A magyar királyi országos levéltár diplomatikai osztályában őrzött pecsétek mutatója.
A magyar királyi országos levéltár diplomatikai osztályában őrzött pecsétek mutatója.
Tizenkét fénynyomatú táblával, kiadja az országos levéltár. Budapest, 1889. 4-r. IV, 38. 1. és 12 tábla.
Pecséttani irodalmunk igen becses munkával gyarapodott az országos levéltár legutolsó kiadványában, mely – a nemesi levelek jegyzékének méltó folytatásaként – a levéltár mohácsi vész előtti anyagán található pecséteknek adja kimerítő betűrendes jegyzékét. Ez anyag – a levéltár ú. n. diplomatikai osztálya – 35802 oklevelet számlál 47s pecsétkészlete megközelíti a tízezret. A jegyzék, melyet dr. Csánky Dezső készített, 2000-nél több egyéntől és testülettől sorol fel pecséteket; ez összegben az egyházi személyek és hatóságok 579 s a vármegyék, illetve megyei tisztviselők 560, számmal szerepelnek. A magyar királyi pecsétek tekintélyes számmal vannak képviselve: Kálmántól 1, Imrétől egész III. Endréig 212, Venczeltől 3, Ottótól 1 pecsétet sorol fel a lajstrom; Róbert Károly pecsétjeinek száma 152, I. Lajosé 215; Mária 31, Zsigmond 484, Albert 47, I. Ulászló 23, V. László 69, Mátyás 526, II. Ulászló 290 és II. Lajos király 184 pecséttel járúlnak a létszám növeléséhez. A királynék közűl Mária IV. Béla neje, Erzsébet V. István neje, szicziliai Izabella, Fenena, továbbá a két Erzsébet, Károly és Lajos királyok hitvesei, Borbála, Erzsébet Albert neje, Beatrix és Mária II. Lajos neje pecsétei vannak a jegyzékben felsorolva, mely azonkívül Béla tót-, horvát- és dalmátországi herczeg, István herczeg, I. Károly fia, Károly durrazzoi herczeg, Hedvig lengyel királynő, nápolyi László és Korvin János pecséteiről is tesz említést. Vannak még pecsétek mintegy 300 országnagytól – zászlós urak s főispánoktól stb. – s a szabad királyi és bányavárosok legtöbbjétől. Mindezeknél a pecsétek különböző fajai, nagyobb és kisebb stb. pecsétek között nincsen különbség téve, a mi főleg a királyi pecséteknél egy kissé kényelmetlen, de ez a csekély hiány teljesen elvész, szemben azzal a nagy és fárasztó munkával, melyet a lajstrom szerkesztőjének végeznie kellett, midőn a 35000-nyi oklevél-anyag pecsét-készletét jegyzékbe vette. Ez óriási munkával Csánky Dezső így is valóban megbecsülhetetlen szolgálatot tett a hazai sphragistikának, rég nélkülözött vezérkönyvet adva a szakemberek kezébe, melynek útmutatása mellett szabadon mozoghatnak ezentúl ott, a hol eddig csak tapogatózniok lehetett. Csánky jegyzéke valóságos alapvető munka; segélyével számtalan czímertani és genealogiai kérdés várhatja közeli megoldását, s talán nem alaptalan ama reményünk, hogy mint a Tagányi Károly-féle nemeslevél-jegyzékkel történt, a példa itt is követőkre fog találni s más levéltárak is sietni fognak pecsétanyagukat ily módon hozzáférhetővé tenni. A mi, ha valósul, minden szónál ékesebben fogja dicsérni e munka jelességét.
A 38 lapra terjedő mutatóhoz 12 tábla van mellékelve, mely 52 függőpecsét fénynyomatát közli, «hogy az érdeklődők» – a füzethez írt hivatalos előszó szavai szerint –«a nevezetesebb pecsétekről megtekintésük nélkül is némi tájékozást szerezhessenek.» A táblák egy pár királyi pecséten kívül jobbára zászlósurak pecséteiből vannak összeállítva; középkori történetünk nevezetesebb családainak nagyobb része: az Alsáni, Báthori, Bebek, Cillei, Czudar, Drugeth, Frangepán, Garai, Geréb, Hunyadi, Kanisay, Konth, Maróti, Országh, Pálóczi, Perényi, Stibor, Szapolyai, Széchenyi, Szécsi, Szentgyörgyi, Ujlaki stb. nemzetségek legkiválóbb tagjai szerepelnek itt pecséteikkel, melyek nagy része mostanig ismeretlen volt. Az egyháznagyokat Hédervári László egri püspök (1465), a városi rendet Ó-Buda (1427), Pest (1483) és Varasd (1499) királyi városok képviselik. Mindezek öszszeállításánál a figyelem főleg arra volt irányítva, hogy a szebb munkáju és jól konzervált pecsétek kerüljenek a sorozatba. A kivitel szépen sikerült, dicséretére válik Klösz György műtermének, s a fénynyomat, melylyel e téren ezúttal először tettek nálunk nagyobb kísérletet, kiválóan alkalmasnak bizonyult a pecsétek reprodukálására, úgy hogy az orsz. levéltár kiadványát ez oldalról is úgy üdvözölhetjük, mint a mely nagy lépéssel vitte előre a magyar pecséttan eddig meglehetősen elhanyagolt ügyét.
A füzetet, mely minden könyvkereskedésben kapható, ismételten, a lehető legmelegebben ajánljuk a szakemberek figyelmébe.
SCH. GY.
