Egy kiskorú világi tihanyi apát.
Egy kiskorú világi tihanyi apát.
Minden korszakban, minden országban feltünedeznek egyéniségek vagy családok, melyek egy-egy ideig szerepelnek, s letűnnek mint a futócsillag, mely fellobban és eloszlik s mint a szellő fuvalma, melyről az írás mondja: nem tudjuk honnét jött? nem tudjuk hova lett? – E fajtához tartozik a devecseri Csoron-család, mely felől édes keveset tudunk, alig annyit, hogy figyelmünket lekötné: hacsak nem találnánk benne egy oly példát, mely a ritkábbak közé sorolandó.
Közvetlenűl a mohácsi vész után 1528-ban devecseri Csoron András Veszprémmegye alispánja, 1534-ben már zalai főispán, neje Margit, fiai István és János. Az előbbi korán elhúnyhatott, mert 1549-ben csak a másik említtetik egyedül (egyes számban: filius), sőt már egy 1545-ki okmány ugyanazt gyaníttatja.
1539. évben I. Ferdinánd devecseri Csoron András fiának Jánosnak – előrebocsátván a kivételes eset indokolásául: hogy bár rendesen egyházi javadalmak csak papi személyeknek szoktak adományoztatni, tekintettel azonban, hogy János, mint állíttatik, «adolescens bonae spei, qui nunc bonis litteris incumbit», s így várható, hogy a képességet is elnyerendi a neki szánt feladathoz – adja a tihanyi apátságot és tihanyi apáttá nevezi királyi kegyúri jogánál s hatalmánál fogva akkép, hogy egyelőre atyja András kormányozza a javakat, a háborús időkben romba dűlt épületeket és a templomot is «uti pollicetur» helyreállíttassa, a mikor pedig törvényes korba jut, azonnal maga vegye át a kormányzást, legyen köteles szerzeteseket tartani és a misék szolgáltatásáról gondoskodni, úgy mint ez régi idők óta szokás volt; – ha pedig azon éveket elérendi, midőn ad suscipiendum ordinem alkalmas lesz, halasztás és kifogás nélkül öltse fel a szerzetes ruhát (habitum). Adatik tehát neki most mint valóságos apátnak az apátság minden falvaival, tartozékaival és jövedelmeivel stb. együtt, úgy hogy most atyja András, azután ő legyen köteles az elősoroltakat teljesíteni – máskülönben az adomány semmis és érvényét veszti.
189Nem ritkán történt, hogy egyházi javadalmak háborús viszontagságok alatt elpusztultak, elhagyattak, és ily állapotok következményeként világi kézre jutottak, néha ideiglen, néha maradandóan. Így olvassuk Tihanyról is, hogy midőn a török betört, Mohácsnál győzött, Budát elfoglalta, sőt tovább hullámzott Bécset vívni – ekkor Tihany tönkre tétetett, és az apátság s birtoka a tihanyi vár tartozéka lőn.*
Rupp Magy. orsz. helyrajzi történ. 1870. 336. 1. ott idézve Fuxhoffer Monasteriolog. Czinár 1858-iki kiadásából.
Jelen esetben azonban eltérő kivételes eljárást tanusít ezen okmány: mert a király egy nyilván még zsenge korú tanuló ifjunak nem csupán egyházi birtokot adományoz, de egyúttal felruházza az annak czíméhez tartozó valóságos egyházi méltósággal is, a személynek még csak jövendőben elnyerendő képessége és alkalmassága reményében, úgy hogy ezen fejedelmi kegyúri tény alapján a kiskorú világi devecseri Csoron Jánost jogszerűen be lehetne iktatni a tihanyi apátok névsorába, hol az ő neve teljesen ismeretlen.*
Rupp, id. h. 339. 1. 1525-től kitöltetlen hézag 1613-ig.
De János apát az adomány feltételét személyére nézve utóbb még sem teljesítette, szerzetesrendbe nem lépett, sőt talán nem is maradt meg meg felette soká apátnak, hanem nős és családos főúr lett, mert 1558-ban I. Ferdinánd neki, Mária nejével és Katalin s Margit leányaival együtt a gróf Erdődy Pétertől eladás útján szerzett somlyói uradalomra consensus regius-t ad, és jus patronatust «in claustro S. Lamperti in Vásárhely» mely kegyuraság valószinűleg azon uradalommal járt.
A Csoron-féle vagyon már tekintélyes lehetett, hanem rövid idő lefolyta alatt ismételt szerzemények által nagyon tetemesre szaporodott. Lehoczky Stemmatographiája az egyetlen Andrást említi, és pedig 1564-ben, (tehát ekkor még élt), hosszú névsorban jószágait elősorolván. Egy másik nem keltezett birtoklajstrom (közlő kezénél) a váruradalmakon kivül Zalában öt, Veszprémben tizenkét jószágot sorol fel. A nagy vagyoni állás jellemzésére említhető például, hogy 1570-ben II. Miksa Ország Kristóf magvaszakadtán Jánosnak adja Jókő várát zálogbirtokúl 52,000 frtért, a mi akkoriban roppant pénzértéket képviselt.
1571-ben II. Miksa Jánosnak adja Sopronmegye főispáni méltóságát és Sopron város főkapitányságát «qua libero baroni in Kabold», mely czím azt mutatja, hogy János már főrendi rangra emelkedett volt.
Fia azonban nem maradván, két leányában a család és a név letünt. A rövid virágzású családfa tehát csak ez:
András 1528. veszpr. alisp. 1534. zalai főisp. neje: Margit; István † ifjan, 1549 előtt. (Talán már 1545.); János 1539. tihanyi apát, 1571. sopr. főisp. Kaboldi báró, neje: Mária, 1558.; Katalin (Nagy Iván Magy. csal. «Anna») férj. 1. Balassa István, 2. Liszti István.; Margit, Nádasdy Kristófné, élt még 1608. özvegyen, haladottabb korban, mert ekkor gyermekei, kikkel szerződik, már családosak.
Atyja kéziratgyűjteményéből közli:
B. MEDNYÁNSZKY DÉNES.
