Adatok a Mednyánszky-család történetéhez.
Adatok a Mednyánszky-család történetéhez.
A Magyar Heraldikai és Genealogiai Társulat folyó évi április 26-án tartott ülésén mutattatott be báró Mednyánszky Dénesnek, társulatunk alapitó tagjának kézirati műve a Mednyánszky-család leszármazásáról, melyet ő a társulat irattára részére ajándékozott. E kézirat a család nemzedékrendi táblázatát, az okiratokat chronologiai rendben lajstromozva, egy füzet különféle mellékletet, végül az egyes személyekre vonatkozó jegyzeteket tartalmazza, utóbbiakat szintén külön füzetben. Benne a Mednyánszky család leszármazása, az eddig uralkodó téves adatok helyreigazitásával, lehető pontossággal van egybeállitva.
Régi hagyomány szerint e család II. Endre idejében Galicziából vándorolt be, a galicziai hadjárat után, s itt a felvidéken telepedett le. Ezen bevándorlás állitólag 1216-ban történt, s a család itt letelepedett őse II. Endre királytól 1227-ben honosságot nyert volna. E honositó királyi oklevélnek a család egyik közeli rokona, Tersztyánszky Tamás állitása szerint a Mednén őrzött családi iratok között még a jelen században is nyoma volt, egy multszázadbeli hiteles másolatban történt reá hivatkozás. Tersztyánszky Tamás e másolatot saját szemeivel látta, de úgy látszik ez irat egészen elkallódott. Ép úgy elveszett Lajos királynak 1356-ban a család részére Mednéről adott adománylevele is, mely a jelen század első felében Mednén még létezett, de onnan kikőlcsőnőztetvén, nyomtalanul eltűnt. Álítólag ez okmányban nemcsak birtok, lanem czimeradományozás is történt volna, a mi, ha igaz volna, (a miben azonban, sajnos, kételkednünk kell), a középkori legrégibb czimeres levelek számát ujból egygyel gyarapitaná.)
A családnak legelső ismert őse 1312-ben fordul elő okmányilag: Joannes de Mezne miles, a mint ez egy, Trencsénmegye levéltárában, báró Mednyánszky Alajos által tett felfedezésből tudva van. Ennek a fia lehetett talán az 1344. körül élt Jakab, kiről szintén okadatolt ismeretünk van A család ősi birtoka Medne volt, melyre, mint föntebb említők, Lajos királytól kapott adományt. E birtokra, melynek neve Mezre, Medzne alakokban is előfordul, a család 1437-ben Zsigmond királytól uj adományt nyert. Mednétől vette a család előnevét is, mely még az 1561-iki I. Ferdinánd által adott czimeres levében is előfordul: «de Medne», ép úgy az 1586-iki Rudolf-féle armálisban, Már az 1600-ban kiadott czimeres levélben a «de Medgyes» előnév fordul elő, az 1688- és 1750-iki bárói diploma pedig az «Aranyos-medgyesi» előnevet használja. Aranyos-Medgyesen az ottani plébánia-templom körüli sirkertben e század ötvenes évei után még voltak a Mednyánszky nevet mutató sírkövek is, alighanem Benedek neje és leánya férj. Kapyné sirkövei, ámde ezek később a templom megujitásakor az alapokba befalaztattak.
A család leszármazása a báró Mednyánszky Dénes által készitett családfák szerint olyképen alakult, hogy az 1312-ben emlitett Joannes de Mezne fia Jakab, ki 1344 körül emlittetik; ennek fia János, kitől származtak Miklós (dictus Wlakowycz de Mezne), András és Tamás. Miklósnak fiai közül Simonnak és Jánosnak ismerjük gyermekeit, utóbbi Tamás, előbbi Bernát. Ettől a Bernáttól, illetve fiaitól, Miklóstól és Mátyástól származott le aztán a család, mely később négy ágra a medrei, sissói, beczkói és a pozsonyi ágra oszlott.
A család ősi czimere a hegyével felfelé álló, keresztbetett három nyílvessző, mely a későbbi czimeres levelek mindegyikében előfordul. A bárói diplomák, jelesül az 1688-iki, a Mednyánszky Miklós nyerte 1600-iki czimeres levélre megy vissza, melynek oromdisze, a fehér egyszarvú, megkettőzve belevétetett a pajzs képébe. Van azonkivül még egy czimerváltozás, mely a három nyil alatt függő vadászkürtöt felül és oldalt csillag és félholddal kisérve mutatja, melyet a család némely tagjai egy pecsétnyomón «de Kis-Chleviny» előnévvel is használtak. Az előbb emlitett négy ágon kívül a családnak egy ága a mult században, Mária Terézia idejében Zemplénbe is átszakadt, és de eadem et Miglécs irta magát. Ez az ág, jóllehet csak nemes volt, az 1688-iki bárói czimert használta czimere gyanánt.
