XIV. Tordát érdeklő koholt feliratok.
XIV. Tordát érdeklő koholt feliratok.
A miként nem volt északi Daciában egyetlen hely, a mely Potaissát jelentőségben felülmulta volna: ugy kevés római lelhely hasonlitható hazánkban a feliratok gazdagságára nézve e büszke római colonia és hadállás utódjához: Tordához. Pedig a mit fennebb összegyüjtve kimutattam, az csak csekély része azoknak, a melyek külföldre és e haza minden tájaira széthordattak és azoknak, a melyek a tudományos észleléstől elvontan megsemmisültek, vagy az újabb épületekbe betemettettek.
De ennek daczára, mégis igen jelentékeny a római feliratok száma, semmi szükség nem volt tehát arra, hogy azokat hamisakkal is szaporitsák, pedig ilyenek is nagy számmal vannak s hogy az ezek által való félrevezettetéstől megóvjam a római kor buvárlóit, hogy azok a valódit és igazit a koholtaktól megkülönböztethessék: szükségesnek tartom a tordai hamisitott feliratokat is külön sorozatban kimutatni. Ezek kiválasztásának fáradalmától megkimélt a római régészetnek nagymestere Mommsen, a ki azokat emlitett nagy munkájában külön fejezetbe foglalva kiadta.* Én tehát onnan csak átveszem, a mint következnek:
Lásd Corpus Inscr. Latinarum Vol. III. Pars 1. pag. 7.
Állitólag a kath. templomnak piaczra néző homlokzatában:
1. imp. caes. m. ant. gordianus | pius felix inuictus | basilicam legum stb.;
2. d. m. | p. aelio t. f. quaest. r. | auri lustralis coactori | ac ciuitatium uolmerii et | petouii curatori q. lae | lius aesopius b. m. m. p.;
3. q. laelio q. f. trib. pleb. | basilicae aurelianae | ornamento cn. sosias | marcellinus aedil. so | cero benemer. ubi et | ipse situs est p.;
4. uixi dum uixi bene iam | mea peracta mox uestra | agetur fabula ualete et | plaudite nix. annis lxuii | sulpitiae auiae c. plautia | nus b. m. p.;*
E négyet Szamosközy jegyzete nyomán Seivert 34, 124, 80, 241.
5. diti terrae matri | drus. uerpid, pollianus | quaest. et colleg. sa | linari | u. s.;
6. d. o. m. | marti conseru. | et uictoriae | cohors uiii. uiiii. x. | leg. u. macedon. | u. s.;
7. opt. m. | deo sarmando popul. | ala quintil. | leg. u. macedo. | u. s. pr. s. dac.
8. A fennebb közlött azon felirat, a melyben Zamolxis jön elő.
9. d. m. faustae uimiae | uixit an XXXIII. | aulus secunda | tus castellar | coniugi b. m. | l. p.;
10. d. m. | m. fulu. sara | po. augur. aug | praetorii | uix. ann. LXIII | iul. paricina | coniunx | m. b. m. p.;
11. quintil. fabino | uet. l. u. mac | uix. att. LXIIII | amasia lucilla | m. b. m. p.;*
E hat felirat Harkányi által másoltatott, utána közölte gr. Kemény József és Neugebaur Dac. 205, 206.
12. otho caes. aug.;
13. nero aug.*
Neugebaur Dac. 209.
Im elősoroltam a Tordán felszinre került római műtárgyakat és feliratokat, igyekeztem azt egész összeségükben összegyüjteni, elválasztva a tisztától a konkolyt; de az, a mit ekként beiktattam Torda város emlékkönyvébe, csak töredékét, alig egy részecskéjét képezi annak, a mit századok, sőt másfél ezred év óta széthordottak, elpusztitottak, beépitettek; mert Torda nemcsak a római korban birt nagy jelentőséggel, nemcsak akkor volt a hadak útjának egyik legfontosabb csomópontja s daciai elsőrendű hadállása: hanem a római kort követett magyar korszakban is megtartá fontosságát, a mi némi tekintetben még fokozódott, a mennyiben hosszú századokon át – mint alább látni fogjuk – Erdélynek politikai és hadászati központja volt s négyszeri szétrombolása folytán ugyanennyiszer épült újra. Mindez újjáépités leginkább a római romokból történt, nem lehet tehát csodálkozni, ha a római maradványok megfogyatkoztak.
De mindennek daczára a Leányvár, Leányvármező, Tündér, Sulya, Köves, a város fekhelye, a mindkét oldali szőlőhegyek, s egyáltalában Torda egész környéke gazdag lelhelynek tekinthető, a hol napról-napra kerülnek elő szebbnél szebb, érdekesnél érdekesebb római régiségek, műtárgyak, feliratok stb.; de nincs, a ki azokra gondolna és irántuk érdeklődnék, a ki összegyüjtse s megmentésére, ismertetésére gondot és figyelmet forditson.
Itt azokat legnagyobb részben könnyen nyert épületanyagnak tekintik, a lelhelyeket oly szabadalmazott kőbányáknak, a melyeket Isten kegyelméből mindenkinek szabad kihasználni s a mi onnan kikerül felépitni, vagy széthordozni.
A nagyobb kőtárgyak mellett naponta jönnek felszinre nagy műbecscsel biró különféle műtárgyak, a melyeket csekély árban a régiségkúfárok összevásárolnak és titokban kiviszik, mielőtt valamely szakértő megtekinthetné és észlelhetné, s ott künn a régiségkereskedők lim-loma közé keveredve, a lelhely tudta, avagy neve fentartása nélkül beosztva, elvesztik jelentőségüket, történeti becsüket s a tudományos kutatásokra nézve örökre elvesznek. Pedig minden ilyen kőlap, faragványos kő, szobor, oszlopfő, felirat, edény és más műtárgygyal egy-egy lapját és betűjét irtják ki Torda őstörténelmének; multjának egy-egy becses adata semmisül meg. Mult dicsőségének egy-egy kőepopeája dől halomra. Oh, tordai muzeum, jöjjön el a te uralmad!!
