Hédervári László (1446–1467)
az egri püspökök sorában a harminczhatodik. Élete e két szóval jellemezhető «cruce et gladio», vagyis kereszttel és karddal; a mennyiben az oltárt egész odaadással szolgálta és vasmellel nézett farkasszemet hazája ellenségeivel. Az ő korában nem a pásztorbot volt Eger tájékán a főpapi tekintély biztosítéka, hanem a hősök kardja.
Egyéb dicséretes tulajdonsága között szembeszökő marad, hogy a Hunyadi-háznak kiváló 137híve és pártfogója volt. Egyrészt a kormányzónak: az öreg Hunyadinak munkájába kerűlt, hogy barátját Pannonhalmáról, hol apátur volt, Egerbe áthelyezhesse; de más részről ő meg oldala mellett maradt Losoncznál is, midőn a hazaáruló főbbek, hogy romlását eszközöljék, cserben hagyták őt. És Mátyásnak is jobb keze vala a garázda csehek megfékezése- és kiűzésében.
Fiatal korában nemcsak tanuló, hanem tanár is volt a magyarok által akkortájban leginkább látogatott bécsi egyetemen.
Hadi viselt dolgait beszélik a krónikák, egyházias tettei mellett, habár csak részben, tanúbizonyságot tesznek pecsétes hártyalevelei, melyek közűl talán még mind kiadatlanok a következők:
1450. Kis pecsétje alatt a Szent-László oltárának egy szöllöskei szőllőt Eger mellett ajándékoz (Kápt. levélt.)
1450-ből egy másik pecsétes levelének a budai országos levéltár van birtokában.
1455. Az egri szabóknak engedélyez messzeterjedő szabadalmat gyűrű-pecsétje alatt.
1458-ban nagy pecséte alatt Felnémethi Imre baccalaureus és különös káplánja részére adományozza a sz. Máté oltára javadalmát. A levél ép pecsétével nem csupán maig is megvan, hanem Batthyányi kiadása után ismeretes is.
1463. Szabályozza az egri káptalanban a sublector, succentor és subcustos fizetését (Egri kápt. levélt.)
Püspökünk nagy pecsétét kiadta Batthyányi és újabban a kir. országos hivatal; hanem az első gyenge vésete miatt nem állhat meg, a másik homályos voltánál inkább csak sejteti, mint adja a fejedelmi pecsétet.
Jelen ábránk Türk Frigyes rajza után készűlt. A kereszt oltárát állítja elénk, és miért ne hinnők, hogy lényeges részében úgy, amint a várbeli székesegyházban állott.
Közepén dúsan tagozott és toronyszerű díszítésben végződő boltozat alatt a Megváltó a 138kereszten, magából minden irányban sugarakat lövelve. Mellette, de külön boltozat alatt, Mária és sz. János.
A pecsét alatt a püspök térdelő alakban szemeit a magasba emelve; oldalán, de tőle elválasztva két angyal telamon-szerepben. Alatta a már jól ismert Hédervári czímer.
E kép oly ékes gót-stilű részleteket tartalmaz, melyek még rajzban is áhitatra keltenek.
És itt meg is állhatunk. A következő idők főpapjainak pecsétjeivel, ha akarunk, könnyen ismeretségbe jöhetünk; de könnyű észrevennünk, hogy ezek már a kivitel tekintetében nem középkori pecsétek.