II. A Sombori és Drági családok.
II.
A Sombori és Drági családok.
A Sombori és Drági családok.
Ősrégi két testvér-család, melyek elődeit az erdélyi szászok XIV. és XV. századbeli történetére oly jelentékeny szerepekben találjuk, hogy hajlandók volnánk eredetüket e vendégnép egykori hatalmas és óriási vagyonú főemberei közt keresni s ez esetben talán az egyetlen ily törzsű család volna, mely még ki nem halt.
Azonban e látszattal szemben óvatosságra int azon tapasztalás, hogy más családokat is találunk, melyek a szász földön hasonló kiváló helyzetet foglaltak el, s melyekre nézve mégis kétségtelen okleveles bizonyságok győznek meg a nem szász, vagy épen ősmagyar eredet felől; miként erre más dolgozatunkban rá is fogunk mutatni.
A Sombori család ősi tradicziói szintén ellene szólnak e feltevésnek s a legtörzsökösebb, maáig a honfoglalásig felnyúló, magyar eredetre hivatkoznak; a lázadó Gyula vezér Bua nevű fiától, s így mint első törzstől Tuhutumtól a következőleg származtatván a Somboriak és Drágiak oklevelekből biztosan tudott közös ősét:
I. TÁBLA
Tuhutum vezér; Horka; Gyula; Sombur; Sarolta (Geyza magyar vezér); Karolt (Doboka erdélyi főur); Gyula; Bua; Bukna; Sombur; Péter; János; Gyula; Ilona 1316. leánynegyedet kér; István †; Sándur; Simon de Brasso 1. a II. táblán; Katalin 1370 93; Balázs †; Sándur †
Hogy e táblán az utolsó nemzedékek igen közel esnek a XI. század élén elhalt Gyulához, s így magából a chronologiából is kétségtelen, hogy ezen egymást követő generatiók között több ízre terjedő hézagnak kell lennie, az első tekintetre már föltünik. S ha alapos a családi hagyomány e leszármazást illetőleg, akkor e hézagot valószínűleg Bua és a fia gyanánt írt azon Sombur közt kell keresnünk, kitől három ágban indul ki a nemzetség, s kinek unokáinál már okleveles évszámokra történik hivatkozás, miből következtetnünk lehet, hogy ez elágazástól kezdve már okleveles adatok vannak e testvér családok nemzedékrendéről.
A Sombori család levéltárában, honnan okmánytárainkban is nagy érdekű Anjoukori okmányok jelentek meg, megvan aztán a további nemzedékrend, hitelesítve 1767-ben az erdélyi kir. tábla – s az ezutáni generatiókat illetőleg 1873-ig, az országos levéltár ezzel megbízott tisztviselői által; melyet, Sombori Lajos cs. és kir. kamarás szivességéből, a legujabb nemzedékek ide igtatásával, a következőkben adunk:
(A táblákat l. a 30. és 31. lapon)
29E nemzedékrend lényegesen eltér az eddig ismeretesektől, melyekből dűlt betükkel szedve csakis azt vettük át, mi e hiteles nemzedékrenddel nem ellenkezik s annak pótlását képezheti. Megtörténhetik ugyanis, hogy a nemzedékrend okmányszerű összeállításakor ezen táblánkon ilykép megkülönböztetett néhány családtagot kifeledtek, vagy a rájok vonatkozó okmányok nem jutottak kézhez, de genealogusainknak s főleg Nagy Iván tudósunknak más forrásokból helyes értesülései lehettek ezekre vonatkozólag. S ha ez így áll, akkor genealogiai szempontból káros volna, ha régibb iróink emez adatai feledésbe mennének.
Táblázatunkból kitetszik, hogy az 1329-ben szerepelt Nicolaus magister de Brassó-, különben még de Rosnou- és de Sombornak is nevezett szebeni ispán két fiában miként veszi keletkezését a Sombori és Drági család. Utóbbi már rég kihalt. A levelek és birtokok kiadásáért 1561-ben indítottak a Somboriak pert Károlyi Ferencz ellen, ki az utolsó Drági leánynak, Annának, volt fia Károlyi Zsigmondtól.
A Somboriak kiterjedt családjából is ma már csak egyetlen férfi utód gyermekeiben remélheti fennmaradását ez ősi nemzetség.
Okleveleiből már Fejér többeket közölt, mások a Történelmi Tárból s az erdélyi szászok oklevéltárából ismeretesek, s Nagy Iván is sokat ismertet belőlük. Ezért térkimélés szempontjából itt nem is terjeszkedünk ki felsorolásukra.
