somlyai szék, melyek felett az egyes családok közt több izben nagy versengés folyt.
Árokaljai szentségtartó.
1862-ben régi kápolna alakú kőtemploma, mely 12 négyszögméter boltozott szentélyből s 48 négyszögméter menyegzetes hajóból állott, a szentély keleti és déli oldalán 1 méter magas és 16 czentiméter széles ablakokkal birt, csaknem az egész községgel, papi lakkal és haranglábbal leégett, a templomnak csak fele maradt. Br. Radák Istvánné, Cserényi Sándorné, Balog József és Mihály a templomot befedették, de a többi összes épületek hamuban hevernek. A harangokat megmentették. A templom falainak kijavítása, festett székekkel, karral s papi lakkal és melléképületeivel, az egyháztagok bevonásával, rovatal 41és kéregetés folytán való építtetése ekkori gondnoka Fejérváry Károly érdeme, a ki ígéretet tett arra, hogy kisded temploma helyett újat fog építtetni. Ezen igéretét, ekkor már mint a bethleni választókerület országgyűlési képviselője, egyházmegyei s ekklézsiai főgondnok, 1896-ban, hazánk ezredéves fennállásának ünnepi évében beválta s a régi helyére nyolcz ezer forinton a jelenlegi díszes templomot saját költségén emelteté s felszereléssel ellátta, meghalt 1899-ben, mielőtt felszenteltetését megérhette volna.
1830-beli feljegyzés szerint anyakönyve 1796 óta, az 1888. évbeli Névkönyv szerint 1810 éven kezdődik, rendeletek könyve 1780 óta vezettetik.
Jóltevői az emlitetteken kivül: 1700-ban Cserényi Pálné Igaz Rebeka egy tiszta aranynyal hímzett keszkenőt adott. 1701-ben Zabolai István buzgóságából vettek egy ezüst, szélein aranyozott poharat tányérral. Ez lehet azon pohárfedő ezüst tányérja, melynek felirata: „A Sz. Andrási ekklezsiához való pohár Anno 1701. P. T. M. 1701-ben egy óntányér T. M. Sz. felirattal. 1713-ban adott az öreg Orbánné egy kettős szőnyeget a szószékre, 1717-ben Gazda István egy virágokkal díszített ónkannát, 1719-ben Fejérvári Boldizsár egy aranynyal gazdagon kivarrott patyolat keszkenőt, melyen családi czímere egy oroszlán, lábában pallost tartva, van hímezve, 1734-ben Fejérvári Boldizsárné egy keresztelő ónkancsót, 1780-ban Fejérvári Klára két úrasztalára való keszkenőt, 1774 körül Wass Istvánné az egyház számára 50 forint alapítványt tett. 1788-ban Fejérvári Éva egy ezüst kannát, egy kenyérosztó tányért adományozott.
1780 körül van az úrasztalára tartozó egyházi eszközök tartására egy láda, melyben van egy aranyozott ezüst pohár, ezüst tányér, három ónkanna, keresztelő kancsó, egy ónpohár, fekete selyemmel varrott keszkenő, egy aranynyal hímzett, egy török keszkenő, 2 sávos s egy kék színű abrosz, egy szőnyeg avagy „klin”.
1793-ban Fejérvári Éva öntetett egy 3 mázsás harangot.
1813 és 1826 közt ajándékoztak bethleni Kertész László, Farkas Dánielné Fejérvári Póli koporsótakarót, 1826-ban Siska Elekné Székely Teréz több értékes darab szövetnemüt.
1815-ben nemes Orbai György az ekklézsiának hagyott egy szántót.
421864-ben midőn Fejérvári Károly egyik fiát megkereszteltette, egy magtárnak vetette meg alapját, mely 1876-ig 250 vékára szaporodott és sajátjából pótolta a soknál felhajthatlanná nőtt gabonát s dézmanegyed kamatján kivül volt 3000 frtja.
1868-ban ev. ref. lelkek száma 162, ebből férfi 79; kepetörlesztésre van 200 véka tiszta búzája.
1874-ben a katholiczismusnak az itt levő reformátusokból híveket szerzének, melyet fiókegyházképen Apanagyfaluhoz csatolnak, de Fejérvári gondnok erélye és áldozatkészsége folytán hitfeleit a csábos igéretektől megóván, a felzavart csendet és békét helyreállitá.
Harangok felirata: „Isten Di Ont. T. Orbai La. Ö. Fejérvári Éva a Sz. Andr. Ma. Anno 1793.” A kisebbiké: Sajó Szent Andrási Ref. Ecclesia tsinaltatta Anno 1767.”
Lelkészei: Halmi János 1656. Zabolai István 1701 Ujlaki József 1709. Gyujtó Tamás levita, pap, mester 1740. Vásárhelyi György pap 1744. Bebek Mihály 1746 és 1753-ban is pap. Szilágyi György 1788. Járai Ferencz 1795. Dalnoki Péter 1797–1810. László József 1810–1815. Balog Pál 1816–1827. Szabó András 1828–1831. Újhelyi István 1832–63. Orbán József 1864-ben félévig, meghalt. Dobi Ferencz 1865–76-ban, ekkor elméje elborulván, később Szebenben halt meg s ez időn innen 20 évig az alsobalázsfalvi pap Szentkirályi Lajos szolgált be minden második vasárnap. 1896 óta Polgári Károly.
Sajó-Szent-Andráson az ev. ref. templom mellett egy sírbolt van, melybe előbb a Somlyai, később a Balog család temetkezett, felirata:
„E kő előtt vagyon egy boltozott kripta
Szép Orboi Ágnest az oda bekapta
Ágnes kis leányát ki emlőit szopta
Száz nap mulva halál azt is oda lopta
Somlyai Mártonnak volt a felesége
Volt mindenek előtt kellemetessége
Volt virtus, volt ennek Heléna szépsége,
Élt 30 esztendőt s elmúlt ékessége
Náta 1759 denata 1789.
70 esztendőt élt Somlyai Márton is
Jókat és rosszakat, elegyeseket is
Jó keresztén s gazda volt ő alkalmas is
Uj templomot tsinált N.-Dengelegen is
Hogy itt kripta legyen mostaniak tudják
Jövendőieknek ők is elébb adják.”
43Ev. ref. iskolája 1622-ben már fennállott. 1644-ben s azóta több ízben és huzamosan szünetelt. 1790-es években van tanitója is rövid ideig. 1825-től azonban rendszeresen foly benne a tanitás az állami iskola felállitásáig.
A gör. kel. egyházközség temploma fából épült a község felső részén; az ötvenes években szentelték föl. Harangjai 1867. évből valók, kolozsvári öntésüek, egyiken L. O. C. B. R. J. U. B. M. betűk láthatók. Lelkészei: Móra János, ki mintegy 45 évig szolgált, utóda 1896 óta Boér János. Iskolája 1830 körül keletkezett s azóta állandólag fenntartja.
A sajószentandrási állami iskola
Állami iskola 1874-ben szerveztetett, előbb községi volt, 1878-ban lett államivá, kezdetben 1, 1893 óta 2 tanitóval. Igazgatója kezdet óta Orbán Endre, a megyei tanitótestület elnöke s több tanügyi lap munkatársa.
Birtokosai közül kiemelkedik irodalmi téren Chiereny (Cserényi) Mihály alsóbalázsfalvi, kinek munkája: História az persiai monarchiabeli fejedelmekről. Tudniillik Cyrusról, Cambisesről, Dariusról, Xerxesről és a többiről stb. Az Nagy Sándor avagy az Mátyás király éneke nótájára. 44Kolozsv. 1592. E korbeli rímes krónikáink közt a legterjedelmesebb. Irt egy művet az unitáriusok ellen, melyet 49 állitásban Enyedi György czáfolt meg: Responsio ad Michaclis Cserényi de Balázsfalva Assertiones Scholasticas de Sanctissima et Individua Trinitate. A. D. 1593.
Szülöttei közül kiemelkedik a jelenlegi „Vasárnapi Újság” szerkesztője Nagy Miklósnak atyja, ürögdi Nagy Ferencz, ki 1804 márcz. 8-án itt pillantotta meg a napot. Tanulmányait, a hittant és jogot Marosvásárhelyt elvégezvén, 1825-től 27-ig gr. Lázár Dénes és Mór mellett nevelősködött. 1829-ben külföldi egyetemekre ment. 1831-ben ó-tordai lelkész lett. 1834-ben Zilahra hivták meg tanárnak, honnan 1836-ban a kolozsvári ev. ref. collegiumba bölcsészeti tanárnak ment. Nőül vette ekkor Simon András tordai birtokos és alispán leányát Júliát, kivel itt házat s birtokot örökölt, szüneteit itt töltvén, a gyümölcs és szőlő nemesítésével foglalkozott. 1872-ben 41 évi tanársága után ide húzódott nyugalomba. Munkatársa volt az Erdélyi Híradónak, szerkesztette a Nemzeti Társalkodót, az erdélyi rész tudományos közlönyét a 40-es években; Mentor czímen népkönyveket adott ki, melyekben a babona, iszákosság stb. ellen kelt ki s mértékletességi egyletek felállitásán fáradozott. A gazdaság előmozdítását hathatósan sürgette, üdvös reformokkal lépett fel s az erdélyi gazdasági egylet megalakulásában főrésze van 1844-ben. 1849-ben az önkényuralom ez egyletet beszüntette, de 1854-ben életre való keltésében, újra alakulásában akkora tér nyilt számára, hogy titkárnak választották. Erdélyt beutazva, a gyümölcs-nemesités és fejlesztésén fáradozva, számos munkát s évkönyvet adott ki, így az erdélyi gyümölcsfajokról, Erdély borászatáról, dinnyészetéről, szőlő, gyümölcs iparáról, ezek s főleg a batul és pónyik almáival s oltványaival külföldön is nagy hírt szerzett. Önálló művei: Értesítés a kolozsvári gyümölcskiállitásról. Kolozsv. 1855. 8. r.; s egy általa létrehozott körtvefajt az ő nevéről neveztek el. 1876 febr. 27-én halt meg Kolozsvárt, Tordára szállitották önválasztotta nyugvó helyére, az ó-tordai szőlőbe a gyümölcsösök közé. Hét évig volt Kolozsvárt tanvezető, háromig igazgató s tanára volt a theologiai fakultásnak. Leánya Ilka Szász Domokoshoz menven nőül, a püspök férje közelebbről özvegyen hagyá.
Nagy János az előbbinek testvéröcscse, itt született 1818-ban, a m.-vásárhelyi és kolozsvári ev. ref. iskolában tanult, hol a jogtudományokat is végezte 1843-ban; 1846-ban ügyvédi vizsgát tett, 1847-ben 45a gazdasági akadémiát Keszthelyen végezte. 1848-ban honvéd, a szabadságharcz után besorozták s Lombárdiában két évig szolgált. 1852–1858-ig gróf Dégenfeld Pál fiainak nevelője Erdőszádán. Ezután két évig a külföldi gazdasági akadémiákat látogatta. 1860-ban a gazdasági egylet titkára Kolozsvárt, a hol 1805 nov. 20-án halt meg. Mezőgazdasági, szőlőszeti, gyümölcsészeti czikkei a Gazdasági Lapokban, Kertész Gazdában, Falusi gazdában jelentek meg. Szerkesztette az erdélyi gazdasági egylet Évlapjainak 1860–65. VI–IX. füzeteit Kolozsvárt.
Éghajlata mérsékelt, kissé hűvös, melyet a Czibles szele okoz. Jég ritkán bántja, levegője egészséges.
1721-beli összeírás szerint a Sajó keleti partján fekvő falu. Határa két fordulós, nagyobb része nyugatnak fekszik; térbeli földje fekete, köves, fövényes, trágya nélkül is terem, az oldalon barnás sárga és terméketlenebb. 6 ökörrel kétszer is szoktak szántani. Őszbúzát rozszsal vegyesen vetik, szénája jó, a hadi út terheitől gyakran szenved, van tüzelésre való fás erdeje; a Sajó gyakori kiöntése nagy ártalmára van; halászattal nem foglalkoznak; a földesurak itt levő malmában őrölnek, piaczuk Besztercze, melytől 2 1/2 mértföldnyire fekszik. Adó alatt van 51 köbölnyi szántója, melybe elvetettek 17 köböl ősz, 7 köböl tavaszgabonát, termett 91 kalangya búza, rozs, 55 kalangya árpa, zab, 8 kalangya kender, tengerije termett 3 3/4 véka, kaszálója 44 szekérnyi.
Állatai 16 ökör, 13 tehén, 7 borjú, 3 ló, 22 juh, 20 sertés.
1821-ben határa adózás tekintetében első osztályú.
1837-ben kies, de nem nagy határát a Sajó öntözi, mely jóizü hallal van teli és itt több malmot hajt; gabonája jó, határa termékeny, szőlője nem sok, de jó bort ad.
Jelenleg (1898-ban) határa elég termékeny, ha a tavasz nem nagyon esős. Terményei: őszi, tavaszi búza, zab, lóher. Állatai: hazai fajta szarvasmarha és juh kis mértékben.
Gyümölcse: kevés alma, körtve és szilva, mivel a község talaja kavicsos és sós, mikor az ültetvénynek teremnie kellene, a sós talajt eléri, akkor elpusztul.
Itatója számos forrása és a Sajó, mely jóizü hallal szolgál.
Sóskutjából minden szombaton osztanak ki vizet.
46Önkéntes tűzoltóegylete 1890-ben alakult, Orbán Endre jelenlegi parancsnoka alakította.
1867 óta körjegyzői székhely s a szamosvölgyi vasút Dés–beszterczei vonalának egyik megállóhelye.
Határának területe 1900-ban 1479 kat. hold.
Határhelyek: 1644-ben Felsőtábla, Mogyoróberek, Horgas, Erdő alatt, Nagymező, Csonkafűzfa; Sajó mellett: Felsőrétfark, Borsószer vagy Bikarét, Borsópad, Királyút, Tobajkaszer, Zag (Zab) malom.
1754-ben Magyarosberek, Horgas, Nagymező, Csonka, Felsőrétfark, Borsópad, Pobelykaszer.
1898-ban dűlői: Akasztófa, Kenderföldek, Téren levő hosszuk, Borsópad, Irottvány, Oldal.
Lakossága: 1700-ban 15 jobbágy család lakosa van, kik ugyanennyi házban laknak.
1721-ben 2 jobbágy, 6 zsellér, 3 egy telkes nemes lakosa van és 4 kóborló, kik ez utóbbiak kivételével 10 házastelken laknak.
1750-ben lakik e községben két egy telkes adózó nemes 2 házban és ily özvegy egy házban, 1 szabados özvegy 1/22 telken 1 házban, 12 jobbágy 7 1/2 telken 11 házban, 20 zsellér 19 házastelken, 15 szegény zsellér 4 telken 14 házban, 21 kóborló az özvegyeivel együtt, ezeknek nincs semmijök.
1837-ben 312 lélekből nemes 46, házak száma 40.
1857-ben 556 lakossal, ebből 17 róm. kath., 31 gör. kath., 307 gör. kel., 4 evang. lutheránus, 162 ev. ref., 36 zsidó. Házak száma 107. Tartozott a rettegi kerülethez.
1891-ben lakossága 505, ebből 6 róm. kath., 28 gör. kath., 302 gör. kel., 151 ev. ref., 18 izraelita.
1900-ban 573 lakosból 285 férfi, magyar 192, német 2, oláh 379, magyarul beszél 269; vallásra nézve 10 róm. kath., 9 gör. kath., 373 gör. kel., 1 ágostai, 160 ev. ref., 20 izraelita; ír, olvas 204; lakóház 126.
Adója: 1721-ben 123 frt. 1898-ban 1816 frt 76 kr.
Nevének változatai: 1329-ben Uduorhel. 1375-ben Dyenuswduarhely. 1485-ben Wdwarhel. 1830-ban Sajó-Udvarhely; oláhul Odorhely.
Nevét még az Árpádok korabeli Dénes, a község egykori alapitójától, kinek itt udvarháza volt és a Sajóvize után vette.
Fekszik a Sajó balpartján, sík téren, a vármegyeszékhelye Deéstől 37·4 kilométernyire a bethleni járásban.
Sajó-Udvarhely, mint legrégibb neve is elárulja, az Apaffyak, Bethlenek és Somkerekiekkel egy – a Becsegregor – nemzetségből származó s még a XIII. században élő Dénes után neveztetett el s általa alapittatott.
E birtok utánna 1304-ben emlitett, de már nem élő fiaira Dénes és Bertalanra, magvukszakadtával pedig a fentemlitett rokoncsaládokra szállott. A birtok alkalmasint osztály szerint a Somkerekieknek jutott, mert midőn Apafi Jakabfi András mégis elfoglalta, Somkereki Giléth fiai: László, Mihály és Becse perbe fogták 1329-ben Apafi András arról a Somkerekiek javára mindörökre lemondott s csak egy malmot a Sajó vizén tartott fönn magának.
1392-ben utódaik e birtokot 3 részre osztják maguk közt, t. i.: 1. Virágosberki Beche fia István, 2. Nemegyei Mihály fia János és 3. Somkereki Gilét fia László; László fia László; Miklós fia János és Antal és András fia Márton között.
1485-ben birtokosa Udvarhelyi Ficsór Péter.
1503-ban Udvarhelyi Nagy László birtokgondviselő emlittetik (provisor curiae).
1505-ben Somkereki Erdélyi János magtalan lévén, somkeréki udvarházához tartozó itteni részét osztályos testvérei beleegyezésökkel neje Petronellára hagyja élete fogytáig, halála után pedig az Erdélyi családra szálljon.
1506-ban Petronella Somkereki Erdélyi Jánosné férjének itteni részébe azon egyezség folytán, mely egyfelől azon Erdélyi János, másfelől testvére Erdélyi Márton és fia János és Ferencz, valamint néhai 48Erdélyi Tamás fiai Gergely, Gáspár és Boldizsár közt köttetett: zálog czimén beigtattatik.
1508-ban Somkereki Erdélyi Márton szolgájának nemes Nagy Lászlónak 2 itteni jtelkét adja el, Nagy Tamásnak pedig szintén 2 jtelket ad el.
1549-ben Somkereki Erdélyi István itteni udvarházát szolgájának Teremi Tamásnak adományozza. Ugyanakkor Erdélyi István egy jtelkét szolgájának Nagy Györgynek adományozta.
1553-ban néhai Erdélyi István fia Tamás fia Gergely fiai Miklós és Lénárd s azon Erdélyi István fia Tamás, fia Gergely, fia Bertalan fia Gergely, magukat néhai osztályos testvérüknek azon Erdélyi István fia Márton, fia Ferencz fiának Istvánnak itteni részébe, magvaszakadván, beigtattatják.
1561-ben II. János király Somkereki Erdélyi Miklóst, Lenártot és Gergelyt itteni birtokukban megerősíti.
1565-ben Udvarhelyi Székely Lukács, Udvarhelyi Nagy Miklós, János és Péter emlittetnek.
1570-ben Székely Lukács, Sajóudvarhelyi Nagy Péter, László és Tamás emlittetnek.
1578-ban birtokosai néh. Erdélyi István fia Tamás, fia Gergely, fia Bertalan, fia Gergely és azon néhai Erdélyi Gergely fia Miklós fia Miklós.
1593-ban Székely János és Zsigmond.
1594-ben Erdélyi István Csercnyi Tamásnak szolgálataiért itt egy nemesi udvarházat adott zálogba.
Ugyanekkor Erdélyi István idevaló Székely Zsigmondnak s vejének Nagy Gergelynek hű szolgálataiért a többek közt itt is egy részt adott zálogba, Székely Zsigmond leánya Borbára, előbb özöni Nagy Gergelyné kapta szintén inscriptióba s ő ezt második férjének Gyulai Farkas Ferencznek adta örökösön a mikeházi, szászbrétei részeivel együtt 1648-ban.
1595-ben idevaló nemes Nagy Ferencz.
1609-ben Erdélyi Gergely fia István e birtokát fejedelmi beleegyezéssel anyai testvérére Korlátovics Györgyre s nővérére Erdélyi Margitra, Kun Istvánnéra hagyja.
491630-ban mivel azon itteni rész, melyet az Erdélyiek régen a Székely családnak adományoztak, Székely Zsigmond és Ferencz magvaszakadtával Erdélyi Istvánra szállott vissza, ez azt ismét hívének Sajóudvarhelyi Koszon, máshelyt Keössöni Nagy Gergelynek adományozza az itteni nemesi udvarházzal azon hűséges szolgalatjaiért, melyeket családja iránt neje Mindszenty Krisztina életében teljesített.
1635-ben Rákóczy György helybenhagyja, hogy Erdélyi István halálával, annak e birtoka nejére Mindszenty Krisztinára, ha pedig újból férjhez menne, felerészben reá, magtalansága esetén Tonna György és Kristófra, felerészben pedig Korlátovics Pálra szálljon.
1648 körül bálványosváraljai Szabó Györgynek a fejedelem itten 2 telket adományozott.
1653-ban II. Rákóczi György fejedelem két itteni telket, melynek egyike a templom és Korlátovics György között volt s a melyet Sajószentandrási ifj. Nagy István, Zsigmond, Gáspár, Tamás, György és egykor István birtak, 3/4 részben bálványosváraljai Szabó Györgynek és Sajószentandrási Nagy Andrásnak 1/4 részben adományozza azon telekkel, mely Kis György, Nagy Péter és Sajószentandrási Nagy István nemesek házai közt van.
1654 márcz. 27-én nagyváradi Kollatovit György a Pál fia itt lakó jobbágyát és tisztjét Varga Andrást: fiait Pétert, Dávidot és Izsákot szabadosokká tette, kiket Barcsay Ákos fejedelem nemességre emelvén, armalisukat kihirdették a deési megyegyülésen 1658 márcz. 26-án, különösen Sajóudvarhelyi Vargha Andrásra vonatkozólag.
1658-ban gr. Csáky Istvánnak felesége Mindszenty Krisztina után itt 9 adófizető jobbágya volt.
1662-ben itteni nemesek gyulai Farkas Ferencz neje Székely Borbála, bálványosváraljai Szabó György és Varga családok.
1673-ban Korlátovics György Csáky Istvánné Mindszenty Krisztina halálával e birtoknak általa birt felét magának adományoztatni kérte, az ahoz jogot tartó Torma Istvánnak pedig annak fejében a fejedelem csak egy itteni telket adott zálogba.
1676-ban itt lakó nemes családok: Szabó és Péter deák.
1684-ben Csáki Istvánné Mindszenti Krisztina, Váraljai György, Litterati Péter, Pocsalyi Nagy György, Fejér Kata.
501694-ben birtokosa Korlátovics György.
1700-ban váraljai Szabó György leánya Kata rettegi Erdélyi Jánosné 1712-ben s ennek gyermekei Erdélyi Erzsébet Murányi Bálintné, Borbála Ürögdi Szabó Mihályné, Mária Orbai Lászlóné 1726-ban.
1702-ben birtokosa Korlátovics György, egy telkes nemesek: Nagy György és Szabó György.
Vinter János Okolicsányi Judit Vinter József Vinter György Szántó Kata 1810–45 József Veér Judit Zsigmond Károly Anna Pál József Ferencz 1. Torjai Deési Mária Krisztina Daróczi Andrásné 2. Daróczi Mária Ferencz 1773 V. Ferencz Albuj Mária Zsuzsa Anna Veér Gergelyné 1712–20. Rettegi Vinter Mihály, neje Vinter Mihály Borzás Éva László Károlina Kovács Daniné Hajdu Erzsébet jogán igy örököltek Zsuzsánna Macskási Bornemisza Györgyné Krisztina Pergő Jánosné Ágnes Kulunbán Mihályné Klára Kolozsvári Samuné 1727. Borbála Galgói Szeredai Mihályné
1710-ban Bethlen, Szénási, Erdélyi, Toroczkai és Naláczi családok birják.
1724-ben birtokosai: gr. Bethlen György és Fekete Sámuel, egy telkes nemes Szénási András.
1750-ben Bethlen Györgyné, Fekete Samu, Orbai György birják. Sajóudvarhelyi Nagy családból így örökölt: Pocsai Nagy Borbála Pán-czélcsehi Szénási Andrásné, ennek gyermekei: 1. Szénási Erzsébet 1753-ban o.-lapádi és apahidai Váradi Lászlónc; 2. Szénási Anna Murányi Sámuelné; 3. Szénási András, neje Alsó Borbála; 4. Szénási József.
1760–69-ben birtokosai: Kemény György, Szilágyi Zsigmond, Fekete Ferencz és nővére, Bethlen György, Kemény Jánosné, Fekete Lőrincz, Fekete Lajos, Nemes László, Bánffy Sándor.
1763-ban ide tartozott Székes-Bréte puszta és Szász-Bréte possessio.
511770-ben Kemény Karolina gr. Nemes Lászlóné.
1770–73-ban összeírt birtokosok: Darvai Andrásné Vinter Krisztina, czofalvi Csabai László női jogon, fricsi Fekete Lőrincz és Ferencz apai ad. jogon, rettegi Vinter Ferencz anyai és hídvégi gróf Nemes László apai-anyai ad. jogon.
1776-ban gróf Bethlen Pál egyik birtokosa.
1778-ban Fekete Ferencz, Boér László, Csabai László és Szeredai György.
1785-ben Kemény Ágnes és Fekete Lőrincz.
1788-ban Orbai Ágnes és Somlyai Márton itteni részüket Kemény Ágnesnek adták cserébe a mikeházi telekért.
1795-ben br. Kemény Ágnes br. Bánffy Sándor Özvegye.
1805-ben Szénássy Anna s Murányi Samu gyermekei: József s neje Fejérdi Juli, Teréz Ugrai Balog Andrásné, István és András birtokosok.
1805-ben Szantai Ferencz nemes.
1808-ban egyik birtokosa Murányi Borbála Kádár Elekné.
1810-ben birtokosai: gr. Kemény Sámuelnek van 16, Fekete Sámuelnek 15, Halmágyi Imrének 3, Vinter Ferencznek 2, Csabai Miklósnak 3, Vinter Mihálynak 1, Kovács Jánosnak 2 jtelke.
1812-ben birtokosok: Murányi Sándor, Vinter Mihály, br. Bornemissza József.
Fricsi Fekete család czímere.
1820-ban birtokosai: Fekete Samunak van 13 és gr. Kemény Samuné iktári gr. Bethlen Katalinnak szintén 13 telke; nemesi udvarházuk van Csabai Miklósné Cserényi Zsuzsánnának, Halmágyi Sándornak, Kovács Jánosnénak és Vinter Ferencznek.
1824-ben egyik birtokosa Balog József.
1834-ben Kovács Dániel, Cserényi Zsuzsánna, Bardocz Elek és gr. Kemény Sámuelné, Vinter Ferencz.
1838-ban 6 magyar ajkú immunis és írástudó nemes lakosa van.
521839-ben Kemény Sámuelné utódok, Bardocz Elek, Fekete Ferencz rész, Balog Mihály (Boér rész) a birtokosok.
1841-ben Ziska Anna fotosi Balog Józsefné, ki volt leánya Székely Teréz és Ziska Eleknek, ki volt fia Ziska Eleknek és neje Erdélyi Annának, ki volt leánya Erdélyi Györgynek és neje Balog Borbálának pert indit Halmágyi Sándor, Dávid, Elek, László és Anna Budai Andrásné mint testvérek ellen 1749-ben élt Erdélyi Jánosnak b.-váraljai Szabó Nagy Katától öt gyermeke közül fia György részének kiadatása iránt.
1842-ben helyben lakó birtokosok: Bardocz Elek, Halmágyi Sándor, Dávid és László.
1843-ban birtokosai: gr. Kemény Sámuelnek van 14, Bardocz Eleknek 11, Makó Mártonnak 2 telke.
1848-ban ugyanezek és Balog József.
1863-ban gróf Kemény Sámuel, Bardocz Elek, Fekete László és fricsi Fekete Sámuel részére úrbéri kárpótlást utaltak ki.
1866-ban nemesi jogú birtokosai: Balog Mihály és Lázár, Makó Sándor, Bőd Károly, Szabó András, Galaczi János, Gáli Tamás, Winter Ádám, József és Ferencz, Kupsa Juon, Burján István, Öregdi István, Budai András és Benkő Sámuel.
Jelenlegi birtokosai (1898): gróf Klebelsberg Zdenko, 418 kh., örökség özv. br. Löwenthalné után; Korlátovics és gr. Kemény-féle birtok. Desbordes Ágoston, 686 kh., fricsi Fekete birtok; vette Baruch Adolftól. Balog Lázár, 404 kh., részben öröklés Balogh Mihálytól, részben vétel egyesektől. Br. Mattencloit János, 200 kh., gr. Kemény-féle birtok, vette gr. Klebelsberg Zdenkótól.
Egykor tisztán magyarlakta község. Hazánkat annyiszor érte pusztulás folytán a magyarság megapadván, helyébe oláhság nyomult, mely jelenleg a községnek: 3/4-ed részét teszi, mig a magyarság alig képezi negyedét. Földmiveléssel foglalkoznak, nyáron széles, csipkés ujjú hosszú vászoningben és lábravalóban, télen házilag szőtt szürke czondrában s kék ujjasban járnak.
Házaik s gazdasági épületek a kő udvarházak kivételével fából valók, zsindelytető alatt. Az oláhság lakóházának falát czifra tányérokkal és kendőkkel aggatja be s díszíti.
A reformáczió után a XVI-ik században itt unitárius anyaegyházközség állott fenn.
531622 és 1644-ben az ev. ref. esperes tart ez anyaekklézsiában vizsgálatot, leányegyházai: Somkerek és Bréte. Van egy harangja, keresztelő ezüst pohara, egy óntányér s egy aranyozott ezüst kelyhe. A pap számára 6 drb rét és szántó.
1725 ápr. 25-én ns. Csengeri István az itteni templomba Balog Mária számára külön széket csináltatott, ezt Fogarasi János udvari tiszt neje Vasvári Mária összerontatván, a templomból kihányatta, ezért az esperes Kollatovil Kata gr. Bethlen Elek özvegyét perbe fogta.
1754-ben ev. ref. kőtemploma mellett papi lak csűrös kerttel, ezen alól a régi mesteri telek, melyen zsellér lakik s felerészben az esperes és felerészben a papnak adózik. Van 13 köböl vetésnyi szántója, 11 szekérre való rétje 14 darabban s 30 frtja kamatoz. Fekete Sámuel itteni malmának szombati vámját az ekklézsia és pap részére adományozta.
1810-ben a papnak jár a két udvari malom szombati vámja.
1815-ben van az ekklézsiának két zsellére.
1830. évbeli feljegyzés szerint van 4 belsősége s egy temetője; anyakönyve 1783 óta vezettetik; az 1887-beli Névkönyv 22. 1. szerint keresztelési, esketési, temetési anyakönyvei 1793. éven kezdődnek. 1830-ban állapítják meg a papi fizetést, br. Kemény Sámuelné, fricsi Fekete Sámuel, Cserényi Zsuzsánna, Halmágyiak, Vinter Ferencz és Mihály, Kovács Dániel, Szántai Ferencz nemesjogú birtokosok, melyhez járultak a közlakosok ajánlataikkal. Báró Löwenthal Sámuelné a gróf Kemény Sámuel utóda meg kiszolgáltatta az uradalmi javadalmazást, de örököse gr. Klebelsberg Zdenkó megtagadta s érette per foly.
1845-ben a templom már rég romladozásnak indult, 1847-ben teljesen elpusztult s 1859-ben Bőd Károly lelkes buzgalma folytán már annyira jutottak, hogy 1862-ben építés alatt áll.
1688-ban 113 ev. ref. lélekből 50 férfi.
1671 és 1675 közt kelt feliratok szerint Apaffy Anna két régi díszes, ezüst, aranyozott poharat, több úrasztalára való teritőt s aranynyal himzett keszkenőt ajándékozott. 1723-ban F. G. egy óntányért, ugyanekkor br. Kemény Károlin is ajándékozott.
1737-ben Fekete Sámuel és neje Toldalagi Kata belül aranyozott, szép ezüst poharat adott, melyen Jézus a szivét kezében tartva, felajánlja atyjának, ezenkivül egy aranynyal himzett abroszt s egy zöld úrvacsorai aranyos keszkenőt; Molnár István egy veres fejtős vászonabroszt. 541748-ban Vitéz Ferencz az ekklézsiának 2 frt 40 kr. pénzt, 6 kal. búzát, 4 szekér fát s földjéből a quartát, a dézma tizedét pedig a papi fizetés pótlására igérte s ajánlotta.
1816-ban Fekete Sámuel egy selyem abroszt F. E. E. 181 G. felirattal.
1830-ban Cserényi Zsuzsa és Fricsi Fekete László több ércz- és szövetnemüt ajándékoztak.
1860-ban Bardocz Elek egy temetőhelyet adott.
Lelkészei: Kékesi István 1656. Martonfalvi János 1716. Nagyenyedi István 1727. Angyalossi Ferencz, Brétének is papja, az ő idejében az oláh pap több gyermeket elkeresztelt, 1744–45. Léczfalvi János, némely helyt István 1740. és 1755-ben is. Boda József 1788. Kónya László 1795. Fülei Lajos 1800, Olasz, más helyt Orosz György 1802. Dalnoki Kovács Sámuel, más helyt Kovács László 1814–1821. Ifj. Budai András 1822-től 1871 november 3-án bekövetkezett haláláig. Jelenleg 1898-ban a somkereki ref. pap gondozása alatt áll. Lelkek száma 80, ebből férfi 47.
Iskolamesteri állást 1701-ben szervezik, de nem sokára megszűnt; 1802-ben újra felállitja, rövid idő alatt ez is hasonló sorsra jut.
1863-ban Bod Károly lelkes buzgalma folytán létesült s 1898-ban hazánk ezredéves fennállásának emlékére a felekezeti iskoláját oly kikötéssel adta át az államnak, hogy annak tanitója ev. ref. felekezetü legyen és levita énekvezérségét díjazás mellett elvállalni köteles. Tanitó Járay Márton.
Gör. kath. egyháza 1700 körül alakult s ekkor épült fatemploma is, mely Mihály és Gábor őrangyalok tiszteletére szenteltetett föl. Anyakönyve 1824 óta vezettetik. Ujabban Somkerékkel képez egy egyházközséget. Papja Rusz Gergely, segédje Marosán Tivadar.
Iskolájának alapját 1850-ben tették le, midőn a község földeiből akkora darabot szakittatott ki az önkényuralom, a melynek jövedelméből az iskolát felépíthették s szükségleteit fedezhették, de a tanitó fizetését is ebből húzta.
Éghajlata egészséges, a Czibles szelének ki van téve, a fagy gyakori.
1750-beli összeírás szerint határának egy része terméketlen, a többi termékeny és téres. Földjük jövedelméből tartják fenn magukat, melyeket Beszterczén árusítanak el. Két fordulós határa 6–8 ökörrel szántható, a trágyázást megkívánja. Őszi búza köble 6 kalangya vagy 55másfél vékájával fizet kalangyánként. Tavaszi gabonavetés nincs szokásban. Szőlőt nem mivelnek. Erdeje tűzre való fát elegendőt szolgáltat, s legelője is elegendő. Kaszálója fordulónként. Szántója 177 3/4 köbölnyi, elvetettek 86 3/4 köb. őszi búzát, 2 köb. rozsot, zabvetése 55 1/2 köbölnyi, tengerije termett szemül 7 1/2 vékányi, kaszálója 92 1/2 szekérnyi. Adó alatt van 82 ökör, ló, 73 tehén, 1 bornyu, 8 juh és kecske, 42 disznó és 16 méhköpü.
1822-ben határa I. osztályú. Adó alatt van 302 1/2 köbölnyi szántója, 545 szekérnyi szénafüve, 40 ökör, ló, 49 tehén, 17 bornyu, 20 disznó.
Jelenleg a Sajó mentén tengerit termeszt, a búza gyengén terem; erdélyi fajta szarvasmarhát és sertést tenyésztenek; gyümölcse itt-ott egy-egy szilvafa, mert talaja erre nem alkalmas. Itatója a Sajó, van két kis tavacskája, egy csorgója és a malom patakja.
Van csendőrsége. Négy kerekü és kövü malma a br. Mattencloit János tulajdona.
Határán a fricsi Fekete, Bardocz és Korlátovics családnak díszes temetkező helye, kriptája. E község határán feküdt egykor Bréte, melynek helyét ma is puszta Brétének nevezik.
Dülői: a Várhegy, állitólag itt megerőditett udvarház volt, honnan egykor a község nevét kapta, ma nyoma sem látható; Poderej vagy pados hely.
Területe 1900-ban 2493 k. hold.
Határhelyek: 1644-ben Alsó tábla, kövecses, Felső tábla, Sajó mellett, Irom, Reketye, Sziget, Csorgópatak.
1754-ben Felső fordulóban: Szárhegy, Hosszú; Alsó forduló: Csörgő pataka, Várhegy alatt, a Sajó régi valuja, Szent-András alatt, Malompataka, Zabmalom, Solymostó, Kerektó, Galambbércz hegy.
1812-ben Felső forduló: Malompataka, a kápolna alatt, Hosszú, Túl a vizén, Faluvégén; Alsó forduló: Csörgő patak, hegy megett, Alsó dellő, Hid, Országútja mellett, Sólymos, Zabmalom.
1864-ben Buszta Brethe (hagyomány szerint Bréte egykorú falu helye); Csulu, Pogyerej, Bréte patak, határhely.
Lakossága: 1713-ban 17 jobbágy, 5 zsellér lakik itt 20 házban, el van pusztulva 8.
1750-ban 14 jobbágy, 7 telkes és 18 e nélkül való zsellér 21 telken és 39 házban, van 8 kóborló, 3 ily özvegy lakosa, kiknek semmiök 56sincs. El van pusztulva 5 telek, keltejéből kihaltak, a többiek máshová költöztek, ezek rétjeit Kollátovich Kata gr. Bethlen Györgyné birja, a szántókat a grófné az unitárius udvari papjának engedte át, 3 telek tartozékát Fekete Sámuel és Orbai György földesurak birják.
1830-ban 460 ev. ref. és gör. kath. lakossal.
1857-ben 866 lakossal, ebből 5 róm. kath., (533 gör. kath., 160 ev. helvét, 68 zsidó, házak száma 142. Tartozik a rettegi kerülethez.
1886-ban 607 lakosból: 10 róm. kath., 517 gör. kath., 40 helvét hitü, 40 zsidó.
1891-ben 778 lakosból: 21 róm. kath., 584 gör. kath., 1 gör. kel., 94 ev. ref., 8 lutheránus, 70 izraelita.
1900-ban 846 lakosból férfi 434, magyar 183, német 4, oláh 657, 1 horvát, 1 czigány, magyarul beszélni tud 341, 23 róm. kath., 649 gör. kath., 10 gör. kel., 3 ágostai ev., 109 ev. ref., 52 izraelita, ír, olvas 323. Házak száma 187.
Adója 1750-ben 243 frt 3 1/2 kr., 1755-ben 130 frt 55 kr. 1775-ben 343 frt 36 kr. 1822-ben 417 frt 21 kr. cs 1898-ban 3400 frt 4 kr.