11. Monoszló.
11. Monoszló.
A körösmegyei (ma Moslavina nevü) Monoszló helység az ugyanazon nevü nemzetségnek ősi székhelyének tekinthető. A Monoszló nemzetségnek névleg ismert első képviselője bizonyos Makáriás, kinek (névleg ismeretlen) atyjáról csak annyit tudunk, hogy (valószinüleg II.) Béla király alatt valamelyik csatában egy előkelő ellenséges tisztet megölt, kinek holttestét hozzátartozói 100 arany denárért kiváltották és hogy Makáriás ezért a tettért Béla királytól a monoszlói nyestet kapta.*
* Wenzel, XI. k. 228. l.
Midőn Makáriás legelőször 1181-ben felmerül, már jelentékeny ember, a mennyiben Farkas nádorral és egyéb szlavón előkelőkkel Béla király nagyjai között szerepel és Zárában birói minőségben működik.*
* Wenzel, VI. k. 146. l.
Az 1189. év májusában a király országbirája és vicze-bán, mely minőségben Péter salonai érsek látogatását fogadja Zárában.* Egy 1270-ben kiállitott okirat bánnak nevezi ugyan,* de arról egyéb okiratok mit sem tudnak; 1192-ben már Miskócz nb. Domonkos az országbiró. III. Béla alatt már csak 1193-ban akadunk rá, mint szolnoki főispánra.* Béla halála után András királyfi pártját fogta s igy megmagyarázható, hogy 1198-ban András udvarában Horvátországban a herczeg nagyjai sorában találjuk, a nélkül, hogy az általa betöltött hivatalt ismernők;* 1198 után elvész a nyoma s alig szenvedhet kétséget, hogy e tájban meghalt.
* Fejér, VII/I. k., 178. l.
* Hazai okmtár, VII. k, 120. l.
* Knauz, I. k. 146. l. Wenzel, XI. k. 54. l. (tévesen: Mathana).
* Fejér, II. k. 319., 320. ll.
Birtokviszonyaiból csak annyi ismeretes, hogy III. Béla alatt bácsmegyei földesur volt, a mennyiben a Szonta mellett lévő Szentgergelyfalunál számos halastót birtokolt.*
* Wenzel, XI. k. 61. l.
Névleg ismeretlen neje a Győr nb. Endes fivére Péternek a leánya, ki atyja halála után mint már előadtuk – baranyamegyei birtokait férje családjára ruházta át.
Makáriás egy Venys nevü leányt és I. Tamás, I. Miklós, I. István és I. Egyed nevü fiakat hagyott hátra maga után.
Vénis a Somogy- és Kőrösmegyében birtokolt Majshoz ment férjhez, kit 1209-ben mint Vasmegye főispánját, 1229-től 1231-ig pedig mint nádort ismerünk. Két fia, Majs és Sándor megkapja 1256-ban az anyjuk Venys után járó leánynegyedi örökségét készpénzben és bizonyos számu szolgákban.*
* Hazai okmtár, VII. k. 51. l.
I. Miklós, Makáriás fia 1217-ben Monoszló birtokosa;* 1231-ben már nem él. Életéből csak egynehány birtokviszonyaira vonatkozó adatot ismerünk, melyeket alább előadunk. Egy 1231. évi okirat fiairól beszél ugyan, de mi ezek sorából csakis Andrást ismerjük. Ez András, a ki magát 1247-ben Szond (= Szonta) falubelinek nevezi, ez évben a Fejérmegyében lévő bögödi birtokát rokonának, Monoszló nb. Tamásnak adja el;* 1264-ben rokonának egyik perében esküszik.* Miután 1270-ben arról értesülünk, hogy Makáriás bán fia Miklósnak összes birtokai Egyed nevü fivérének utódaira rászálltak, magától érthető, hogy sem Andrásnak, sem esetleges fivéreinek nem voltak fiaik.
* Tkalčić, Mon. eccl. Zagr. I. k. 38. l.
* Hazai okmtár, VII. k. 36. l.
* U. ott, 93. l.
I. István, Makáriás bán fia, ki 1231-ben még él és kiről birtokviszonyain kivül mit sem tudunk, 1247-ben már nincs az élők között. II. Makáriáson kivül még több fia volt, de ezek Makáriással együtt, 1247-ben már nem 164éltek, miért is összes birtokuk a nemzetség egyéb tagjaira háramlott.*
* Hazai okmtár, VII. k. 33. l.
I. Egyedről, Makáriás bán fiáról mást nem tudunk, mint azt, hogy I. Péter és II. András nevü fiai voltak.
I. Péter 1247-ben már nem élt. Nevezett év januáriusában arról értesülünk, hogy özvegye, kiskoru Péter nevü fiának képviseletében, II. Makáriás hagyatékából a reá esett részt felveszi.* E II. Péter 1256-ban részt vesz azon családi egyességben, melynek alapján Venys fiai, a fentnevezett Majs és Sándor, anyai örökségüket kapják. 1257-ben megveszi a Monoszló melletti, a Száva mentén feküdt Maricčna nevü földet, mely vétel lebonyolitásában őt bizonyos Mahar képviseli.* 1262 augusztus 3-ikán mint Monoszlói Péter a gerzenczemegyei Petlenna helység szomszédja.* Két évvel később (1264-ben) arról értesülünk, hogy rokonai harasztaniczai birtokán garázdálkodván, vétküket 20 márkával jóvátették.* 1269 június 26-ikán a nemzetségi birtokok uj felosztása alkalmából a Száva és Lónya közötti jószágokat kapja. 1270 márczius 20-ikán (II.) Miklós nevü unokatestvérével birtokegyezséget köt, melyről majd alább szólunk. Utoljára 1283 augusztus 14-ikén akadunk reá, midőn István és Tamás nevü rokonaival az egymásnak okozott kártételek és büntettek felett kiegyezik.* További nyomait 1316-ig nem találjuk; esetleges utódait nem ismerjük. 1316 deczember 20-ikán azonban azt mondja Károly király,* hogy az örökösök hátrahagyása nélkül elhalt Monoszlói Péter birtokait (Monoszló vár, Borsanócz vár, felső- és alsó Gerzencze, Polozsnicza, Megyericse), melyek részint annak magvaszakadtán, részint pedig annak hütelensége következtében a koronára szálltak, Vodicsai János bánnak adományozza.
* U. ott.
* U. ott, 75. l.
* U. ott, 82. l.
* U. ott, 93. l.
* U. Ott, 180. l.
* Blagaj okmtár, 83. l.
II. András, I. Egyed fia, legelőször 1247. évi január hóban tünik fel, midőn nemzetségének egyéb tagjaival II. Makáriás hagyatékát felosztja. Ez alkalommal megkapja a Száva és Lónya közötti földeket. Többet nem tudunk róla. Két fia volt: Kenész és II. Miklós.
Kenész 1256-ban Venys fiának kielégitésében vesz részt és 1257-ben a Száva melletti Marična nevü birtokát rokonainak adja el. 1257 után elvész a nyoma; esetleges utódait nem ismerjük.
Fivére II. Miklós, ki vele együtt 1256-ban merül fel, 1257-ben midőn Kenész Maričnát az ő nevében is eladja, nincsen jelen. 1264-ben nemzetségbeli rokonainak kiegyezkedése alkalmából esküszik; 1269 június 26-ikán örökölt birtokaik felosztása alkalmából rokonaitól a Száva és Lónya, a Csernecz, Száva és Hodra folyók közti földeket Kapolczával (= Gaep) együtt kapta. 1270-ben unokaöcscsével, II. Péterrel, a császmai káptalan előtt közös birtokaikat következőleg osztja fel:
1. Azon birtokokból, melyeket Makáriás bán fia Miklós után egyszer már felosztottak, (ebből tehát látjuk, hogy I. Miklós fia András és ennek fivérei magtalanul haltak el) Péter Monoszlót, Cseresnyőt, a Kapos mentén lévő Márkot kapja. A Duna mentén lévő Belszond, Csereszt, Ropoly (Priskával), Bögöd fele, Apáti és Csenő pedig Miklósé.
2. Midőn II. Makáriás hagyatékát felosztották, megkapta Péter a Kenész részéről eladott Presznát és Kemeniczét.
3. Az Ebsó mentén lévő malmokat minden fél megtartja, csakhogy jövőben egyiknek sincs megengedve azon újabb malmokat felállitani.
4. Ropolyt és Priskét, melyet Miklós atyja András Gergely comesnek eladott és melyet Péter saját pénzével visszaváltott, megkapja Péter. Ropolyfőt, melyet jelenleg a királyné népei és a szentmártoni apát birtokolnak, Péter fogja visszaszerezni.
5. Bögöd felét Péter kapja.
6. A somogymegyei Gadányt és Póczát megkapja Miklós.
7. Péter megtartja a Somogymegyében lévő köröshegyi részét. 1270 márczius 20-ikán a székesfehérvári káptalan előtt ez osztást mindketten megerősitették.*
* Blagay okmtár, 120. l.
II. Miklós ezután véglegesen eltünik és igy mondhatjuk, hogy I. Makáriás Miklós, István és Egyed nevü fiainak utódai II. Miklóssal kihaltak.
165 Térjünk már most vissza I. Tamáshoz.
I. Tamás, nemzetségének e kimagasló alakja, atyjához hasonlóan, II. Andrásnak hive lévén, már 1206-ban e királytól a bácsmegyei szontai birtokot kapta; akkor azonban csak egyszerü királyi «miles»,* 1221-ben Valkómegye főispánja, mely évben a Vázsony nb. Atyasz bánnal bizonyos birtokokat kicserél. Atyasz megkapja a Zágrábmegyében fekvő Durnic, Liznic, Pola és Ruffa nevü birtokokat, melyeket Tamás aranybullás adománylevéllel András királytól kapott és odaadja Tamásnak az ugyanazon megyében fekvő Harasztaniczát (a mai két Hrastelnicza egyikét). Midőn 1229-ben az aronti (Bácsmegyében) udvarnokokkal mindkettejük földjeinek határai miatt régóta folytatott perét békésen beszünteti, akkor már «Tamás bán»-nak neveztetik,* bánságát azonban nem ismerjük.
* Blagay okmtár, 3. l.
* U. ott, 8., 15. l.
1231-ben kiállit számára II. András egy okiratot, mely az akkori helytörténetre nézve felette fontos és mint valamely család birtokviszonyait ecsetelő okmány, párját ritkitja.* Mindenek előtt arról értesülünk, hogy Tamás már akkor, midőn Imre király és András között az ismeretes czivódások folytak, Imre által börtönbe ejtetett és hogy sem fenyegetések, sem testi sérülések és egyéb bajok által nem hagyta magát Andrással szemben Imre részére megnyeretni. András trónralépése után a király magán és nyilvános ügyeiben mindig megbizható, előrelátó és kifogástalan embernek bebizonyult; midőn a király keresztes hadjárata alatt (1217–1218) az ország számos nagyjai András ellen fellázadtak, Tamás minden tekintetben hü és megbizható maradt; egyik orosz hadjáratban sulyosan megsebesült. Mindezekért 1231-ben azzal jutalmazta őt András, hogy bárói beleegyezésével* összes, bármily uton szerzett birtokaiban megerősitette:
* Wenzel, XI. k. 218–230. ll.
* Csák nb. Ugrin kalocsai érsek, Majs nádor (Tamás sógora), Dénes tárnokmester és szolnoki főispán, Kán nb. Gyula soproni főispán, Buzád-Hahót nb. Buzád bán stb.
1. A bácsmegyei Szontát, mint fentebb láttuk, 1206-ban kapta a királytól, kire az, eddigi birtokosának, Uros-nak, magvaszakadása következtében, rászállt.
2. A csanádmegyei Csikám, melyben szent-Márton tiszteletére volt egy templom felépitve, bizonyos Ján nevü századosé volt, kinek magvaszakadása következtében a koronára szállt; ezt is Andrástól kapta.
3. A valkómegyei Sóvalát az orosz hadjáratban szerzett érdemeiért szintén a királytól kapta.
4. Királyi adomány továbbá a zágrábi halászok birtokában volt föld és erdő, melynek területén Pola, Dužnic, Ližnic, Ruffa, Pála, Poljana és Križna nevü földek feküdtek.
5. A szerémmegyei Solt nemzetségi birtok, melyet I. Makáriás négy fia egymás között felosztott vala. Miklós az ő részét a Szent-Lélekről nevezett zárdának adta. Egyed az övét a szentkereszti monostornak, mely részt Tamás és István megvett.
6. Ugyanabban a megyében Kotyáson (az okirat «Lochia»-nak mondja) is volt örökölt birtoka (Megyer és Apáti között).
7. Bácsmegyében Szondon birtokolt, hol kuriája is volt. A szondi birtok valamikor három részre lett felosztva; az egyiket megkapta I. Makariás, a másodikat kapták Gergely comes nővérei, Jakab és Mihály anyai nagynénjei és Botond anyja; a harmadik részt kapta Gáb neje és a szentkereszti egyház. E Gergely comest meg nem határozhatjuk ugyan, de nagy valószinüséggel feltehetjük, hogy I. Makáriásnak unokatestvére volt, ha csak fel nem teszszük, hogy itt I. Makáriás atyjával lehet dolgunk. Gergely nővéreinek utódai, Jakab, Mihály és Botond 1231-ben anyai örökségüket kivánták, mire Tamás következőleg egyezkedett velök:
a) Mahar fia Jakab (talán azonos azon Vaja nb. Jakabbal, ki 1241-ben a tatárok ellen esett) és Mihály fia Mihály a nagynénjök után őket illető szondi földért, melyen Gergely comes tornya volt épitve, 124 márkát kaptak. b) Botond, ki anyja után maga annyit örökölt, mint a két előbbi együttesen (különben is széplaki birtokos) ugyanannyi pénzt kapott.
8. Gáb nejének részét, Császlót és Szentpált e nő fiától, Balázstól, vette 120 márkáért.
9. Belszond vagyis Fenyér fele Tamásé, fele Andrásé:
10. Ujlak egészen Tamásé.
11. Egy másik Szentpál Tamásnak ősi birtoka.
16612. A baranyamegyei Szilvás István nevü fivére-é, de ez bizonyos Miklós fiai ellen pervesztes lévén, a perköltségek fedezésére Szilvást engedte át (Kán nb.) Gyula nádornak, mire azt Tamás a nádortól 80 márka árán megvette.
13. Somogymegyében a Kapos és Zselicz folyók közti Homok az övé; határos azonban itt Miklós nevü fivéreinek fiaival.
14. Zselacz miatt a kéthelyi udvarnokokkal kellett Miklós és Dénes nádorok előtt perelnie, mert az udvarnokok Zselicznek a Kaposon tul fekvő részét maguk számára kérték. Mindkét forum előtt elvesztették azonban a pert, mire András király 1231-ben e birtokot véglegesen Tamásnak itélte oda.
15. Rengősár eredetileg Tamás és (Miklós nevü) fivére fiának, Andrásnak, birtoka volt. Tamás azonban András részét 28 márkáért szerezte meg.
16. Póczán van neki 13 ekealja, erdővel, rétekkel, szőlőkkel és szolgáknak való lakásokkal.
17. Kerekiben van hetven hold földje.
18. A fejérmegyei Bögöd fele az övé, fele Miklós nevü fivéreé.
19. Biva szintén felében az övé, felében Miklósé; de ő Miklós felét ennek András nevü fiától vásárolta.
20. A bácsmegyei Szajl három részre van felosztva; két része monostoroké, harmadik része Tamásé.
21. A drávántuli Monoszlónak csak a negyedik része az övé.
22. A Császma melletti Tholla az övé; nevezetesen a vásártér és a vám.
23. Száva fele az övé, fele István nevü fivéreé.
24. A Cseresnyőben lévő Uni nevü praedium fele az övé, fele Miklós nevü fivéreé.
25. Anyja után is örökölt. A Győr nb. Endes fivére Péter, somogyi és horvátországi birtokos, három leányt hagyott hátra maga után, kik atyjuktól annak nováki birtokát örökölték. Egyikük, kinek nevét nem ismerjük, fiának, Tamásnak, a drávamelletti nováki birtokrészét, továbbá Mihályfalvát és Szélkő-t hagyományozta. Nővére, Cséva, Ivánka nevü fiut szült, ki anyai birtokát, Gyangáj és Dragon falukat Tamásnak még Cséva életében eladta; a harmadik leánynak, Jécsának, szintén Ivánka nevü fia volt, ki azonban csak egy leány hátrahagyásával még anyja életében meghalt, mire Jécsa unokájának és saját öt lányának birtokrészének örököseül Tamást nevezte ki; e birtokok voltak: Szentmihály, Veretnye, és fiának egyik faluja Lakaucz (talán Lankócz) nevü földdel, melyet ez Endes fia Benedektől kapott, továbbá az Alma melletti Basal. E Benedek azonkivül még Nigaslaj és Balazse nevü helységeket hagyományozta Miklós és Tamásnak.
26. A somogyi várból kihasitott brunchai (talán boronkai) földeken van neki tizenkét ekealja, melynek határát már III. Bélának adománylevele leirja.
27. Végre van neki még Bozan földnek fele, melyet valamikor Gyula nádor jelenlétében Fülöp comestől megvett.
Béla ifj. király II. András e megerősitő levelét ugyanazon évben (1231-ben) helybenhagyván* Tamást «volt bánnak» czimezi. Már maga a helybenhagyásból, de még jobban a Tamásról itt mondott dicséretből biztossággal következtethetjük, hogy Tamás 1231-ben Bélának kegyében is részesült. I. Tamás halálozási évét nem ismerjük ugyan, de azt hiszem, hogy bátran 1237-re tehetjük. Nevezett évben tanusitja ugyanis a bácsi káptalan, hogy Tamás bán fiai a bán nejével együtt birtokaik felosztása végett káptalani kiküldöttet kérnek.
* U. ott. 234. l.
Két fia volt: I. Gergely és II. Tamás és négy leánya, kinek egyikét Nábotnak hivták.
Nábot a Héder nb. Héder fia Jakabhoz ment férjhez. 1278-ban tanusitja a győri káptalan, hogy Nábot leánynegyedi öröksége gyanánt pénzt kapott, melyért férje a bokodi birtokot vásárolta, miért is e birtokot nejének szabad rendelkezésére bocsátja.* E Bokod valószinüleg a vasmegyei Bokoddal azonos.
* Hazai okmtár, VI. k. 233. l.
II. Tamás, Tamás bán fia, 1237-ben merül fel, midőn fivérével az atyai hagyatékot felosztja.* Az ő részére jutott birtokok a következők: Monoszló, Anyác, Bolozin, Rengősár, Bina, Sár, 3 Szentpál, Alárok, Belszond, Kolyás (Szerémmegyében). A mi négy hajadon nővérét illeti, 167abban megegyeztek, hogy ezek az atyjuktól nekik hagyományozott szováni (Bácsmegyében) szőlők jövedelmeit élvezzék, de hogy férjhezmenetelük után e jövedelmek megint a két fivérre átszálljanak.
* Hazai okmtár, VII. k. 23. l.
1247 január havában II. Tamás, kiveszi a részét II. Makáriás hagyatékából. Ugyanazon évben vásárolja I. Andrástól ennek bögödi birtokát: 1256 augusztus 25-ikén már nem él, mert akkor már fiai: III. Tamás és II. István szerepelnek.
III. Tamás 1256 augusztus 25-ikén Venys fiainak kielégitésénél működik közre; 1257-ben megveszi fivérével és II. Péterrel együttesen Kenész és II. Miklósnak maricnai birtokát; 1264-ben mindkét fivér harasztaniczai birtokos. Utoljára találkozunk vele 1283 augusztus 14-ikén midőn szintén fivérével együttesen II. Péterrel az egymásnak okozott büntények felett kiegyezik. Esetleges utódai ismeretlenek.
II. István 1256-tól 1283-ig fivérének Tamásnak összes ügyeiben részes. Utoljára 1293-ban akadunk reá, midőn János zágrábi püspök a Vaska melletti gvescéi birtokot neki eladja; ez alkalommal Monoszlai István «nobilis et probus vir» jelzővel neveztetik.* Többet nem tudunk róla. Úgy látszik, hogy neki sem voltak egyenes leszármazói.
* Fejér, VI/I. k., 258. l.
II. Gergely (ezt azért kell «második»-nak neveznünk, mert előtte már egy Gergely volt a nemzetségben), Tamás bán fia, 1237-ben merül fel legelőször. Akkor megkapja a következő birtokokat: Pócza, Szilvás, Ujlak, Széklak, Külszond, Császló, Belszond, Zsitnya, Sárt és nehány bácsmegyei szőlőket. 1244-ben birtokait gyarapitja, midőn Petkó fiától, Péterkétől annak Bácsmegyében fekvő füzegi birtokát 15 ezüst-márka árán megveszi.* 1247 január havában megkapja II. Makáriás hagyatékából őt illető részét. 1252-ben arról értesülünk, hogy füzegi birtokát, melyet 1244-ben vásárolt, Benedek kalocsai érseknek 15 márkáért átengedte.* 1255 október 21-ikén Krassómegye főispánja, mely minőségben Szeján kun herczeg egynehány emberét a bodrogmegyei szőlősi birtokban beiktatja;* 1256-ban részt vesz Venys fiainak kielégitésében; 1269 június 22-ikén a kunok birája; nevezett napon részt vesz azon egyezségben, melynek alapján I. Egyed fiai birtokaikat maguk között felosztják. Ez az utolsó róla szóló hir.
* Wenzel, XI. k. 336. l.
* Fejér, IV/II. k., 156. l.
* Hazai okmtár, VIII. k. 62. l.
Három fia volt: II. Egyed, III. Gergely és III. Péter.
III. Péter, ki a papi pályára lépett, 1266-tól 1270-ig (V.) István ifjabb királynak alkanczellárja. István trónralépésével ő lett erdélyi püspök, mely minőségben 1307 november 27-ikén meghalt.* Politikai szereplése nem tartozván e sorok keretébe, ezt e helyen mellőzendőnek tartom. Csak az legyen kiemelve, hogy pályájának kezdetét mindenesetre annak köszönhette, hogy atyja – a kunok birája – és két fivére (mint alább látni fogjuk) V. Istvánnak és kun Erzsébetnek lelkes hivei voltak.
* Leg. Card. Gentilis, 155. l.
III. Gergely* V. István trónraléptével a királyné tárnokmestere s Vasmegye főispánja lett, mely két hivatalt 1270 szeptember 8-ikától 1272 augusztus 30-ikáig tartott.* Ez idő alatt elég alkalma nyilt, magát a király szolgálatában kitüntetni. 1270 vége felé egyike volt azon fővezéreknek, kik magyar hadsereggel Stiriára törtek; 1271 nyarán a lázadó Güssingi Henrik bánt megverte. István halála után azonban nagyon változtak a viszonyok. Gergely és fivére Egyed Pozsonyba vonult és innen a cseh Ottokárhoz fordult, ki őket tárt karokkal fogadta. 1273-ban a két fivér azonban megbánta e tettét és visszatért a magyar udvarhoz, hol Gergely márczius 30-ikától fogva megint Vasmegye főispánja lett, mely minőségben egészen 1274 szeptember 25-ikéig találjuk; közben 1273 június 26-ikán még pozsegai főispán is volt;* 1273 nyarán Güssingi 168Ivánnal együttesen vezette az osztrákok által elfoglalt Győr ostromát, mely teljes győzelmével végződött. Mindamellett nem találkozunk vele többé 1274 után; úgy látszik, hogy visszavonult a magánéletbe; utoljára 1283 augusztus 14-ikén akadunk reá, midőn nemzetségbeli rokonainak egyezkedése alkalmából emlitetik.* Halálozásának évét nem ismerjük; 1294 deczember havában már nem élt. Fiutóda nem volt.
* Hazai okmtár, VII. k. 181. l. Lőrincznek nevezi, de erről egyetlen egy más okirat sem tud semmit.
* Fejér, V/I. k., 138. l., VII/II. k., 17. l.; Hazai okmtár, I. k. 57 l., V. k. 46., 48. ll., VI. k. 185. l., VIII. k. 145., 440. ll.; Knauz, I. k. 605. l.; Wenzel, VIII. k. 287., 301., 343., 346., 380., 382., 384., 386., 389. 390. ll., XII. k. 50., 695. ll.
* Fejér, V/II. k., 54., 238. ll. (tévesen 1275); Hazai okmtár, II. k. 11. l., VI. k. 189., 197., 200., 202., 205. ll. (tévesen 1278), VII. k. 141., 142., 144. ll., VIII. k. 152., 155., 159., 164., 168. ll.; Knauz, II. k. 20., 30., 32., 45. ll.; Tkalčić, Mon. civit. Zagrab, 47. l.; Wenzel, IV. k. 23. l., IX. k. 18., 22., 34., 51., 54., 60., 63. ll., XII. k. 76., 78., 80., 84., 92., 93., 100. ll.; Zichy okmtár, I. k. 35. l.
* Hazai okmtár, VII. k. 181. l. hol tévesen Lőrincznek neveztetik.
Fivérével,* II. Egyeddel legelőször találkozunk 1265-ben, mely évben mint István ifj. királynak tárnokmestere, bácsmegyei szolgái, a Dobra nemzetség tagjai számára nemesitést eszközöl ki.* 1266-ban Istvánnak tárnokmestere,* mely hivatalt Istvánnak egész társkirálysága alatt 1270-ig viselte. 1266-ban részt vett a bolgárok elleni hadjáratban, melyben egészen Tirnováig győztesen nyomult.* István trónraléptével Egyed királyi tárnokmester és Pozsonymegyének főispánja lett, mely két tisztségben 1270 június 13-ikától 1272 augusztus 3-ikáig találjuk.* 1271-ben ő volt egyike azon követeknek, kik Ottokárral a békefeltételekről alkudoztak. István halála után fivérével Gergelylyel Pozsonyba vonult, a szomszéd várakat hatalmába ejté és II. Ottokárhoz fordult, ki őt örömmel fogadta s neki adta Lac, Kornenburg és Stockeraut. 1273-ban azonban meggondolta a dolgot és visszatért a magyar udvarhoz, hol Macsó és Bosznia bánjává kinevezték; e minőségben 1273 május a 3-ikától 1273 szeptember 22-ig találjuk. 1274 deczember 29-ikén azonban megint kir. tárnokmester, mely hivatalt 1275 június 4-ikéig viselt.* Ez azonban utolsó nyilvános fellépése; eltünik, ép úgy, mint fivére Gergely, véglegesen a közpályáról. 1283. évi augusztus 14-ikén rokonainak egyezkedése alkalmával egyszerüen mint családi tag emlittetik. Tizenegy évig nem hallunk azután felőle egy szót sem; csak 1294, évi deczember havában tanusitja a pécsi káptalan;* hogy a Tamás bán nemzetségéből való Gergely mester fia Egyed mester kérésére a prépost káplánját azzal bizta meg, hogy a nevezett Egyednek rokonai számára történendő adományozásánál közreműködjön. A káplán a következőket jelentette: Egyed, fivére Péter erdélyi püspök és egyéb tanuk előtt kijelentette, hogy fivére Gergely egyenes utódok hátrahagyása nélkül meghalt, mely haláleset őt saját azaz nemzetségbeli rokonoktól megfosztotta; ennek következtében elhatározta magát, hogy másodfoku oldalrokonait, Bő nb. Derzs fia István fiait: Mihály erdélyi prépostot és Pétert, a székelyek főispánját fivéreiül örökbefogadja és nekik Atina nevü birtokából a «viznyacatus» néven ismert Gáj, Odroha és Darnócz nevü földeket adományozza, mely adományozását a jelen volt Péter püspök mindenben helvbenhagyta. Mily rokonság létezett a Bö nembeliek között és közte, nem tudjuk; magától érthető azonban, hogy Mihálynak és Péternek anyja Monoszló nb. leány volt, a mi annál inkább elfogadható, a mennyiben a Bő nemzetség Somogymegyében birtokolt és Bő nb. Derzs fia István 1266-ban somogyi alispán volt. Magától értetődik, hogy Egyed mesternek 1294-ben nem volt fia; nem is lett neki később sem. 1308-ban vejének, Aba nb. Soproni Lőrincz fia Miklósnak Darnócz várát (a mai Drenováczot, Körösmegyében) adományozta.* 1313-ban pedig a pozsonymegyei Nagyszombat városban végrendelkezik. Az esztergomi Szent-Adalbert-egyháznak, mely ellen vétkezett, a Csanádmegyében lévő nagylaki birtokát hagyományozza; Szondot adja vejének, Kórógyi Lőrincz fia Fülöpnek; Atinának egy részét hagyja nejének, másik részét árva leányainak; Ropolyt szintén 169felosztja; felét adja vejének, Aba nb. Nyéki Lőrincz fia Miklósnak, másik felét rokonának, Gutkeled nb. Amadé fia Miklósnak; Fülekkel (valószinüleg Füzeg) más alkalommal akar rendelkezni ).
* Hogy Gergely, Vasmegye főispánja, Egyed macsói bánnak a fivére, bizonyitja IV. Lászlónak 1273 május 27-ikén kiállitott okirata. Hazai okmtár, VII. k. 141. l.
* Fejér, IV/III. k., 294. ll.
* A máramarosszigeti ref. kollégium gyüjteményében van egy 1266. évi oklevél, melyet István aper manus magistri Petri aule nostrae vicecancellarii, Egidio vero fratre eiusdem tavarnicorum nostrorum existente» állit ki. Ez oklevél – melyet Pauler Gyula «A magyar nemzet története az Árpádházi királyok alatt» cz. művének II. kiadásában (537. l.) idéz, minden kétséget kizáró módon bebizonyitja, – a mint ezt különben alább még meglátjuk – hogy Egyed tárnokmester a Monoszló nemzetség tagja.
* Fejér, IV/III. k , 525. l.
* Fejér, V/I. k., 138. l., VII/II. k., 12. l.; Hazai okmtár, I. k. 57. l., VIII. 145., 439. ll.; Tkalčić, 47 l.; Zichy okmtár, I. k. 30. l.; Wenzel, III. k. 253., 273. ll., VIII. k. 279., 286., 343., 345., 346., 379., 382., 385., 389., 390. ll., XII. k. 50., 53., 695. ll.
* Fejér, V/II. k., 240., 145. ll.: Hazai okmtár, VIII. k. 170. l.
* Wenzel, XII. k. 557. l.
* Csánki, Körösmegye a 15. században. 52. l.
Nem rendelkezhetett többé; sulyos betegsége következtében még 1313 márczius 11-ike előtt meghalt Nagyszombatban, mert tudjuk, hogy fentebbi végrendeletét nevezett napon felnyitották és kihirdették.* Az illető okiratban Monoszlói Gergely fia Egyed mesternek hivják őt.
* Knauz. Mon. eccl. Strigon. II. k. 677., 678. ll.
Hány leánya volt, nem tudjuk. Egyikük, mint láttuk, Aba nb. Miklósnak a neje, kinek már 1308-ban darnóczi birtokát adta. Miklós atyja, Soproni (Nyéki) Lőrincz 1290-ben Erzsébet királynétól, kivel sógorsági viszonyban volt, a verőczemegyei szentmártoni «vyznicatus»-t kapta. 1317 május 22-ikén pedig olvassuk,* hogy Károly király Aba nb. Lőrincz fiainak, Miklós, Jakab, János és Péternek az örökösök hátrahagyása nélkül elhalt Monoszló nb. Gergely fia Egyed mesternek Atina és Novák nevü birtokait az atinai és darnóczi várral együtt adományozta. E Miklóstól származnak a körösmegyei Atinaiak.
* Anjoukori okmtár, I. k. 427. l.
Második leánya, mint láttuk, már 1313-ban a Baranya-, Valkó- és Pozsegamegyében birtokos Kórógyi Fülöpnek a neje. Fülöp 1313-tól 1350-ig szerepel s úgy látszik, hogy Egyed leánya még előtte halt meg.* Tőle származnak a XV. században kihalt Kórógyiak.
* Lásd Turul, 1892, évf. 170. l.
Harmadik leánya a Borsa nb. Tamás fia István fia Istvánhoz ment férjhez. Ez István (Roland erdélyi vajdának unokaöcscse) összes birtokait a váradi püspökségnek és káptalannak hagyományozta, azon feltétellel, hogy neje ebből jegyruhája és hitbére fejében 50 márkát kapjon. 1334 november 5-ikén jelenti pedig az egri káptalan, hogy Atinai Egyed leánya, István özvegye, az ötven márkát el nem fogadta, hanem százat követel. Miután az örökösök nem hajlandók ez összeget részére megállapitani, az ügy világi és egyházi főurakból álló biróság elé kerül;* a pör végét nem ismerjük. István meghalt 1333 január 11-ikén; nejének elhalálozási éve ismeretlen.
* Századok, 1888. évf. 152., 154. ll.
II. Egyeddel a Monoszló nemzetség utolsó fisarja szállt a sirba. Mily rokonságban állt a Gutkeled nb. Amadé fia Miklóshoz, kinek ropolyi jószágának egy részét hagyományozta, nem tudjuk; itt is valószinü, hogy Miklós, kinek atyja Vasmegye föispánja volt, Monoszló nb. leánynak az ivadéka. Tudjuk továbbá, hogy Péter püspök 1306-ban a Kán nb. László erdély vajdát «charissimus frater»-ének nevezi,* de itt sem ismerjük a rokonság keletkezését.
* Fejér, VIII/I. k., 203. l.
Azonkivül ismeretes, hogy II. Egyednek kérésére 1272-ben a felvidéki Aba fia Aba, ez Egyed «fratere» V. Istvántól a nyitrai várhoz tartozó tavarnoki és örzsedi birtokokat kapta.* E rokonság genezise szintén ismeretlen; valószinü azonban, hogy Egyednek pozsonyi főispánságával áll összeköttetésben.
* Wenzel, VIII. k. 379. l.
Az eddigiek szerint tehát a Monoszló nemzetség nemzedékrendi táblája (I. Gergely mellőzésével) következőleg alakul:
170I. Makáriás 1181–1158 országbiró és albán, szolnoki főispán neje Győr nb. Péter leánya † 1231 előtt; I. Tamás 1206–1231 † 1237 kör. Valkómegye főispánja, «bán» neje 1237; I. Miklós 1217 † 1231 előtt; I. István 1217–1231 † 1247 előtt; I. Egyed 1217; Vénys férje I. Majs nádor; I. András 1231–1247 † m. n.; Fiak 1231 † m. n.; II. Makáriás † 1247 előtt m. n.; Fiak † 1247 előtt m. n.; I. Péter † 1247 előtt neje 1247; II. András 1247; II. Gergely 1237–1269 1255-ben Krassómegye főispánja, 1269-ben a kúnok birája; Náboth 1237–1278 férje Héder nb. Jakab 1278; 3 leány 1237; II Tamás 1237–1247 † 1269 előtt; II. Péter 1247–1283 † 1316 előtt; Kenész 1256–1257; II. Miklós 1256–1270; III. Tamás 1256–1283; II. István 1256–1293; II. Egyed 1265 † 1313 (márcz. 11 előtt) 265-ben tálnokmester, 1266-ban tárnokmester, 1270–1272 tárnokmester és Pozsonymegye főispánja, 1273-ban Macsó és Bosznia bánja, 1274–1275 tárnokmester, neje 1313; III. Gergely 1270-1283 † 1294 előtt 1270–1272 királynéi tárnokmester és Vasmegye főispánja, 1273-ban Vas- (és Pozsega) megye főispánja; III. Péter 1266 † 1307 november 27 1266–1270 kir. alkanczellár, 1270–1307 erdélyi püspök; Leány 1308–1313 férje Aba nb. Nyéki Miklós, az ifjabb Atinaiak őse; Leány 1313 férje Kórógyi Fülöp a Kórógyiak őse; Leány 1334 férje Borsa nb. István † 1333 január 11-én m. n.; Leányok 1313-ban kiskoruak
