a) Ponit.
a) Ponit.
Ponit, ki már 1230-ban felmerül,* nemzetségének legnyugtalanabb tagja. 1234 után sokáig nem hallunk felőle semmit; csak 1251-ben merül fel ujra, midőn a kanizsa-szentkereszti apáttal Rakatya helység iránt egyezkedik, a mennyiben az apát a helységet neki átengedi.* István társkirály sok éven át tanusitott hüsége elismeréseül adományozza neki 1259-ben a zalamegyei Móriczhely-t,* sőt tovább is megy még ez évben, a mennyiben Ponit leányának Vasztej nb. Rajnalddal való eljegyeztetését személyesen közvetitette. Nevezett Rajnald (a Rozgonyiak őse), ki István alatt egynéhány hadjáratban kitüntette magát, nem volt arra elég gazdag, hogy a már akkor gazdag és dölyfös Ponit leányának kezét nyerje; István kezébe vette tehát a dolgot, a mennyiben – hogy a házassági összeköttetést lehetővé tegye – a kapzsi Ponitnak a zalamegyei Csesztve és Söjtör nevü helységeket adományozta és a leánykérő tisztségét személyesen átvette; Béla király meg is erősítette a birtokadományt 1259 május 17-én.* A Béla s István között a 60-as évek kezdetén kitört felette heves viszályok alatt Ponit oly állhatatosan fogta István pártját, hogy Béla őt ellenségei, Lőrincz országbiró és Bécz nb. Farkas prépostnak unszolására, birtokaitól megfosztotta. István jóvátette ezt annyiban, a mennyiben teljes kegyéről biztositotta és megigérte, hogy birtokaiba trónraléptével majd visszahelyezi.* 1264 szeptember 19-én közte és a Ják nemzetség egynéhány tagja (Andi Gergely, Sokoródi Izsép, Ebed fiai: Kemény, Rajnald és Ják) között hosszadalmas pör veszi kezdetét,* mely azzal végződött, hogy Ponitnak 1267-ben vasmegyei Niczk nevü birtokát kellett volna Ebed fiainak átengednie.* Ponit és fia Jakab azonban nemcsak hogy Niczket át nem adta és többszöri megidéztetése daczára a király itélőszéke előtt meg nem jelent, hanem 1268-ban Andi Gergely házát megrohanván, ezt, fiát Andot és Ivánkát az Ebedfiak egyik rokonát és tisztjét oly kegyetlen módon ölte meg, hogy még a hullák nyelvét is kivágta.* Erre már most Ponitot és fiát arra marasztalták, hogy összes birtokaik az ellenfélre szálljanak át, mi meg is történt volna, ha rokonuk I. Csák bán a dolgot nem közvetiti. Ponit erre Ákosi, Lasztaj és Niczk egy részének birtokában maradt, mig ellenei Lak, Haraszti, Sokoród, Asziágy (Szilvágy), Súrd, Szent-Trinitás és Kákonyát kapták volna; végre maga István király vette át a dolog elsimitását, a mennyiben Ponit pénzbirságot fizetett, Asziágyot és Sokoródot az ellenfélnek kiadta, de többi birtokait megtartotta.* Különben már 1268 óta megint Béla kegyében találjuk, ki őt Szent-Trinitás, Kákonya és Rakatya birtokában megerősitette.* Utoljára emlitik 1272 szeptember 3-ikán.*
1 Mondják, hogy II. András király magyar követsége, melynek élén bizonyos Panyas állott, 1227-ben a király leányát Erzsébetet a Wartburgban felkereste, hogy atyja udvarába visszahivják. Miután ez alkalommal mindenesetre németül beszélő emberre volt szükség, valószinünek tartom, hogy «Panyas» a német Buzád-Hahót nemzetségből származó Ponittal azonos.
2 Wenzel, Árpádkori uj okmtár, VII. k. 334. l.
3 Zalai okmtár, I. k. 82. l.
4 Hazai okmtár, I. k. 5–6. ll.
1 Hazai oklevéltár, 42. l.
2 Wenzel, VIII. k. 47. l.
3 Fejér, Codex. dipl. IV/III. k. 384. l.; Wenzel, VIII. k. 169. l.
4 Wenzel, VIII. k. 263., 264., 265., 269., 275. ll.
5 Fejér, Codex Dipl. VII/I. k. 343., 351. ll.; VII/II. k. 212., 217. ll.; Hazai okmtár, V. k. 39. l; Wenzel, VIII. k. 415. l; X. k. 463, 464. ll.
6 Hazai okmtár, VII. k. 109. l.
7 Wenzel, IX. k. 7. l.
Leányán, Vasztej nb. Rajnald (későbbi nádor) 60nején kivül még egy Jakab nevü fiut hagyott maga után.
