Zenta czímerei.
Zenta czímerei.
A középkorban nemcsak családok és testületek, vármegyék és kerületek, hanem a szabadalmakkal ellátott u. n. királyi városok (civitates) is bírtak önálló czímerekkel. A város, mely a földesúr és vármegye felsőbbségét királyi kiváltságánál fogva el nem ismeré; mely belügyeiben önhatalmúlag működött, s mely egy szóval önálló szerepet játszott, kétségkivül az ezen municipalis szervezetnek megfelelő s azt mintegy személyesítő önálló czímer is megillette. Valamint a család czímere magát a családot, a vármegyéé a vármegyét, úgy a város czímere magát a várost repraesentálta. A városi czímerek a múltban fontos tényező gyanánt szerepeltek. A városok levén az ipar és kereskedelem legrégibb s legelső rendű székhelyei, a polgárok szabadalma és biztonsága egyenesen azon czímerhez füződött, mely a kir. szabadalmak adományoztatása alkalmával egyidejűleg adatott a városnak, és így annak mintegy palladiuma gyanánt szerepelt. A czímer megsértése egyenlő volt a város, a polgárság megsértésével, s annak a pecsétes levélnek, mely a város czímerével 194ékeskedett, minden nemű hatóság respectusát fel kell vala keltenie.
Azon városok, melyek idő folytán nagy változásoknak nem voltak alávetve, a középkorban nyert czímereiket (ha nem is egyszersmind az azzal kapcsolatos szabadalmaikat), többnyire maig is megőrizték, s legtöbb esetben használják is; az alvidék városainak azonban, melyek a török uralom idején nemcsak régi szabadalmaikat elveszték, de úgy szólva fenekestől felforgattattak, sőt néha a «civitas»-ból silány falvakká sülyedtek, a szabadalmakkal együtt czímerök is veszendőbe ment. Zenta is ez utóbbiak sorsában részesült.
E város századokon át az ó-budai káptalan birtoka levén, a tisztelendő atyák közbenjárásával II. Ulászló király által 1506. febr. 1-én királyi várossá (civitas) emeltetett s rangjának megfelelő czímert is nyert. E legfelsőbb elhatározásra vonatkozó diploma élénken körvonalozza a város által ezentúl használandó czímert, s valóban, ha ezen szabadalmi oklevél fenn nem marad, ma már fogalmunk sem lehetne városunk első czímeréről, minthogy pecsét-lenyomatok, avagy facsimilék éppen nem maradtak vissza. De lássuk a diploma ide vonatkozó részletét.
«Bőséges kegyelmünknél fogva, – így hangzanak a királynak az oklevélbe foglalt szavai, – ugyanezen Zenta községnek, melyet ezentúl város névvel nevezendőnek rendelünk, – és ez időbeli valamennyi polgárainak kerek pecsétet adományozunk, melyben az ő védszentjök, – szent Péternek két kulcsa kereszt-alakban egymásra téve és felülről lefelé nyúlva, alól pedig annak mindegyik végénél egy hal, mely közönségesen kecsegének neveztetik, fejeikkel ellentétesen állitva, a kulcsok között pedig egy virágzó kalász, a körben futó széleken pedig ezen felirat: «Zenta város pecsétjen (Sigillum civitatis Zyntha) legyen bevésve» stb.*
Ezen oklevél egész terjdelmében közölve van a Magy. Tört. Tár XII. köt. 136 – 138. l.
Városunk itt leírt czímere s azzal együtt nyert szabadalmaival meddig élt, nem tudjuk, de kétségtelen, hogy legfeljebb a mohácsi vészig (1526.) élhetett. A Tisza-Dunaközön ezidétt beállott változások, a török és főleg «fekete» Iván szerbjeinek garázdálkodása által Zenta civitasi jellege is veszendőbe ment, mert lakói lassankint elszéledtek s helyökbe törökök és szerbek telepedtek. Innen kezdve azon másfél századra terjedő időköz alatt, melyet a törökök itteni uralma betöltött, nem is használhatott a város önálló czímert mindaddig, míg a törökök kiüzetése után újból némi privilégiumokat nem nyert.
Ez történt ugyanis 1751-ben, midőn a tiszai katonai végvidék feloszlattatott s az itteni községek polgári lábra állíttattak. Ettől fogva a volt határőrvidéki községek közöl tíz község, kamarai kiváltságos kerületet alkotván, egyöntetű czímereket kezdett használni. Ezen czímert egykorú lenyomatok után ismerjük.* Állott pedig az egy pajzsból, melyben kék mezőben egy vörös nadrágba és kék dolmányba öltözött gyalogos huszár (egykori határőr) áll, jobbjában kardot, baljában ekevasat tartva. A pajzs felett egyfejű fekete sas ül.
Lenyomat-példányok feles számmal találhatók Zenta város levéltárában.
Későbbi ennél azon czímer, mely az iméntivel mindenben megegyez, csupán a pajzs feletti sas változott át kétfejűvé. Ezen hason jellegű két czímer csupán pecsétekre használtatott s így inkább csak sphragistikai jelentőségű. A mi az 1751-ben készült első pecsét czímerében leginkább magára vonja figyelmünket, az azon egyfejű sas, mely a pajzs felett áll. E pecsét 1781-ben még használatban volt, s így bizonyos, hogy azon másik pecsét, mely az 1850-es években ment ki használatból, s melyre szintén 1751. évszám van bevésve, nem 1751-ben készült, hanem valamikor a mult század vége felé. A rajta levő évszám tehát nem a pecsét készítési idejét, hanem a privilegium keltét akarja jelezni. De bizonyos más részt az is, hogy a koronai kerület községeinek czímerében – (mert közös czímert használtak) – eredetileg nem volt meg az a kétfejű sas, mely miatt az alkotmányos aera beálltával az előljáróság e pecsétet és czímert jónak látta mellőzni.
Zenta város hivatalos nagy pecsét-bélyegzője, mely 1751. évszám bevésettel és «SIGIL. PRIV. CORONAL. OPPIDI SZENTA» felirással van ellátva, ma a Nemzeti Múzeum régiségtárában őriztetik s a pecsétgyűjteményben látható. Ezt sem a feljegyzett évben készítették, mert stilusa egészen megegyez azon pecsétével, melyről imént említők, hogy a mult század vége felé készülhetett. A kétfejű sas természetesen egész nagyságában pompáz, melyben a II. József korabeli túlságos loyalitás nyomait kell felismernünk.
Lehet, hogy a koronai districtusi tanács időközben határozta el magát azon gondolatra, hogy a községek czímereiben levő sast kétfejűvé változtassák, de az kétségtelen, hogy a kerület privilegiumaiban erről sehol szó nincs, sőt annál kevésbbé lehetne, mert a kerület czímere egészen más volt. Hogy a községek németesedési hajlama, vagy a kerületi magistratus valamely végzése változtatta-e át a czímerek egyfejű sasát kétfejűvé, nem lehet feladatunk e helyütt kutatni; tény azonban, hogy e változás míg egyrészt egy speciális czímertani alakot semmisített meg, másrészt magának a czímernek használatát is előbb-utóbb meggátolandotta.
Különös, de úgy van, hogy városunk ez 195utóbbi czímeréhez egy sajátságos incidens füződik, mely által – ha nem is a helybeliek, hanem idegenek részéről – szokatlan módon nyilatkozott tiltakozás e németes czímer ellen. Midőn ugyanis a szabadságharcz idején Kökényesi zászlóalja városunkba érkezett, szemébe tünt egy némely honvédnek a városháza homlokán büszkélkedő városi czímer; ezek nem is késtek legott a pajzson álló kétfejű sast kardjaikkal a szó szoros értelmében levagdalni. Azóta úgy áll csonkán. Az 1849-et követő absolutismus embereinek, úgy látszik nem jutott eszökbe, az alkotmányosság beálltával pedig a községi előljáróság nemcsak nem tartotta érdemesnek restaurálni a czímert, hanem egy lépéssel tovább menve, félretette a használatban volt hivatalos pecsétet is, és helyébe vésette azt, melyet tanácsunk ma is használ s melyben a magyar országos czimer szerepel.
Városunknak tehát önálló czímere csak a múltban létezett, ma pedig ilyennel éppen nem bir; mert az a magyar korona, melyet a tanács pecsétjein ma használ, nem képezheti sem történeti, sem jogi szempontból Zenta czímerét, legfeljebb csak azt jelzi, – a mely alkalomból valóban készült, – hogy 1861-ben nálunk is beköszöntött az alkotmány.
DUDÁS GYULA.
