MÉG EGYSZER A GEYTHSA NÉV KIEJTÉSE.

Full text search

MÉG EGYSZER A GEYTHSA NÉV KIEJTÉSE.
Szerény véleményem szerint Szent-Ágoston sohasem adta fényesebb jelét lángoló igazságszeretetének, mint akkor, midőn a «Liber retractationum»-ot írta s abban minden, addig írt műveiben előforduló hibás állításait visszavonta.
Némi csekély részben az ő dicső példáját akarom követni, midőn a Geythsa név kiejtésére vonatkozó, éppen e folyóirat hasábjain fejtegetett állításomat* ugyan e helytt módosítom.
Turul. 1889. 36–39.
1889-ben megjelent «Hogy kell kiejtenünk az utolsó magyar fejedelem nevét» cz. értekezésemben ezen szempontból indultam ki: «Lehetetlen, hogy az a név, melyet az Árpádház tagjai közül négyen is viseltek, s a mely őseinknél oly kedves volt, helyneveinkben meg ne maradt volna».* – S ettől vezéreltetve nagyon is mohón kaptam a bereg-, abauj- és veszprémmegyei Gecse falvak nevén s azt állítottam, hogy azon nevet, melyet Barnabás kir. kanczellár 1157-ben Geythsa-nak írt, ma a magyar nyelv fejlődésének törvényei szerint Gecse-nek kell kiejtenünk és írnunk.
Turul. IX. 37.
A kiinduló szempont helyes volt. Ezt most is állítom. Csakhogy nagyobb gondot kellett volna fordítanom helyneveink kiirásmódjaira s az ebből levonható fonetikai törvényekre.
Lássuk, hol hibáztam ezek ellen.
Hogy a Geythsa név utolsó betüjének idővel a magyar nyelv fonetikai törvénye szerint e hangra kellett változnia, azt idézett értekezésemben példával igazoltam.* Említhetnék még többet is, de ez – azt hiszem – teljesen fölösleges.
U. o. 39.
Hasonlókép egészen világosan bebizonyítottnak látom, hogy a Geythsa név ths betűje (valamint e név Geyssa, Geysa változatának ss vagy s betüje) a cs hangot jelzi.*
U. o. 38.
E szerint bizonyos, hogy a Geythsa név utolsó szótagja a mai fonetikai törvények szerint cse.
21Keressük tehát a hibát az első szótag kiejtésére vonatkozó állításomban.
1889-ben a Geythsa névben előforduló y-ra nézve azt állítottam, hogy annak «a régi magyar nevekben olyan szerepe van, mint a Névtelentől és a Váradi regestrumból annyira használt u-nak; ha a régi magyarok valamikép ki is ejtették, később a kiejtésben egészen elkopott. Tehát ajakszellet vala, melyet a mai magyar kiejtés elhagyott.»
Vetettem is föl egy pár példát, de azok vagy nem odavágók (mert nem szóközépen álló y-ra vonatkoznak) vagy nem eléggé meggyőzők, mert hiszen csak kivételek* s a középkori szokásos pontatlanságnak tulajdoníthatók.
Pl. a III. István 1166-iki levelében olvasható «Gecha» alak. Hazai Okm. VII. I.
Ellenkezőleg, annak az y-nak biztos, határozott rendeltetése volt a Geythsa névben, s az az e hangzóval együtt kettőshangzót tett ki, a melynek későbbi átváltozását mutatják a kövekező helynevek:
1214-ben Zsurk föld határának leírásában előkerül egy «villa Jeika».* Ez – mint látjuk – magánhangzóira nézve egészen megegyezik a Geythsa vagy Geisa névvel. – Fontos dolog tehát tudni, mire változtak a magánhangzók e helynévben? Ha figyelemmel kisérjük az oklevélből emlegetett többi határpontokat: Szentmártont, Őrmező-Ladányt, Lövőt (Sombothlevi), Beszdédet, Győrt (ma Győröcske) és Tuzsért, lehetetlen rá nem ismernünk a Jeika helynévben a mai szabolcsmegyei Jéke helységre. Más okleveleink még azt is megmagyarázzák, hogyan lett a Jeika-ból Jéke. 1370-ben e helység neve még Jeyke,* 1402-ben pedig már Jeke.* Világos tehát, hogy előbb a helynév végén álló a magánhangzó engedett a hangegyezés törvényének s lett belőle a megelőző felhangzónak megfelelő e hangzó, azután pedig az ei vagy ey kettőshangzó olvadt össze egy é hangba.
Hazai Okm. VIII. 14.
Zichy cs. okm. III. 406.
U. o. V. 321.
1244-ben az ország másik részén Vasvármegyében kerül elő egy, a Geythsa névvel teljesen azonos magánhangzókkal biró helynév: Cheyka. Pontról-pontra kisérve a Csémtől Csatár felé húzódó, aztán a Pinka folyón át, majd meg visszalépő és úgy Inczéd felé tartó határvonalat,* kitünik, hogy e Cheyka nem lehet más, mint a mai, Monyorókerék és Német-Szent-Mihály közt eső Cséke.
Wenzel. Árp. Okm. VII. 162.
Hivatkozhatnám még Hernád-Vécse falu nevére, a mely Weycha-ból lassan-lassan alakult ilyenné,* hivatkozhatnám arra, hogy az 1291-ben Geychnek írt nógrádmegyei helység ma Gécz,* hogy az 1231-ben Keykusnek írt erdő helyén ma Kékes nevű szatmármegyei falu áll.* De, azt hiszem, fölösleges; hiszen Jéke és Cséke helységek neveinek alakulásánál csattanósabban ezek sem bizonyítják azt, hogy a Geythsa névben is az ey vagy ei kettőshangzónak idővel é-re kellett változnia.
V. ö. Hazai Okm. VIII. 405. és Mon. Vatic. I/I. 367.
Wenzel, Árp. Okm. X. 37.
U. o. XI. 231–3.
Kiigazítottam ezzel a második hibát, melyet 1889-iki értekezésemben elkövettem. – Az első kiigazítása tán még könnyebb leszen.
Azt állítottam 1889-ben, hogy a Geythsa név első betüje g-nek és nem gy-nek mondandó. Ennek igazolásául hivatkoztam Árpád-kori oklevélíróink ama szokására, hogy ők a gy-vel kezdődő neveket (pl. Győr, Gyula) majd g-vel, majd j-vel írják, mivel pedig a Geythsa nevet eredeti okleveleink egy ízben sem kezdik j-vel, következtettem, hogy annak első betüjét az ő korukban nem is ejtették gy-nek, hanem csak g-nek. Hivatkoztam továbbá a Guecha, Gueche alakokra, melyeknél a g után tett u éppen azt jelzi, hogy az első betüt nem szabad meglágyítani, hanem g-nek kell azt kimondani.
Szorgosabb vizsgálat után arról győződtem meg, hogy egyik bizonyíték sem elég erős. – Oklevélíróink szokása a g és j betük fölcserélésében való ugyan, de csak a XIII. s nem a XII. századra vonatkozik. Ellenkezőleg azon időben, melyben a Geythsa nevet és annak Geytsa, Geyssa, Geisa alakjait eredeti okleveleink emlegetik, még nem volt szokás a gy-betünek j-vel való jelzése. Hogy csak egy példát említsek, a győri püspököt XIII. századbeli okleveleink felváltva írják Geuriensis, Jeuriensis és Jauriensis-nek, ellenben a XII. században csak egy 1186-iki levélben fordul elő Jeoriensis alakban, azelőtt mindig és azután is még jó sokáig 22Geuriensis az ő neve. – A Guecha alakból vont bizonyíték pedig azért nem talál, mert az e fajta neveknél az ey vagy ei kettős hangzó állandóan hiányozván, e név a Geythsa névvel egynek nem vehető.
Nincs tehát okunk visszautasítani azon 1183-iki (igaz, csak 1363-iki másolatból ismeretes) oklevél írójának tanuságát, a ki a Geythsa nevet már Geysse-nek írván,* az első g betü gy hangzása mellett bizonykodik, sem azon 1342-iki és 1411-iki oklevelekéit, a melyek az 1338-ban még Geychehalmanak írt helységét Gyechehalma alakban közlik* s így szintén azt árúlják el, hogy a Geythsa név első betüje gy-nek mondandó ki.
Hazai Okm. I. 1.
Hazai Oklevéltár. 237. 333. V. ö. 215.
Ha tehát a Geythsa név első betüje gy hangot jelez, az ey vagy ei kettőshangzóknak pedig idők folytán é-re kellett változnia, akkor, valamint Jeika-ból lett Jéke, Cheyka-ból Cséke, éppen úgy a magyar nyelv fejlődésének törvényei szerint Geythsa-ból lesz Gyécse.
Ez – azt hiszem – az előadottak után oly világos, hogy csodálkozhatik bárki is, miképpen nem vettem én ezt észre már 1889-ben?
Persze, hogy észrevehettem volna, ha nem állott volna előttem azon leküzdhetetlennek látszó akadály, hogy Gyécse nevű helynevünk nincs! Inkább kaptam tehát a hasonló Gecse neven, mint feladjam azon elvet, hogy utolsó fejedelmünk és két jeles királyunk neve helyneveinkben mindenesetre meg van örökítve.
Most azonban, a mit leküzdhetetlennek, elháríthatatlannak hittem, az akadály eltünt. Rájöttem a nyitjára, hogy miért nincsen Gyécse helynevünk? Ennek oka semmi más, mint az, hogy a Geythsa-név a kiejtés fejlődésének harmadik fokozatán (Gyeicsa, Gyeicse, Gyécse) sem állapodott meg, hanem még tovább fejlődött a magyar nyelvnek egyik, eddig figyelmen kívül hagyott fonetikai törvénye alapján.
E fonatikei törvény az, hogy a régi magyar nyelv gy hangja számos szóban és névben idők folytán d-re változik. És pedig előáll e változás: 1. az e és é hangzók előtt; mutatja ezt világosan a halotti beszéd 5. és 8. sorában olvasható ge = gye szócska, melyet ma de-nek mondunk. Mutatja egy sopronmegyei helynév, melyet 1270-ben Geotan-nak, 1368-ban már Deutannak írnak.* 2. Hogy az i hangzó előtt a régi gy szintén d-re változott, mutatja tömérdek oklevelünk; mert ezek írói a mai Diósgyőrt Gyosgewrnek, Diószeget Gyozeg-nek írják,* jeléül annak, hogy a dió szót hajdan gyiónak ejtették. Ismeretes továbbá, hogy a disznó szó a régi gyisznó,* dicsér a régi gyczer-ből alakult.* 3. Sőt még az is megtörténik, hogy az ö hang előtt állott gy-ből is idővel d lesz, mert pl. kétségtelen, hogy a pestmegyei Dömsöd helységet az Árpádkorban Gyömsöd-nek (Gumchud, Gumsud) hívták.*
Wenzel, Árp. Okm. VIII. 321. Sopronm. Okl. I. 376. V. ö. Turul. 1892. 186. Pesty, Várispánságok 317.
Wenzel, Diós-Győr történelmi jelentősége. 27–35. Csánky, Magyarország tört. földrajza. I. 606.
Nyelvtörténeti szótár I. 509.
Nyelvtört. Szótár. I. 502.
Wenzel, Árp. Okm. XII. 281. 297.
De már most az a nagy kérdés, vajjon ezen fonetikai törvény alá tartozott-e a Geythsa név? Ez az, a mit nemcsak úgy ráfogni, hanem helyneveink alakulásával igazolni kell, s ez az, a mit most már – köszönet Csánki Dezső barátom szivességének – igazolni tudok.
1231-ben a Tibold nembeliek birtokaikon osztozván, a Babócsához tartozó jószágok (ad predium Baboucha pertinentia) között előfordúl egy «Geyche» nevű falu is.* Világos, hogy e helységnév és a Geythsa személynév tulajdonkép egy, csakhogy a helységnévben a szóvégi a már hozzásimult az előző ey hangzóhoz, és Gyeicsenek ejtendő ki. Bekövetkezvén egy század mulva az ei kettőshangzónak egybeolvadása, a helységnévből is Gyécse lett. Sőt másfél század múlva már a gy-hangot d-re változtató fonetikai törvény is érezteti rajta hatását s az 1231-iki Geyche 1398-ban már Deche, azaz Décse-alakban tünik föl szemeink előtt.* Így fordúl aztán elő 1495 és 1536-ban is.*
Hazai okm. VIII. 27.
Országos Levéltár Dipl. 8312.
U. o. Dipl. 20,306. és 1536-iki adólajstrom, 49. l. (Mindkét adat Csánki Dezső b. szives közlése.)
A mi állott már most a helységnévre, az állott a személynévre is, és így a Geythsa név a magyar nyelv fejlődésének törvényei szerint a harmadik (Gyécse) fokon meg nem állva, utoljára Décse-re változott. Ennélfogva nem tulajdonítható csupa véletlennek, hogy 1338-ban a 23pécsváradi konvent jegyzője III. Béla származását ekként jelzi: «in privilegio Bele tercii, secundi Deyche (így) regis filii,* hanem inkább annak, hogy a régi Gyeicse nevet már az ő korában Décsének kezdték kiejteni, s így ő nem a régi oklevél betüivel, hanem az ő kora kiejtése szerint írta le a kérdéses nevet.
Anjouk. okm. III. 485.
E negyedik (Décse) alakban pedig csakugyan nem tünt el nyomtalanul és jeltelenül Szent-István atyjának, Szent-László testvérének és III. István és III. Béla atyjának neve, hanem meg van az örökítve hazánk minden részén helyneveinkben. Ott van Erdélyben a Felvincz mellett eső Décse (Maros-Décse Torda-Aranyos megye) helység,* ott van Békésmegyében a Szarvas és Endrőd közt eső Décse puszta (melyet századokon keresztül Décsének írnak, s csak a múlt században odatelepített szarvasi tótok ajkán rövidült Décscsé), ott van a Somogymegyében Babócsa mellett eső, ma már elpusztult Décse, ott van Sárosmegyében Décső helység (Héthárs mellett), a mely éppen úgy Décse-ből vált Decső-vé, mint a régi Decske (ugyanott Somostól keletre) Decskő-vé. S ez utolsó helységnév annyival fontosabb, mert kimutathatólag nem egyéb, mint a régi 1338-ban Geychehalmanak írt falu* s így a Geythsa név változásainak nyomról-nyomra követhető élő tanuja.
Hogy e helynév é hangzója szintén eyből alakul, l. Anjouk. okm. VI. 344.
Hazai Oklev. 215. l.
De bármennyire is bizonyos ezek után, hogy a régi Geythsa név annyi, mint a mai Décse, annak, hogy már most Geythsa nevet viselő fejedelmünket és királyainkat ezentúl Décsének írjuk, van egy akadéka. Művelt közönségünk ugyanis annyira megszokta már a Geiza, Géza alakokat, hogy a Gyeicsa, Gyécse-féle változatokban még ráismer ugyan arra, a kit ő az iskolákban Geiza- vagy Gézának tanult, de a Décse-féle változatban már bajosan. Vagy folyton rekeszjelbe tett Geiza, Géza alakokkal kellene tehát a Décse-féle kiirást kisérnünk, a mi hosszú, vagy kiteszszük magunkat annak a veszélynek, hogy az olvasó nem tudja, kiről van szó.
Másrészt meg hiba volna megtagadni azon helyes elvet, hogy régi személyneveink nem a középkori, ingatag és néha érthetetlen kiirás szerint, hanem úgy, a mint azt helyneveink analogiája s a magyar nyelv fejlődése követelik, irandók ki. Azt tartom ennélfogva, legjobb lenne, ha a régi Geythsa nevet ma Gyécse-nek mondanók és írnók. Ez alakban bárki is ráismerhetne az annyi időn át csupán jobb hiányában használt Géza- vagy Geizára, s az elv is meg lenne mentve, mert hiszen a Geythsa nevet fejlődésének harmadik fokozatán valóban Gyécsenek mondották ki, s egyes tájszólásokban, pl. a palóczoknál, – a hol a dió még mindig gyió, – úgy mondanák ma is.
Dr. KARÁCSONYI JÁNOS.

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi