3. Az «illyr» czímerek sajátságai.

Full text search

3. Az «illyr» czímerek sajátságai.
A tárgyaltuk czímergyűjtemények történelmi és genealogiai érdekessége mellett figyelmet érdemelnek magok a reproducált czímerek. E tekintetben könnyebb helyzete van a vizsgálónak. Bármennyire térjenek el e gyűjtemények szerkesztőik személyiségére és összeállításuk korára nézve, forrásuk és czéljok közössége mégis nyilvánvaló. Ennek főbizonyítékát a czímerek stylusában látjuk. Mind a három gyűjtemény oly czímereket tartalmaz s oly színezési modorban közli darabjait, melyek bizonyos korban, bizonyos határozott területen divatoztak.
Hibát követnénk el, ha a gyűjtemények czímeranyagát, illetőleg az előállítás modorát a tökéletesség szempontjából s bizonyos elvek szemmeltartásával bírálnók. Úgy járnánk vele, mint a classicusok textusainak túlokos vizsgálói, kik egyes fordulatokból oly intencziókat imputálnak a szerzőknek, melyektől azok ugyancsak megijednének. A czímereknél – hogy hasonlattal éljünk – ugyanazt a tünetet észleljük, mint használatban lévő érmeknél: kopnak. Minden másolás, újravésés, ízlésváltozás az eredeti czímerből elvesz valamit, vagy az egyes alkatrészek dispositióján változtat, úgy, hogy gyakran nehéz az anyapéldányra következtetni. A czímer helyességének birálatára nézve első forrásunk – a czímereslevelek kiállítása óta – az armalis eredetije. Magának a gyűjtésnek fogalma már involválja, hogy a gyűjtő lehető teljességre törekszik s adatait, czímereit nem a correctség, hanem czélja határaihoz képest gyűjti egybe. Az ily gyűjtemények tehát – a milyenek a szóban forgó «Rodoszlovje»-k is – heraldikai közhitelességgel nem bírhatnak.
A heraldikusra nézve csak két szempontból van becsök e gyűjteményeknek. Ha következetesen egy kéz festi a czímereket, ezzel az illető kor heraldikai műtechnikáját illustrálhatjuk és becscsel bír az ily gyűjtemény mint genealogiai tárház. Ily szempontból az «illyr» gyűjtemények is érdekesek.
Rendre vizsgálván a bécsi és fojnicai gyűjtemények egyes czímereit, azt találjuk, hogy valamennyi bizonyos hasonló vonású czímerviselet bélyegét tükrözteti vissza. Előző fejtegetéseinkből kitűnik, hogy ez illyr heraldika a régi Illyricum területén mozog. Geographiai helyzeténél fogva itt háromféle heraldikai műtechnika hatása érvényesűlhetett csak: a magyar, az olasz s a byzanti. A történelem tanúsága szerint azonban ez országrészek viszonya Magyarországhoz tisztán politikai s közjogi jellegű volt, műipari s művészeti szempontból hazánk 1526-ig ugyanonnan kapta táplálékát, a honnan a régi «Illyricum» részei, t. i. Olaszországból. A czímergyűjteményben felsorolt s hazánk történetében szerepet játszott családok közűl csupán a Sladoevichoknak van bizonyos közük a magyar heraldikához. Azonkívűl 1526-tól kezdve megszakad a Magyarország s az ezen vidék közötti kapcsolat s Bosznia tisztán az olasz cultura vonzó körébe esik. A byzantin befolyás e részekre a XI. században megszűnik; a szigeteken élnek ugyan görög eredetű családok, de 116közvetlen érintkezés csak Raguza és Byzancz közt van. Csak a birodalom bukása után (1453) érvényesűl ismét – de megint csak olasz réven – a hellen classicus szellem. Ennek kifolyása a byzanti kétfejű sas is, melyet czímergyűjteményünk mint a Nemanjićok családi czímerét tűntet fel. Hiteles czímernek ezek közűl csak a Čarnojevićekét ismerhetjük el, mint a mely a velenczei arany-könyvben bennfoglaltatik. A többi részint csinált, részint ú. n. igényczímer, mely annyiban nem csinálmány a szó szoros értelmében, mert bizonyos történelmi hypothesisen alapúl, p. o. a Nemanjićoké, a kik egy ízben Byzancz örökébe lépni látszottak.
Gyűjteményünk heraldikai műtechnikája tehát túlnyomólag olasz és pedig velenczei jellegű. Ugyanaz a «keleti» – szabatosabban – «levantei» befolyás látszik a Korjenić-féle, a bécsi és fojnicai czímergyűjteményeken, mint Velencze családi czímerein. Az egyes gyűjtemények szerkesztés és az anyag terjedelme tekintetében különböznek egymástól, de heraldikai jelleg dolgában megegyeznek. A Korjenić-féle «Rodoszlovje» s a bécsi gyűjtemény bizonyos tekintetben megegyeznek, de ez utóbbi művészi kivitel szempontjából magasan fölötte áll az eredetinek, míg a fojnicai gyűjtemény színezést és kivitelt illetőleg rendkívűl gyönge, mondhatjuk durva. Ez a primitiv kiállítás sokakra nézve döntő argumentumnak látszott, hogy a fojnicai gyűjteményt tartsa korra nézve a legrégibbnek. Épp ellenkezőleg. Oly ember kezemunkája ez, ki a heraldika szabályait nem igen ismerte, és meglehetős felületesen másolta a két előbb említett gyűjteményével közös forrását. Csak akkor vehetnők számba a régibbségre vonatkozó argumentumot, ha a fojnicai gyűjtemény czímerei nemesebb s egyúttal styl tekintetében régibb szerkezetet árúlnának el; erről azonban nincs szó, mert a Korjenić-féle s a bécsi gyűjtemény jó formákat hoznak, a fojnicai ugyanezeket tartalmazza, de hibásan*
* Ezért hibásnak tartjuk az «Adler» VIII. évkönyvében közölt ismertetés teljesen önkényes állításait. Az ismertetőnek csak egy érdeme van, hogy a sisakdíszekről és czímerrészekről kimerítőbben szól.
Heraldikai tekintetben legbecsesebb a bécsi gyűjtemény, azért ezt vesszük fejtegetésünk alapjáúl. Anyaga legbővebb, kiállítása legszebb, s így legjobban feltünteti az «illyr» heraldika lényegét. Minden következtetés, melyet e czímerekből vonhatunk a két más gyűjteményre nézve is áll. De menjünk rendre.
Kétféle czímerrel találkozunk a gyűjteményekben: a) országos, b) családi czímerekkel.
Az országos czímerek két nagy czímerben vannak összetéve (Bécsi p. V. XVI). Hiteles országos czímer csak: Dalmácziáé (IX), Croatiáé (X), Slavoniáé (XI), Bulgáriáé (XII) s esetleg Primorjáé (Tengermellék, a későbbi magyar-bosnyák kardos czímer XV).
A családi czímerek közűl a Kotromanichoké (XVII), Kachichoké (XXXV), Turtkovichoké (XX), Harsichoké (XXIII), Bossnichoké (L), Harnoeuichoké (XXVIII) szereplő nemzetségi czímer.
Beszélő czímer:
Alavpović (CV) oroszlány
Kobilić (CXXXIII) ló
Kopiević (XLI) lándzsa
Kosović (CXXXV) rigó
Krixić (XCII) kereszt
Sokolović (LXXVI) sólyom
Suiezdić (XXXVII) csillag
A czímerek alkatrészei tekintetében a pajzsformával röviden végezhetünk. Kivévén az V. és XVI. számú pajzsot, mely csúcsban végződik, a többi mind úgynevezett dobor-pajzs. Az országos czímerek pajzsa (VI–XV) egyenesen áll, mint p. o. Illyriának többször említett képzeleti czímere, mely Bosznia czímer köpenyén látszik. (L. alább). A többi pajzs balról jobbra dülő és pedig kivétel nélkül valamennyi; színek tekintetében a rendes négy (veres, kék, zöld, fekete) szín s a két fém (arany és ezüst) szerepelnek. A heraldika postulatuma, hogy fémre szín, és színre fém legyen alkalmazva, mondhatni teljes következetességgel van alkalmazva s e tekintetben a bécsi példány festője elől jár, míg a fojnicai czímerfestő csak igen ritkán alkalmazza a fémet, hanem az aranyat sárgával, az ezüstöt fehérrel helyettesíti. Szőrméknek nincs nyoma. Az egyes alakoknál, de leginkább a sisakdíszeknél 117természetes színre is találunk; feltünő azonban a kék ló, zöld oroszlán, zöld ökör*, veres triton.
* Az ökröt Boszniában «zeleni bo»-nak zöld ökörnek is hívják, tán valami népies nexussal van dolgunk.
A mezőosztások között aránylag legtöbb a jobb haránt metszett, azután a vágás, hasítás, a négyelés. Pajzsfő csak egy esetben van (LVII). Ékelt tagozás (XCLXXIII) egy esetben, többször czímergalléros metszet és vágás.
A czímerképek között szerepelnek: a jobb haránt gerenda a Turtkovich-család czímerében:
Ilyenféle czímer van a Bojničić és általunk közölte Osztojić-féle lovas pecséten is.
Ezzel összefügg a Harsichok liliomos czímere:
A Jablanich nemzetség czímerében vár:
A Skoroevichoknak valószínűleg componált czímerében a kétfejű sas szerepel, sisakdísze is érdekes.
A Bossnichok czímerében czímergallér szerepel.
118A Sladoevich-család címerében – melynek sisakdíszét Zsigmond adományozta – a három-három ezüst-veres cölöppel hasított czímeren jobb haránt gerenda szerepel arany félholdakkal.
A mesés Rubchich-család címerében érdekes a koczkás metszés.
A Lubibratićok czímerében az arany jobb haránt gerendában borzkarom szerepel.
A Križićek beszélő czímerében a kereszt és liliom:
A Debelichek szárnyas félholdja és sisakdísze feltűnő.
Az Alaupovichok kétfarkú oroszlánya többször előfordúl különféle színezésben.
119Sisakdísz tekintetében a hársfaleveles Denović-czímert adjuk.
Ízléses a Stankovichok három arany félholdas czímere.
E czímernek párja, csak hogy más rendben, az élénk színhatású Bibich-czímer.
Sisakdíszénél fogva (az asszonyfejű veres tehén) érdekes a Paszachich-czímer:
Jellegzetes a Barzoevich-féle halas czímer és halkezű tritonos sisakdísze.
A részek elhelyezésére nézve közöljük a Sudićok czímerét.
120Groteszk felfogásra vall a Sestokrilovichok czímere a kardot tartó sasszárnynyal.
Adhatnánk még több czímert is, de e példák is elég fogalmat nyújtanak a festő ízléséről.
Heraldikai szempontból legérdekesebbek a czímergyűjtemény sisakdíszei. Magokat a sisakokat illetőleg utalunk a közlött czímerekre, valamennyi úgynevezett aranynyal pántolt csőrsisak. E formától csak az V. és XVI. számú összetett czímerek csöbörsisakjai térnek el.
A 147 családi czímer sisakja közűl 27-en korona van, és pedig 24 nyilt, 3-on szirmos, 109-en ú. n. czímerpárta (jobbadán a pajzsmező színeinek megfelelő fonalakból), 2-ön korona és párta van, háromról elmaradt a korona és párta egyaránt. A sisakdíszek kisebb részben teljes alakok, nagyobbrészt kiemelkednek. Van pedig köztük:
Emberalak 9, közte szerecseny (2)
Négylábú állat (különféle szín és fém):
Bárány 1, Borz 2 (1 kék farkú), Elefánt 1, Kecske 2, Kutya 6, Ló (lóláb) 5 (1), Medve 2, Ökör 3, Oroszlán 30, Párducz 2, Szarvas 5
Madár:
Hattyú 3, Kakas 2, Pávafark 1, Sas 20, Sasszárny 7, Holló 1
Mythologicus és szörnyalakokok:
Emberfejű tehén 1, Triton 1, Sellő 1, Angyal 1, Egyszarvú 7, Griff 4, Sárkány 10
Növény:
Liliom 1;
ezenkívűl: Emberkar 4, Kardot tart 1, Szarv 2, Vár 4, s félhold, csillagok és rózsák mint ékítmények.
Jellemző gyűjteményeink czímereinél, hogy megannyinak czímer-köpenye van, melynek színe – mint a foszlányoké – a mező színeivel és a fémmel váltakozik. Pajzstartó, pajzsvédő és jelige (a fojniczai gyűjtemény «Semper spero»- s combinált czímerét kivéve) sehol sincs.
A zászlókra nézve érdekes, hogy a Kossachichok oroszlánya (XXVII) az ezüst kettős keresztes magyar állami lobogót tartja. Veres-fehér zászlót tart a Mrnjavčićok sellője (XIX), az V. sz. Dušan czímeren a Bosnia czímerére támaszkodó vértes az ezüst félholdas veres zászlót. 7 különféle lobogó van a Vojnovich czímeren, ezek közt egy a magyar kettős keresztes állami lobogó, egy pedig Bosnia czímergalléros lobogója, a többi önkényesen van összeállítva.
Ez összkimutatásból kitetszik, hogy a festők a heraldika jobb korából származó mintákat használtak. Bizonyíték egyúttal arra nézve, hogy a dalmát patriciatus – melyet a XV. században, saját uralma megszilárdítása szempontjából – Velencze alkotott meg: Velencze czímereit utánozta, a nélkül, hogy bizonyos eredetiségnek hijával lenne.
Ezek után azt hisszük, hogy e gyűjtemények értékét constatáltuk. Az «illyr» czímergyűjtemények mindenkor érdekes forrást fognak képezni a dalmát-velenczei újabb fejlődés történetéhez, de a kritika, mint a szerb-horvát-bosnyák nemesség államjogilag hiteles forrását elvetni lesz kénytelen.
THALLÓCZY LAJOS.

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi