Majláth Béla. (1831–1900.)
93Majláth Béla.
(1831–1900.)
(1831–1900.)
Immár a harmadik halott, kit a kérlelhetetlen halál e folyó évben kiragadott társulatunk igazgatóválasztrnányának sorából. Gróf Batthyány Gézát és Ivánfi Edét csakhamar követte a sirba választmányunk legrégibb tagjai sorából Majláth Béla, ki ez év márczius 23-án vált meg az élettől.
Székhelyi Majláth Béla 1831 június 18-án született Andrásfalván. A szabadságharczban a 13. pesti honvédzászlóaljban vett részt, hol hadnagyi rangot ért el. Közpályára 1861-ben lépett, a mikor Liptó vármegye főjegyzőjévé választotta, mely állásról azonban a provizorium alatt lemondott. 1867-ben ujbóI Liptó vármegye főjegyzője, 1875–1877-ig a vármegye alispánja volt. 1879-ben a Magyar Nemzeti Muzeum könyvtárőrévé neveztetett ki, mely állását 1893-ban történt nyugalomba vonulásáig viselte.
Irodalmi munkásságának kezdete a hetvenes évekre esik, a midőn történelmi tanulmányainak eredményeit kezdte közre bocsátani. A Magyar Tudományos Akadémia 1880-ban választotta tagjai sorába, s ettől kezdve mind intenzívebb muukásságot fejtett ki. A nyolczvanas évekre esnek nagyobb történelmi munkái és forráskiadványai, a szőnyi béke okmánytára, Széchenyi István gróf levelei, Maylád István életrajza és számos különböző folyóiratokban megjelent értekezései. A Budavár visszafoglalása emlékére 1886-ban rendezett történelmi kiállítás az ő fáradozásának eredménye, s annak az ő tollából megjelent katalogusa e kiállításnak az irodalomban is maradandóbb nyomot biztosított. Párhuzamosan történelmi tanulmányaival haladtak a hazai genealogia, czimer- és pecséttan terén mozgó tanulmányai, melyek szoros értelemben vett történelmi tanulmányait csakhamar háttérbe szoritották.
Midőn társulatunk 1883-ban megalakult, Majláth Béla mindjárt az igazgató-választmány tagjai sorába lépett. Ettől kezdve alig van folyóiratunknak egy kötete, melyben tollából eredő czikkel nem találkoznánk. A hazai czimer- és pecséttan, de főleg a genealogia köréböl vett tanulmányai mindig egy-egy érdekes kérdés tisztázását mozditották elő. A Hunt-Pázmán nemzetségről, a Majláth családról, a liptómegyei törzsökös családokról, a Kereszturiakról, Zemche ivadékairól, a Platthy családról, a liptó-vármegyei királyi sólymárok leszármozóiról irt czikkeiben foglalta össze családtörténeti kutatásait, melyek széleskörű levéltári kutatásokon alapulva, a hazai családtörténetnek nem egy bonyolult homályos kérdését világitották meg. Pecsét- és czimertani dolgozatai pedig mindig egy-egy ujabb, érdekesebb dologra hívták fel a szakkörök figyelmét. Irodalmi munkássága genealogiai irodalmunkban Majláth Béla nevét a jövőre is megörökitendi. Az érdeklődés, társulatunk és folyóiratunk iránt, melyek megalapításánál is ott állott, munkásságában egész haláláig megnyilatkozott. Élete utolsó időszakában írta meg dolgozatát a Thuránszky családról, mely folyóiratunk jelen füzetében lát napvilágot. Ez volt utolsó dolgozata, melyben ujból Magyarország egyik legrégibb, a XIII. századig felnyuló nemesi családjának leszármazási viszonyait tisztázta.
Hazai genealagiai irodalmunk egyik legjelesebb, fáradhatatlan munkását, társulatunk egyik legrégibb tagját gyászolja az elhunytban, kinek halála a hazai családtörténetre s társulatunkra sulyos veszteséget jelent. Nyugodjék békével!
