A valódi Buzlay czímer. (Két czímerrajzzal.)
A valódi Buzlay czímer.
(Két czímerrajzzal.)
(Két czímerrajzzal.)
Kevéssel «Heraldikai és sphragistikai adalékok a Harminczhatpecsétes oklevél 1511-ből czímű közleményhez» czimű értekezésem megjelenése után, Csoma József barátom tudósított, hogy családi oklevelei között megtalálta Buzlay László, abaujmegyei alispán egy 1471-ben kelt alispáni kiadványán annak gyűrűpecsétjét, melyen a czímer következő: Leveles koronából növekvő (szárnyatlan) griff, mellén előlrül szárnyas nyíllal átlőve, s hogy e szerint a «sasos» czímer, melyet dr. Csánki Dezső Buzlay Mózesnek tulajdonított, nem őt illeti, hanem valamely más családból származott egyént. – Csoma azon véleményben van, hogy a kérdéses sárkányrenddel körített sasos czímer valamely Aba-nemzetséghez tartozó férfiúé, ki e nemzetség azon elágazásainak egyikéből származott, mely elhagyván az ősi czímerpajzs pólyáit, czímerűl az ősi sisakdíszt: a sast vette fel,* s talán gagyi Báthory Miklósé, ki 1527-ben Tokajnál esett el, ki mellett a B. M. betűk is bizonyítanak.
* Csoma: Magyar sírkövek: «Turul» 1887. 120.
Szakférfiak előtt ismeretes, hogy a gagyi Báthory czímer, mely négyelt pajzsot mutat középpajzszsal,* csak e későbbi korban lett így javítva és bővítve, s hogy a középpajzsban levő kétfejű sast nem lehet egyébnek tekintenünk, mint az Aba-nemzetség egyfejű sasának, mely később értelmetlenség következtében vált kétfejűvé. – Ily esetek gyakran fordulnak elő minden nemzet heraldikájában s így nálunk is, ennek bővebb megbeszélése jelenleg tárgyunkon kívül esik, itt csak futólag jegyzem meg, hogy az ezen nemzetséghez tartozó lipóczi Keczer-család czímerénél* a sas csőrében a természetes koszorú, – a mint azt Gagyi László sírkövén a XIV. századból vagy a szintén Aba-nemzetségből származó Vendéghy-család czímerében ma is látjuk, – a századok folyamán lassanként gyűrűvé változott s maga a család is ezen jó hiszemben élve, az 1631-iki czímerbővítésnél már ilyen, csőrében arany gyűrűt tartó sast vesz fel czímerébe.
* Siebmacher: Ungarischer Adel 35. tábla.
* Ered. okl. 1370-ből a nemz. múz. regestrált oklevelei közt.
De térjünk vissza a Buzlay czímerhez.
Kevéssel ezelőtt kutatások végett a Nemzeti Múzeum kézirati osztályát kerestem fel, hol nagy meglepetésemre a Fejérváry-kéziratban (Tab. XIII. Tom. III.) egy Buczlay de Buczló czímert találtam ezen megjegyzéssel: «Ex orig. armali d. d. 1415.»* E czímer következő: kék 42pajzsban arany, leveles koronából növekvő, balra fordúlt, veres-ezüsttel koczkázott, aranynyal fegyverzett griff, sisakdísz ugyanaz, takarók: kék-ezüst. Hogy ezen Zsigmond-korabeli czímer az eredeti után festetett, – mely tényleg megvolt s talán ma is megvan, – nemcsak ezen megjegyzés «ex originali», hanem annak egész stilje és jellege is mutatja, s mint ilyen nemcsak növeli Zsigmond-korabeli czímereink számát, hanem különösen a színek helyes és szerencsés alkalmazása által egyike legjobban stilizált középkori magyar czímereinknek, s ezt összevetve a Csoma által feltalált czímerpecséttel, kétségtelenné válik, hogy a Csánki-féle czímer nem Buzlay Mózest illeti.
* Ezen armális szövege nem ismeretlen előttünk, közölte azt Wagner: Diplomatarium Comitatus Sarosiensis 371. lapon, ebben Zsigmond király d. d. Perpiniano in regno Aragonum in festo beati Michaelis archangeli A. D. 1415., Buczlay Balázsnak, Tamás fiának s általa: Elek mostoha fiának, valamint György, Miklós, András, Benedek és Péter testvéreinek, továbbá Nádasdi Lukácsnak s két fiának, Lászlónak és Istvánnak, rokonainak és unokatestvéreinek czímert adományoz. – Sajnos, hogy Wagner a forrást, melyből merít, nem említi, s így nem tudjuk, hol lappang ezen becses czímerlevél; a czímerre vonatkozólag csillag alatt ugyanott megjegyzi: «quae alias si superi voluerint, exhibebimus, cum videlicet Collectanea genealogico-historica gentis Buzlajana edemus». De ez elmaradt.
Hogy a Csoma által fölfedezett pecséten a czímeralak jobbra, a Fejérváry-féle czímernél balra néz, ez oly lényegtelen, oly gyakori eset, különösen a középkori heraldikában, hogy ezt teljesen mellőzhetjük, fontosabb a nyíl, melylyel a pecséten a griff át van lőve, de mely a czímernél hiányzik; s ha Csomát nem ösmerném gyakorlott és lelkiismeretes pecsétmásolónak, azt hinném, hogy talán a rongált pecséten a griff felső (jobb) karmait nézte a nyíl szárnyának, de minthogy a pecsétrajzon a nyíl hegye balra teljesen kivehető, így e félreértés még a Buzlayak korára vihető vissza s ők volak azok, kik a griff jobb karmát egy a griffen átlőtt nyíl szárnyának nézték. – Bármint történt is a dolog, reánk heraldicusokra hasonló esetekben csupán a czímer főtypusa határozó s ez itt: leveles koronából növekvő griff.
Csánki Dezső úr feladata marad: újabban meghatározni, ki volt a sárkányrenddel körített sasos czímer tulajdonosa?
CSERGHEŐ GÉZA.
