Nevének változatai: 1345-ben Sarwar. 1458-ban Sarvar. 1475-ben Sarwara. 1486-ban Sásvár. 1516-ban Sarwar és Sárvar. (1545) 1615-ben Saarvar. 1830-ban oláh neve Silivar.
62Nevét sárból, agyagból épített egykori várától kapta.
Fekszik a Nagy-Sajó balpartján a Pojána nevű hegy aljában, keresztül foly rajta a Szász-Fellakról eredő Hidegpatak. A vármegye székhelye Deéstől 43·7 kilométernyire a bethleni járásban.
Sárvár legelső említése alkalmával, t. i. 1345-ben már Bálványosvárához tartozott és a várnak itteni tiszttartója Mikácsa.
1434-ben, 1458-ban, 1462-ben és 1467-ben birtokosa Sárvári Pál.
1475-ben birtokosai Sárvári Pál, Gergely és László, jobbágyaikkal Sajó-Keresztúron hatalmaskodtak, a vetéseket learatták, legeltették, a réteket lekaszálták s a szénát elvitték fegyveresen, a miért 50 márka birságra itéltettek és 1478-ban e birságot Sárvári Gergely és Lászlónak itteni javaiból lefoglalták.
1485-ben Sárvári Pál fia Gergely, Sárvár felét Szebeni Horváth Pálnak s fiainak Pál, Gáspár, Mihály és Jánosnak veti zálogba.
1486-ban Sárvári Gergely Sárvár felét udvarházával együtt Feketh Sebestyénnek és Györgynek veti zálogba.
1486-ban Sárvári Pál fia Gergely szolgájának Erdőcsoknai Jánosnak egy itteni telket adományoz.
1488-ban Sárvári Gergely Sárvár felét Mikeszászi Horváth Pálnál felülzálogolja. Horváth Pál pedig ugyanakkor azt Figedi Fekecs Sebestyénnek és Györgynek veti zálogba.
1489-ben Mátyás király Sárvárt Sárvári Gergely magvaszakadtával Csulai Móré György főlovászmesternek, Ficsór László jajczai kapitánynak, valamint Csulai János, Miklós, Fülöp, János és Mihálynak adományozta oda, a kik abba ellentmondás nélkül be is igtattatnak.
Még ugyanazon évben Mátyás király ugyanezen Sárvárt Németi Tamásnak és testvérének adományozta, de néh. Sárvári Pál leányai: Ilona, Dorothea, Anna és Mária Baláthfi Mihályné, továbbá Csulai László jajczai bán, Gálfalvi Vancsa János bálványosi várnagy és Csulai György s testvérei ellentmondtak. Annyival kevéssé lépett életbe ezen adomány, mert 1490-ben Ulászló király a fentnevezett Csulaiaknak újra adományozta Sárvárt s azokat abba ellentmondás nélkül beigtatták.
1491-ben Bethleni Miklós s leánya Katalin magtalanságuk esetére egész Sárvárt Bethleni Bernátnak s nővéreinek Anna Csulai Ficsór 63Lászlóné, Katalin Geszti Lászlóné, Brigitta Bolyai Gáspárné s Borbála Keczeli Zele Mártonnénak hagyományozzák.
Egy Sárvár és Sajó-Keresztúr közt fekvő föld iránt 1479 óta per folyt, a mely per Gálfalvi Vancsa Jánosra, majd ennek halálával 1494-ben özvegyére s fiaira Sebestyén, Imre és Péterre szállott.
1504-ben Csulai Móré György belgrádi bán a néh. Csulai Móré Vladul fiaival Móré Fülöp bácsi préposttal s Jánossal az ősi, valamint az általa s néh. testvére Csulai Ficsór László jajczai bán által szerzett javak iránt úgy egyez meg, hogy nekik Sárvár birtokában is illő részt juttat,
1511-ben egy összeírás szerint itt részbeli birtokosok voltak Bethlen Miklós fiai János és Farkas.
1516-ban Csulai Móré Fülöp egri prépost itteni részét testvére Csulai Vancsa János leányának Mártának Gerendi László nejének ajándékozza.
1519-ben Csulai Vancsa Péter itteni részét testvérének Vancsa Györgynek ajándékozza.
1545-ben Gálfalvi Vancsa Jánost, Gerendi László özvegye Márta néh. Csulai Móré vagy Vancsa János leánya Sárvárra vonatkozó bizonyos oklevelek iránt perbe fogta.
1545-ben Gerendi László özvegye Márta bátyját Csulai Vancsa György fiát Jánost Sárvárnak Kendi Antal részére való elidegenítésétől tiltja, mivel e község őket közösen illeti.
1547-ben Csulai Kende Péter, Gálfalvi Vancsa György özvegyének Gerendi Annának, annak hitbére, leányaiknak Gyerának Cserényi Gáspárnénak, Katalinnak Barcsai Farkasnénak s Margit hajadonnak leánynegyedük fejében egész Sárvárt odaadja, melyet t. i. néh. Móré György nándorfehérvári, Kende Miklós szabácsi, Ficsór László jajczai bánok, Móré Fülöp pécsi püspök, Vancsa János s Csulai Móré Mihály szereztek.
1550-ben mivel Csulai Móré Fülöp egri prépost itteni részét néh. Vancsa János leányának Mártának özvegy Gerendi Lászlónénak adományozta oda, Mártát abba igtatni akarták, de azon néhai Vancsa János leányai Gertrud Cserényi Gáspárné, Margit Kemény Ferenczné, Katalin Barcsai Farkasné s Anna hajadon ellentmondtak.
1555-ben Gerendi László leánya Anna özv. Vancsa Györgyné 6416 jtelkét s udvarházát hozományul leányának Vancsa Margitnak Kemény Ferencz nejének adományozza.
1585-ben Cserényi Gáspár itt lakó hites ember emlittetik.
Az 1603-ik évi összeírás szerint teljesen elpusztult.
1609-ben Báthory Gábor fejedelem Sárvári Mihály magvaszakadtával ennek itteni részét nagyenyedi Bölöni Gábornak adja.
1615-ben ekkori birtokosa, Deési Gerő István, kinek itteni megbízottja Ajtai Bálint. 1617-ben is Sárvári Gerő István.
1617-ben Cserényi Gáspár 3 itteni jobbágytelkét Harasztosi Balázsnak eladja.
1630-ban a fejedelem az idevaló Ajtai családot újólag megnemesiti.
1646-ban Apaffy Istvánnak itteni részét, mivel István mester szakácsának füleit levágta, elkoboztatván, 1651-ben visszakapta.
1647-ben néh. Cserényi Farkasnak itteni részét, melyet Gyerő Ferencztől birt zálogban, továbbá 3 1/2 saját telkét mostoha fia Sulyok István leánya Erzsébet Kamuthi Miklós özvegye s néh. fia János árvái Farkas és Zsuzsánna örökölték. Itteni többi birtokosok Cserényi István, Sárvári Detári János. Ajtai Gáspár, Gyerő Zsigmond.
1659-ben Barcsay Ákos fejedelem Beszterczén ez év márczius 20-án Sárvári Mészáros, máskép Meczker Tamást megnemesiti. 1668-ban Csernátoni Csiky Miklós emlittetik mint itteni lakos és birtokos.
1671-ben sárvári Csiky Miklósné Ajtai Kata és 1679-ben Kamuthy Zsuzsánna (Borbély Gergely jobbágy) birtokosok.
1682-ben Csiky Miklós, sárvári Viski György és idevaló Csűrei Pál birtokosok.
1694-ben kis nemesek birják.
1697-ben Szamosfalvi Mikola Lászlónak itt 4 zsellére van.
Sárvári Mészáros máskép Meczker család czímere.
651698-ban Mikola László itteni Cserényi jusson hírt részét Toroczkay Jánosnak veti zálogba.
1699-ben birtokosai Somay Gergely, Lucsay István és Viski György.
1702-ben birtokosai Cserényi Mihály, Hegyessy Mihály, Cserényi Gáspár, Viski György, Gálfy Ferencz, Sebestyén Dániel, Somay Mihály.
1738-ban Jabrodi Jabroczky Gáborné Szeredai Borbála és fiai Gábor, Ádám, Mihály, János és Zsigmond és leánya Kata.
1753-ban Budai Mihály itt lakó nemes.
1754-ben sárvári Pálfi Gábor, Sebestyén Krisztina, özv. Diószegi Györgyné, Hegyessy Mihály utóda, Horváth Gáspár és György, Cserényi Pál, báró Inczédi Sámuel, Viski János, Hegyessy István, gróf Bánffy Klára, Somlyai Péterné Ács Sára, Becski Miklós emlittetnek mint birtokosok.
1770-ben összeírt birtokosai: Aranyosrákosi Pálfi Gábor apai-, Fogarasi Lészai György (valószinüleg Deteri jogon, mert Deteri János leányát Sárát vette volt nőül), Lészay Miklós s András apai-, Nánási Rácz László férji-, Rettegi Viski György anyai-, s Mezőmadarasi Fodor Zsigmond férji jogon.
1771-ben Cserényi Istvánnak itteni malmát, a Sajó kiáradván, „mintegy almát felkapta s elvitte”.
1786-ban birtokosai: gr. Bethlen Miklós özvegyének van 5 jobbágya, Cserényi Istvánnak 2, Lészai Györgynek 6, Lészai Andrásnak 5, Lészai Miklósnak 4, Hegyesi Lászlónak 1, Somlyai Mártonnak 1, Gálfalvi Gergely özvegyének 1, Pálffi Gábornak 1, Rácz Lászlónak 6, Luczai Sámuelnek 1, Nagy Sándornak 2, Tetei Lászlónak 2, Baczoni Pálnak 1, Ujlaki Sámuelnek 1, Becski Miklós özvegyének 3.
1809-ben birtokosai: Lészai Lőrincznek volt 14, Lészai Andrásné Fosztó Máriának 4, Pálffi Ferencznek 4, Alsó Istvánnak 1, Rácz Lászlónak 3, Cserényi Dániel örököseinek 1, Ujlaki Samunénak és Sándornak 2, Sárdi Jánosnak 1/5, Baczoni Samunak 1, Bodoni Andrásnénak 1, Nagy Sándornak 3, Becski Lászlónak 1/2, Becski Zsigmondnak; 3/4, Gálfalvi Gergelynek 1/5, Rácz Zsigmondnénak 2, Bujti Samunak 2, Deák Ferencznek 2, Sipos Jánosnak 2, Pető Jánosnénak 2, Márk Mojszának 3, gr. Wass Samunak 1, Kendeffy Ferencznek 2, Küküllővári Mártonnak 1 telke.
1820-ban birtokosai: Lészai Lőrincz, gr. Csáky József, Cserei 66Ferencz, Lészay András özvegye, Cserényi Ferencz, Nagy Sándor, Kendeffy Ferencz özvegye, Alsó István özvegye, Becski István, Hegyesi István, Bodoni András, Pető György és 6 más kisebb birtokos.
1828-ban Sípos Jánosné Lészai Anna, Becski Lajos birtokosok. 1830-ban Kendeffy Lajos, Lészai József és Lőrincz, Cserényi Ferencz, az ev. ref. egyház, Fosztó Mária, Pálfi Ferencz, Deák Ferencz, Sípos János, Rácz László.
1834-ben Deák Ferencz és Lajos, sz.-újlaki Ujlaki Sámuel. 1837-ben Wladár Amos.
1837-ben birtokosai: Alsóné Cserey, Bujtiné, Deák, Lészay, Márk, Nagy, Pethő, Ráczné és Román nemesek és báró Jósika.
1842-ben Somay Józsefné Balog Juliánna, ifj. Somay László, Ferencziné Ujlaki Zsuzsánna, Ujlaki Lajos, várfalvi Kosa József és Károly.
1863-ban Lészay Lőrincz, Boros Anna, báró Jósika Samu, Lajos és János, Sándor Ferencz, Jeney János, özv. Kendeffyné Bethlen Mária grófnő, Füley István, Alsó Róza részére úrbéri kárpótlást utaltak ki. 1866-ban az itt összeírt 89 füstből 32 nemesi füst volt.
Szentmártoni és Lészai Lészay cs. czímere.
Nemesi jogu birtokosai voltak: Boros István, Bodó Sándor, báró Bornemissza János (Kolozsvárt), Boythy Miklós, Fülei István (Kolozsvárról), Román András és Tamás, Sipos Lajos, Varga Ferencz, Szathmári Miklós, Balogh András, Kósa Károly (Csicsó-Ujfalu) és Gyarmathi János (Rettegről).
Jelenlegi birtokosa (1898): Fejérváry Jenő, öröklés édes anyja Balog Amália és vásárlás utján Lészai, Becski, Cserey, Sombory és Rácz féle birtok.
Hajdan tisztán magyarlakta község, mit bizonyít 1475-beli magyar jobbágy lakosainak neve, mint: Figei, Oroszfái, Szentgotthárdi, Wass, Maros, Tállas, Máté, Szarka, Biró, Veres, Deák, Szekeres, Fazekas, Bózs, Suttor.
67Az 1603. évbeli összeírás szerint az egész község az előző évi háborúban úgy elpusztult, hogy egyetlen lakó és ház sem maradt benne. Básta kegyetlen dulásainak estek áldozatául, ki magyar és unitárius voltáért pusztította, ölette, s raboltatta ki teljesen lakóit.
A magyarság többszöri kipusztitása után lassanként az oláhság telepedett meg, kiknek utódai ma, 25 magyart leszámítva, lakják. Szorgalmasok, őstermeléssel foglalkoznak. Viseletük fehér, házilag szőtt gyapjuharisnya, mellrevaló, bocskor és csizma. Épületeik boronafa és patics oldaluak, szalmafedél alatt.
Sárvári vártető, Kerlés felől az útból felvéve.
A község keleti részén, Kerlés felé s attól alig egy kilométernyire, kiszögellő magaslaton egykor vára volt. Északra a Sajó sík terére néző hegyoldal tetején feküdt vár szélessége 58, hossza déli irányban 83 lépés. Észak felől kelet és nyugati szegletein körbástya állott, mely körül 3–4 méter magas földtöltés látható, déli része köralakú volt, melyet 6–7 lépésnyi széles sáncz övezett, mely felett 3–4 méter magasságú földtöltés emelkedik, itt-ott kő- és tégladarabok láthatók, melyek arra engednek következtetni, hogy ez oldalról nem lévén természetes erődítés, könnyebben volt hozzáférhető, ezért kő- és téglafallal is megerősítették; nyugat felől volt a bejárás, melyet köralakú bástya védett. Teteje sima, keletre lejtős, és ezen alól hatalmas, mély árok. A vártetőről megragadó a kilátás, alattunk a Sajó völgye számos falvaival, gazdag termésű mezejével, előttünk keletre Kerlés, a híres cserhalmi tetővel, vele átellenben Kendtelke, kún sírhalmaival, odább Sajó-Magyaros Szent-László várhelyével lélekemelő képet tár elénk. Kik építették s mikor e várat, nem tudjuk. Hodor azt írja, hogy a János vitézeknek itt klastromuk volt, vajjon nem ezen a helyen állott-é? Azt mondják, hogy itt a Pogyerej felett a várban barbárkori vastag cserép, tégla- és vasdarabokat, gyöngyszemeket találtak a kincskeresők az üregekben, a melyek ma már beomlottak.
68A XVI-ik században unitárius anyaegyházközség. Hodor szerint ez anyaegyházközség 1596-ban is fenállott.
1644-ben ev. ref. egyháza Sajó-Szent-András filiája; hatalmas régi kőtemploma s mellette papilakja romokban, van egy harangja s 4 darab szántója.
1682-ben levitai állomás, Sz.-Fellak is hozzá tartozott s ezzel mindkettő Sajó-Kereszturhoz.
Kőtemplomát 1717-ben javitották meg.
1754-ben kőtemploma mellett papilak, van 12 köböl vetésre való szántója 6 darabban, öt szekér szénára való rétje és 4 frtja.
1766-ban Sárvár Sajó-Kereszturral képez egy egyházközséget, hívek száma együtt 60, ebből 24 fi, 36 nő.
1828-ban harangja elhasadt, temploma is romladozni kezdett, ezt írják róla.
1830-ban is, hogy romladozó állapotban van, fatalpakon nyugvó haranglábján 2 harang.
1838-ban a templom vakolását surlásra lopogatják s hordják. Van két parochialis telke.
1863-ban az ev. ref. egyház dézmakárpótlásban részesült.
1868-ban 42 lélekből férfi 25.
1887-ben 19 ev. ref. egyháztaggal anyaegyházközség, leányegyháza Fellak és Sajó-Keresztur. 1898-ban 12 fi, 10 nő, együtt 22 ev. ref. hivővel.
1888-ban a Névkönyv szerint több nemesi család lakott itt, kik idő folytán elköltöztek, kihaltak s elzülődtek. Az elmúlt idők kedvezőbb helyzetét s népesebb létét bizonyítja a jelenben is szép temploma, rendezett papi szállása. „Nem messze van az az idő, midőn teljesen néptelenné fog válni.” Földbirtoka 19 hold. Jegyző és anyakönyve 1839-ben kezdődik. 1898-ban van egy harangja 1717. évből, mint feliratán olvasható.
1675-beli feljegyzés szerint van két czinkannája, egyiket keresztelésre adta Csiky Mihály, egy aranyozott ezüst kelyhe Halmágyi Mihály ajándéka és van egy asztaltakarója. Cserényi Gáspár adott egy aranyozott 69gyolcskeszkenőt, Hegyessy Mihályné Cserényi Krisztina egy házuknál szőtt gyolcsabroszt.
1692-ben egy ezüst pohár felirata: „Csiki Miklós a sárvári ekklezsia használatára készíttette ao. 1692.”
1697-ben Sebestyén Dánielné Lészay Mária egy díszes urasztalára való takarót, Cserényi Krisztina Hegyessyné aranyozott ezüst poharat. Pálfi Gábor s neje Murvay Erzsébet egy mindenféle selyemmel kivarrott törökkendő forma patyolatkendőt 1730-ban.
1705-ben, midőn anyaegyházzá lett, Sebestyénné Bihari Borbála több úrasztali készletet, 1830-beli feljegyzés szerint Bessenyei Borbála 1782 aranyozott ezüst tányért. H. G. P. R. 1759.
1808-beli összeírás szerint Pálfi Gáborné a templomépitésre adott volt 60 frtot, mely ez évben 200 frtra növekedett.
1862-ben Klein Náni az úrasztalára díszes teritőt.
Lelkészei: Bányai Sámuel 1744. Újlaki Mihály 1753. Lénárd András 1768. Beke N. 1779-ig, Háry Gábor 1780. Dávid István 1797. László József 1807-től. Jó János 1810-től. Háry Gábor 1811. Benedek Sámuel 1814-től. Izsák Farkas (az 1888. ev. ref. Névkönyv szerint Mózes) 1819-től. Balogh Pál 1831-től. Dobozi József 1843–48. Balogh András 1852 óta, 1887-ben is szolgál. 1898-ban nyugalomba ment s vele megszűnt az anyaegyházközség.
1898-ban a szászbrétei körlelkész szolgál be ide és Sz.-Fellakra.
Ez egyházközség iskolát nem tartott, 1826 óta a papok tanitóskodtak itt időnként, újabban ez is megszűnt.
Gör. kath. egyház temploma fából épült 1806-ban, Mihály és Gábor őrangyalok tiszteletére szenteltetett föl, harangjai is ez időből valók. Papjai 1806 óta Demján János, Marosán Elizeus, Máthé Demeter; jelenleg beszolgáló lelkész végzi a papi teendőket.
Régibb idő óta iskolát tart fenn.
Éghajlata egészséges, széltől védve, jég ritkán fordul elő.
1721-beli összeírás szerint határa két fordulós, jobbára kelet és északnak fekszik, téri rész fekete és fövényes, köves itt-ott, de termékeny, a hegyek oldalain sárgás és terméketlen, trágyázva nincs; kétszer szokták szántani rendesen 6 ökörrel; a búzát rozszsal vegyesen termelik, szénája nem sok, de jó terem, a szükséges tüzelésre való erdeje van, hadi úton ritkán dolgoznak, határát a Sajó gyakran elönti s e miatt sok 70kárt okoz, a szomszédos községben őrölnek, vásárba Beszterczére járnak. Adó alatt lévő szántója 32 köbölnyi, elvetettek 1 köböl őszi, 2 köb. tavaszi gabonát s lett 22 kal. búza, rozs, 17 kal. árpa, zab, tengerije szemül 1 3/4 véka termett, kaszálója 17 szekérnyi, van itt 6 ökör, 5 tehén, 1 tulok, 3 ló, 39 juh és 5 sertés.
1821-ben határa 1 osztályú.
1837-ben messze nyúló határa kivált a Sajó mentén termékeny. Van szép tölgyes erdeje, jó bort termő szőlője, vize, köve, legelője igen jók és hasznosak.
Jelenleg határa meglehetős jó; terményei: őszi, tavaszi búza, rozs, árpa, tengeri, lóher, luczerna, kender, burgonya, répa. Magyar fajta szarvasmarhát, lovat, juhot, sertést tenyésztenek. Gyümölcse: közönséges fajta alma, szilva, körtve és meggyfélék. Van épületnek való köve. Itatója a Sajó s a Recsa forrás kitűnő vizével s a községen át folyó patak. Malma 10 kerekű és kövű, Fejérváry Jenő tulajdona.
Határhelyek: 1644-ben Felső tábla: Nagymező, Király szigete. Alsó tábla: Sajó melléke.
1671-ben Törvényfa alatt, szántó.
1754-ben Per, Pólyán, Kereszturi Rév, Törvényfa, Hideg kút, Árok, Bikarét, Sajópart, Pojanicz.
1812-ben Malossa irtovány.
1864-ben Costa, Szigetuluj, Tekeris.
1898-ban Molaczá, Berek, Sziget, Poderej, Pojána, Tér, Dumbráva, Fistér, Várcsúcs. Területe 1900-ban 1550 kat. hold.
Lakossága: 1603. évbeli összeírás szerint az egész falu teljesen el van pusztulva, nem maradt benne egyetlen lakos s egy ház sem.
1700-ban 16 jobbágy lakosa van, kik ugyanennyi házban laknak.
1721-ben 4 jobbágy, 3 zsellér, 3 kóborló lakosa van, ez utóbbiak kivételével 7 házastelken laknak.
1750-ben van 1 egy telkes adózó nemes lakosa, szabados 2, kik 3 házban laknak, 18 jobbágy 13 telken 14 házban, 21 zsellér 17 1/2 telken, 18 házban, 9 szegény zsellér 2 telken 9 házban, özvegyeikkel együtt 16 kóborló és 4 czigány 3 házban.
1837-ben lelkek száma 378, a házaké 70.
1857-ben e rettegi kerülethez tartozó község 401 lakosából 2 róm. kath. 329 gör. kath., 41 ev. helvét és 29 zsidó, házak száma 76.
1891-ben 393 lakosból 7 róm. kath., 355 gör. kath., 2 gör. kel., 18 ev. ref. és 11 izraelita.
1900-ban lakik itt 112 házban 476 lakos, melyből férfi 237, magyar 46, német 1, 429 oláh, magyarul beszél 55; róm. kath. 10, gör. kath. 419, 2 ágostai, 33 ev. ref., 12 izraelita, ír és olvas 36.
Adója 1721-ben 83 frt. 1898-ban 1254 frt 76 kr.