Melczer István. (1810-1896.)
Melczer István.
(1810-1896.)
(1810-1896.)
A Magyar Heraldikai és Genealogiai Társaságnak ismét gyásza van. Igazgató-választmányának egyik legtekintélyesebb tagját veszítette el Melczer István valóságos belső titkos tanácsos és főrendiházi tag személyében, a ki a folyó évi február hó 19-én 86 éves korában fejezte be érdemekben gazdag életét.
Kellemesi Melczer Istvánban a régi idők egy tipikus nagyúri alakja tünt le az élet szinpadáról.
A sárosvármegyei nemes család ivadéka, hosszú életén keresztül mindig a közügyet szolgálta és nagy tehetségei, rendkívüli munkássága révén fényes életpályát futott be. Ennek a pályának a kezdete a rendi alkotmány utolsó évtizedeibe nyúlik vissza. Melczer István, ki 1810-ben Pesten született, 1830-ban mint a királyi tábla jegyzője lépett közszolgálatba; az igazságszolgáltatás terén kezdve meg pályáját, e működési teréhez hű maradt mindvégig, s mint Magyarország legelső jogi kitűnőségeinek egyike, gyorsan emelkedett a bírói pálya fokain, míg 1861-ben a hétszemélyes tábla tagja, majd királyi személynök lett. Ő volt az utolsó, a ki a régi Magyarországnak ezt a magas állását betöltötte, melylyel a rendi alkotmányban az országgyűlés alsó táblájának elnöki tisztje volt egybekötve. Az utolsó királyi személynök, a ki e minőségben joggal tekinthette magát történelmi alaknak, 1867-ben, az állás megszüntetése után a legfőbb ítélőszék első elnökévé neveztetett ki, mely állásától 1878-ban vonult vissza. Ő felsége a király a nyugalomba vonulónak érdemeit a Szent-István rend nagykeresztjével tüntette ki; a valóságos belső titkos tanácsosi méltóságot már 1863-ban adományozta neki és 1868-ban a főrendiház tagjává nevezte őt ki.
Melczer István e díszes állásokban, a közügyek terén nyujtott munkássága közepette épúgy, mint a nyugalom napjaiban egyenlő érdeklődést tanusított a 47hazai tudományok iránt is. A jogtudománynyal kapcsolatban alaposan buvárolta hazája multjának történetét, de legtöbb előszeretettel a történelem azon segédtudománya iránt viseltetett, melyek művelése társaságunk feladatát képezi. Megirta a báró Lopresti család történetét; 1886-ban a Turul hasábjain meleg hangú felhivást tett közzé a családi levéltárak megőrzése érdekében, és hogy maga járjon elől jó példával, családi irományait rendezés alá véve, 1890-ben igen becses kötetben bocsátotta közre annak középkori anyagát. Ezt az oklevéltárat, melyet Melczer István maga szerkesztett és saját költségén adott ki, a tudományos világ nagy elismeréssel fogadta.
Társaságunk pártoló tagjai közé Melczer István 1885-ben lépett be s az igazgató-választmány 1889 szeptember 26-án tartott ülésén választotta tagjává. Hogy e választásnál reá háramló kötelességeket mily buzgón teljesítette, arról a választmányi ülések jegyzőkönyvei tanuskodnak. Az igazgató-választmány csak azóta kezdte nélkülözni lelkes tagtársát, mióta a magas életkorral járó testi fogyatkozások lehetetlenné tették, hogy a nyilvános életben megjelenjék.
Magyar Heraldikai és Genealogiai Társaság a legszebb kötelességét teljesíti, midőn kegyelettel örökíti meg évlapjain az elhunyt emlékét.
